Dr. Várdy Béla amerikai egyetemi tanár, valaha személyesen ismerte Wass Albertet. Az alábbi interjúban mesél az erdélyi írófejedelem titkáról, a románok soviniszta koncepciós peréről, Wass Albert emigrációban kifejtett áldozatos tevékenységéről és sok minden másról is.

- Ön személyesen is ismerte Wass Albertet. Először Európában találkoztak.

- Valóban, de a köztünk lévő korkülönbség miatt nem kerültem vele közelebbi barátságba. Először 10-12 éves koromban találkoztam vele, amikor Vid fiát elhozta a bajorországi Passau város melletti Waldwerke menekülttáborba, ahol akkor egy nyolc évfolyamos magyar gimnázium működött. A katonai barakkban elhelyezett tanintézetben egy három teremből álló internátus is volt. Mivel a legfiatalabbak közé tartoztam, az úgynevezett Mókus szobába kerültem, mintegy 20-25 diáktársammal együtt. A szobát Pajor Elemér matematikatanárról neveztük el mókusnak, aki ennek a szobának volt az általunk nem nagyon kedvelt parancsnoka.

A Mókus szobában kapott helyet Wass Vid is, a mellettem levő ágyban aludt. Az ágyak emeletesek voltak, de mi mindketten egy-egy alsó ágyban aludtunk. 1946 és 1950 között voltam a gimnázium diákja, de arra már nem emlékszem, hogy Vid hány évet töltött ott. Mivel 1951-ben apjával és három fiútestvérével együtt Amerikába vándorolt, úgy vélem, hogy ő is 1950-ig maradt Waldwerkében. Azután a gimnáziumot Niederaudorfba, Lindenbergbe, Bauschlottba, majd 1956-ban vagy 1957-ben a München melletti Burg Kastlba költöztették. Egyébként ez az egyetlen magyar gimnázium a Kárpát-medencén kívül.

- Emlékszik még, hol, milyen körülmények között találkozott először az íróval?

- Első emlékem Wass Albertről az, hogy Vid fiát a gimnáziumba hozta. Kis növésű fiúcska volt, nem nagyon szeretett tanulni, az iskola sem igen tetszett neki. Ottléte alatt minden csínyben benne volt. Mikor apja időnként meglátogatta, mindig volt valami Vid rovásán. Emiatt aztán az író időnként el is páholta a fiát. A köztünk lévő nagy korkülönbség miatt akkoriban kapcsolatom az íróval mindössze abból állt, hogy „Tiszteletem”-mel köszöntöttem őt. Arra is emlékszem, hogy közöttünk, kisdiákok között, sokkal nagyobb tekintélyt nyújtott grófi mivolta, mint az, hogy író is volt. Részemről persze ez az értékítélet azonnal megváltozott, amikor elkezdtem olvasni regényeit.

- Mit tud még a Wass család németországi tartózkodásáról?

- Wass Albert családi életébe semmiféle betekintésem sem volt. Az írón és Vid nevű fián kívül soha sem találkoztam a család többi tagjával. Úgy tudom, hogy négy évig a bajorországi Bleibachban, 1949 után pedig egészen 1951-ben történt kivándorlásukig Hamburgban laktak. Legjobb tudásom szerint Videt apján kívül soha nem látogatta meg a család egyik tagja sem Waldwerkében. 2000-ben felvettem a kapcsolatot a Wass fiúkkal, akkor ugyanis bizonyos erdélyi személyek engem is megkértek, hogy tekintsem át a Wass Albert ellen felhozott vádakat. Akkor kerültem levelező kapcsolatba Gézával, Hubával és Endrével. Vid és Miklós sohasem kapcsolódott be ebbe az e-mail-levelezésbe. Abban az időben több angol és magyar nyelvű cikket írtam az író védelmében, ezek címei megtalálhatók Balázs Ildikó bibliográfiájában.

- A gimnáziumi látogatások során szóba jött Erdély?

- A waldwerkei vizitek alatt az én jelenlétemben ilyen ügyek soha fel sem merültek. Ott csak a tanulásról, illetve nem-tanulásról, valamint az utóbbival kapcsolatos fenyítésekről volt szó. Erdély és a magyarság sorsa Wass Albert viszonylatában előttem csak akkor merült fel, amikor családunk 1952-ben a nagy magyar kolóniával rendelkező Cleveland városába került. Clevelandben akkor nagy magyar kultúrélet és emigráns politizálás folyt, ebbe én is bekapcsolódtam. Egymás után születtek meg a fellegvárszerű, felszabadító, kisebbségvédő és egyéb politikai szervezetek, működésükbe Wass Albert is belefolyt, habár sohasem lakott Clevelandben.

- Amerikában már más körülmények között találkoztak…

- Wass Albert nagyon aktív volt az emigráns politikában. Az ötvenes, hatvanas és hetvenes évek folyamán gyakran megjelent Clevelandben amerikai feleségével. Egy nagy régi autóval járták az Egyesült Államok magyarlakta városnegyedeit. Miközben Wass Albert politikai előadásokat tartott, felesége árulta a könyveit. Ilyenkor én is váltottam vele néhány szót. Persze, a koromnál fogva, az ötvenes években még nem sok eredménnyel. Csak a hatvanas évek második felében – miután ledoktoráltam és egyetemi előadó lettem – fejlődött ez a viszony oda, hogy többé-kevésbé partnernek tekintsen. 1968-ban bízott meg azzal, hogy egy már meglévő angol nyelvű magyar történelemnek írjam meg a Trianon utáni folytatását. Meg is tettem, a könyv 1969 őszén meg is jelent History of the Hungarian Nation cím alatt, a Wass Albert által alapított Danubian Press kiadásában.

- Amerikában milyen gyakran találkoztak? Kikből állt az író baráti köre?

- 1957-ben Wass Albert Dél-Ohióból Floridába költözött, s így mintegy 1200 mérföldre (1900 kilométerre) kerültünk egymástól. 1970 után több levelet váltottunk, s néhányszor telefonon is beszéltünk. Utoljára a 80-as évek közepén, amikor a jeles régészprofesszor, László Gyula részére kértem tőle egy kézzel írt levelet. A távolság miatt baráti körét nem ismertem. Azt azonban tudom, hogy 1970-ben történt nyugdíjaztatása után elég sok politikailag aktív magyar meglátogatta őt floridai otthonában. Sajnos, én annyira el voltam foglalva a saját karrieremmel és családommal, hogy soha nem került sor ilyen találkozásra.

- Van olyan emléke Wass Albertről, amely manapság is gyakran eszébe jut?

- Több is. Az egyik a fent említett könyvvel kapcsolatos. A másik pedig Wass Albert néhány regényének első olvasása a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején. Akkoriban annyira át voltunk itatva magyar hazafisággal, annyira átéltük hazátlanságunkból fakadó nyomorunkat, hogy amikor először elolvastam az Adjátok vissza hegyeimet! és az Ember az országút szélén című regényeit, szinte végigkönnyeztem az egészet.

- Wass Albertet 1946-ban a román népbíróság halálra ítélte. A Ceauşescu-rendszer Amerikában is ellenségének tartotta. Többször kérték kiadatását, majd merényletet is intéztek ellene. A 89 utáni román hatalom nem hajlandó rehabilitálni. Történészként hogyan látja, milyen érdeke fűződik Romániának ahhoz, hogy Wass Albert „háborús bűnös” maradjon?

- Kétségtelen, hogy 1946-ban Wass Albert egy soviniszta román koncepciós per áldozata lett. Ha otthon marad, minden bizonnyal ki is végezték volna. Ennek oka pedig az, hogy Wass Albert mindig öntudatos erdélyi magyar hazafi volt, s megvolt a tehetsége ahhoz, hogy ennek a patriotizmusnak, illetve Trianon égbekiáltó igazságtalanságának hangot adjon írásaiban. Ez román szempontból nagyon veszélyes volt, mert Wass Albert népszerű, könnyen olvasható és emészthető regényeket írt. Ezek olyan regények, amelyek hatással vannak az olvasó érzelmeire, és ezáltal erősítik a magyar nemzeti érzést. Ha ugyanez német vagy francia viszonylatban történt volna, az uralkodó nemzet nem sokat törődött volna vele. Azonban az igen későn fellépett soviniszta román nacionalizmus – mely különösen a magyarokkal szemben tele volt és van különböző kisebbségi komplexusokkal – nem bírja el a magyar nemzettudat ilyen jellegű ábrázolását és terjesztését. Wass Albertnek tehát mennie kellett.

Eltávolítására a legjobb mód az volt, ha ráfogják, hogy háborús bűnös. Ebben az esetben ugyanis még kivégzése után is betilthatják a román nacionalizmus szempontjából veszélyesnek ítélt műveit, éppúgy, amint a németek teszik manapság Hitler Mein Kampfjával. Persze ez utóbbi teljesen különleges eset. Azonban egy érett nemzetnek, egy komplexusok nélküli népnek általában nincs ilyen jellegű önvédelemre szüksége. Példa erre az Egyesült Államok, ahol ma is meg lehet venni Hitler Mein Kampfjának legújabb kiadását, még a zsidó negyedek könyvesboltjaiban is. Senki sem figyel fel rá, és senki sem látja szükségét az ilyen jellegű munkák betiltásának. Mi több: mindenki tudja, hogy épp a betiltás hívná fel rá a figyelmet. Azt ugyanis már az Ószövetségből is tudjuk, hogy a tiltott gyümölcs mindig csábítóbb, mint a nem tiltott.

- Wass Albert írói munkásságát sokan a politika felől közelítik meg. Amerikában hogyan vélekednek erről?

- Wass Albert írói munkásságának kétségtelenül van politikai vetülete. Az író ugyanis erősen nemzeti érzésű ember volt, aki nemzethitét és hagyományos értékítéletét belevitte irodalmi műveibe. Csak ritkán öltött ez testet politikai irányregényben, amilyen az Átoksori kísértetek és az Elvásik a veres csillag. Azonban Wass Albert ezen regényekben is tartotta az irodalmi szintet.

Az író halála után műveinek sikere nagy zűrzavart okozott anyaországi irodalmi berkekben. Az ottani „nagy nevek” ugyanis az 1990-es évekre már csak gúnnyal kezelték a hagyományos nemzeti érzést, amit nem neveltek beléjük. Hozzászoktak az érthetetlen és emészthetetlen posztmodernista irodalmi művekhez. Wass Albert tömegsikere hirtelen veszélyeztetni kezdte kiharcolt helyzetüket a magyar irodalom hierarchiájában. Védekezésül igyekeztek Wass Albert írásait lekezelni, őt pedig a románok nyomán náci háborús bűnösként beállítani. Ezért is akadályozták meg szobrának Budapesten tervezett felállítását.

- Ön szerint miben állt Wass Albert emberi nagysága? Mi az, amit legfőképpen tanulhatnak tőle tisztelői, olvasói?

- Wass Albertet nem ismertem olyan közelről, hogy erről véleményt mondhatnék. Azt azonban tudom, hogy mint író igen magasan áll a magyar irodalom berkeiben. Regényei könnyen érthető szép magyar nyelven íródtak, s nagy erővel sugározzák a hagyományos nemzeti és keresztény európai etikai értékeket. Ezek mind olyan jelenségek, amelyek nagyon ritkák a mai magyar irodalomban. Ez a magyarázata annak, hogy míg Wass Albert regényei nagy népszerűségnek örvendenek, a legtöbb hivatalosan felmagasztalt mai magyar írónak különböző alapítványok támogatásával kell megjelentetnie az olvasóközönség nagy része számára érthetetlen regényeit és egyéb írásait.

Dr. Várdy Béla egyetemi tanár, a pittsburghi Duquesne Egyetem és a szomszédos University of Pittsburgh történészprofesszora, az Amerikai Magyar Történelmi Társulat többszörös volt elnöke, a Magyar Történészek Nemzetközi Társulata és a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja. Mintegy másfél tucat könyv, hatszáz tanulmány és cikk szerzője. Tudományos munkássága elismeréseként 1984-ben a Duquesne Egyetem Elnöki Nagydíjával, 1992-ben a magyarországi Berzsenyi-díjjal, 1996-ban a Magyar Írószövetség tagságával, 1997-ben az Árpád Akadémia aranyérmével, 2001-ben a Magyar Köztársaság elnöke által adományozott érdemérem Tiszti Keresztjével tüntették ki.

( Erdélyi Napló)

Ne feledjük el az SZDSZ diszpéldánya, Kunce mint belügyminiszter elutasitotta Wass Albert magyar állampolgársági kérelmét.

JOBBOLDALI GONDOLAT