2009. október 14. Közélet

A főváros illetékesei hétfőn döntöttek arról, kiknek adományoznak idén díszpolgári címet. A délelőtt elfogadott névsor délután újabb névvel bővült: Méray Tibor újságíró is a kitüntetettek közé került. Méraynak búcsút intve foglalkozzunk inkább azzal az újdonsült díszpolgárral, akit a HunHír olvasói bizonyára őszintén kedvelnek. Zoltai Gusztávról van szó, a Mazsihisz nevű, gyanús üzleti vállalkozás ügyvezető igazgatójáról. Ez a szellemi, erkölcsi értelemben is torzszülött alak vajh’ mivel érdemelte ki Budapest főváros elismerését? A választ egyelőre homály fedi, a hivatalos indoklást még nem ismerjük.

A főváros illetékesei hétfőn döntöttek arról, kiknek adományoznak idén díszpolgári címet. A délelőtt elfogadott névsor délután újabb névvel bővült: Méray Tibor újságíró is a kitüntetettek közé került. Méray a Rákosi-érában a Szabad Nép című bolsevik szennylap újságírója volt, ő a szerzője a sztálinista irodalom egyik leghírhedtebb opuszának, a Koreai jelentés című ötödfélszáz oldalas mocsoknak.

Persze nem szeretném bántani az idén 85 éves Mérayt, hiszen végül is szembefordult a „Borzas” becenévre hallgató kopasz diktátorral, s 56-os tevékenysége miatt menekülni kényszerült.

Több mint fél évszázada él Franciaországban, igencsak távol Budapesttől, amely most díszpolgárként keblére ölelte. Nevével csak azért hozakodtam elő, mert eleddig már több egykori bolsevik újságíró kapta meg a jeles kitüntetést, keresztény szellemiségű tollforgató viszont soha. Érdekes ez a szelekció. Egyoldalú. Kirekesztő.

Méraynak búcsút intve foglalkozzunk inkább azzal az újdonsült díszpolgárral, akit a HunHír olvasói bizonyára őszintén kedvelnek. Zoltai Gusztávról van szó, a Mazsihisz nevű, gyanús üzleti vállalkozás ügyvezető igazgatójáról. Ez a szellemi, erkölcsi értelemben is torzszülött alak vajh’ mivel érdemelte ki Budapest főváros elismerését? A választ egyelőre homály fedi, a hivatalos indoklást még nem ismerjük.

A fővárosi közgyűlés 1993-ban hozott rendeletet a díszpolgári cím adományozásáról. A főváros honlapján található információk szerint „díszpolgári cím annak adományozható, aki Budapest főváros és polgárai számára a város fejlődése, gyarapodása és hírnevének öregbítése érdekében kiemelkedő tevékenységet végez.

A díszpolgári cím erkölcsi elismerés, amely a főváros tiszteletét és háláját fejezi ki a kitüntetett személynek.” Mivel Zoltai is megkapta a kitüntetést, ezért bízvást elmondható, hogy a Demszky-banda szerint a főváros polgárai számára a város fejlődése érdekében kiemelkedő munkát végzett, ezért a főváros – tehát Budapest valamennyi polgára – tiszteletét és háláját fejezi ki ennek a szellemi korcsnak. Ismét ágaskodik bennem a kérdés: milyen kiemelkedő munkát végzett az említett zsidóführer? A háborús bűnös kádárizmusban ?

Zoltai Gusztáv eredeti neve a pesti szóbeszéd szerint: Zucker. Az lett volna logikus, ha tükörfordítással Cukor-ra magyarosítja a nevét. Zoltai azonban nem így döntött: tükörbe nézett, s ráébredt, hogy ha Cukor néven üzletelne, körberöhögnék. A név ugyanis nem illik egy ilyen csúf, alakhoz. Lett hát belőle Zoltai, ez nem beszédes név. Ezzel a névvel nyugodtan lehet olyan a fizimiskája, amilyen.

Itt meg kell állnom, Zoltai-Zucker ábrázatáról ugyanis eszembe jutott egy szép történet, amelyet Kolozsvári Grandpierre Emil örökített meg Béklyók és barátok című önéletrajzi kötetében. Kolozsvári a Rákosi-éra kezdetén a rádióban dolgozott.

Egy szép napon tiszteletét tette az épületben népünk bölcs vezére, majd látogatása után telefonon kereste a rádió elnökét, aki azonban házon kívül volt, ezért Kolozsvárit kapcsolták a bolsevik vezérnek. Rákosi a következő parancsot közölte Kolozsvárival:

„Azt a Stürmerbe illő ronda zsidót távolítsák el a földszintről, aki ránéz, antiszemita lesz tőle.”

A portásról volt szó, akit rögvest áthelyeztek az emeletre. Elképzelhető, ahogy Hiller odaszól a zsidó Suchmannak: a zsidó Zoltai-Zuckert távolítsátok el, aki ránéz, antiszemita lesz.”

Zoltai-Zucker még a háborús bűnös Kádár-korszakban kezdte "zsidóführeri" karrierjét. Megfelelő és megbízható káder volt a hatalom számára: tagja volt az MSZMP nevű hazaáruló bűnszövetkezetnek, s 1958-tól szintén tagja volt a párt magánhadseregének, a Munkásőrségnek. Igazi telitalálat volt a Mazsihisz élére: lassan negyedszázada kapta meg a hatalmat az elvtársaktól, s ma sem hajlandó kiadni azt kezéből.

Amikor néhány éve az 56-os Szövetség kitüntette Zoltai-Zuckert, az exmunkásőr azt nyilatkozta, semmi összeférhetetlent nem lát munkásőr múltja és a kitüntetés között. Wittner Mária viszont látott: nem is tagja az említett 56-os szervezetnek. Na meg nem is díszpolgár. Legalábbis addig nem, amíg Zoltai-Zucker villogó ínyű támogatója a főpolgármester.

Megpróbáltam lajstromba venni, hogy a hazai egyházak és felekezetek vezetői közül hányan voltak tagjai a kommunista pártnak és a Munkásőrségnek. Zoltai-Zuckeren kívűl senkit sem találtam. Zoltai-Zucker tehát igazi Kádár-kori örökség.

Hogy Tellér Gyula nevezetes definíciójával éljek: egy darab „megalvadt struktúra”. Itt maradt a diktatúra éveiből. Eltakaríthatatlan. Mindhalálig igazgatja a Mazsihiszt, hisz ott sok pénz fölött lehet diszponálni. Nem véletlen, hogy még zsidó körökben is utálják ezt az alakot.

Zoltai-Zucker bizonyára sokszor énekelte dobtáras fegyverrel a kezében a munkásőr indulót. A jeles dalmű egyetlen szakaszát idézem:

Új életért küzdenek milljók a földön,
mindenfelé szűnik a rabság, a börtön,
még koncukat féltik a vén burzsoák,
de már épül a fénylő, szebb új világ.
Mert Marx és Lenin szózata gyújt, mint a szikra,
pártunk erős, szilárdan áll, mint a szikla,
munkásokért bátran a szent ügynek él,
és küzd, állja a harcot, tűztől se fél.

Zoltai-Zucker ma sem fél a tűztől, ma is a szent ügynek él, csak Marx és Lenin szikrát gyújtó szózatát a holokauszt fáklyájára cserélte fel. Ez ma sokkal kifizetődőbb üzlet, ebből épül Zoltai-Zuckernek és zsidó maffiatársainak a fénylő, szebb új világ.

Egy másik, egykoron szintén közkedvelt munkásőr-nóta szerint a munkásőrnek három élete van: „egyiket a Pártnak adja, másikat a párja kapja, a harmadikkal egy a fegyvere”.

Zoltai-Zuckernek a „rendszerváltás” óta nem három, hanem négy élete van: negyediket a „holokauszt”-biznisznek adja. Budapest polgárai e negyedik élete alapján ismerik ma ezt az alakot, s most azon is elgondolkodhatnak, miért kell hálájukat és tiszteletüket kifejezni ennek a négy éltű, erkölcsi hullának.

Annak idején Demszky és cionista barátai megakadályozták Teleki Pál szobrának felállítását. Teleki – Zoltai-Zuckerrel ellentétben - nem volt idegen hatalmat kiszolgáló párt tagja, s nem volt tagja semmilyen, a Munkásőrséghez hasonlatos terrorkülönítménynek. Teleki Pál a tisztességes, erkölcsös nagy magyar államférfiak sorát gyarapította.

A Stürmerbe illő Zoltai-Zucker a bokájáig sem ér Telekinek. Kitüntetése a főváros polgárainak arculcsapása. Olyan ember kapott díszpolgári címet, aki kártékony élete során rengeteget ártott annak az országnak, amelynek ma is idegenszívű lakója. Mert nem az a baj, hogy zsidó vallású. Hanem az a baj "elsőrendűként" gyűlöli a nemzsidókat.

Csak abban bízhatunk, hogy a „holokauszttal” üzletelő zsidó-kommunista-munkásőr erkölcsi torzszülöttet egyszer majd törölni fogják a díszpolgárok lajstromából. Ahogy ezt a Demszky-banda – engedve a nyomásnak – nagy nehezen néhány éve Sztálinnal is megtette. Zoltai-Zucker is megtalálja majd az őt megillető helyet – a történelem szemétdombjának díszpolgárai között. Ha végre európai demokrácia lesz hazánkban.
(F.M. alapján szerk.)