2010. április 22.Közélet

Kevésnek mutatkozik az MSZP-nek a Fidesz túlhatalmát vizionáló kampánya. Az emberek figyelme mindennapjaik gyakorlati kérdései felé fordul.

Mivel foglalkozzon az emberiség, mivel az emberek? Az sohasem jó, ha mindennapi gondjainkra-bajainkra koncentrálunk. Abból még soha, sehol, semmi jó nem sült ki, ha erre hagytak számunkra kellő időt és energiát! Ha időről időre figyelmünket nem tudták el- és megragadni vélemény- és trösztvezérek, akkor megesett, hogy magunk láttunk a józanész (common sense) nevében „ rendezni végre közös dolgainkat”.

Rettegni jó! Különösen akkor irtó jó, ha utána jön a megkönnyebbülés, Erre a mozi a legjobb példa: másfél óra rettegés a sötétben, utána békés hazamenetel, esetleg séta, kocsikázás, egy pohár ital, csókok, vacsora, s elnyugvás az otthoni ágyon.

Mindez banális? Az volna, ha időről időre nem törné meg e banalitást a feszültség – sportesemények - vagy éppen a képernyő s a vászon a művi rettentése.

Kell a borzongás: Apokalipszis – most! A Francis Ford Coppola-féle filmek éppen mindennapjaink banális egyhangúságát értékelik fel. Hatásuk oly megrázó, mint egykor Kopernikusz felfedezése volt: nem a Föld a világmindenség középpontja!

Egyes elemzők szerint e globális megrázkódtatás okán fordult az emberek figyelme mind erősebben az egyelőre biztos, megfogható, birtokolható, áttekinthető magánélet színterei felé. A 17. századbeli németalföldi festők életképei állítólag elképzelhetetlenek e megrendítő világkép-változás nélkül. E holland s flamand festők képei a különböző erkölcsi üzeneteik mellett még egy sugalmazást is tartalmaznak: becsüld meg, amid van, s ne törj többre!

Most itt van ez a hamufelhő. Nem légből kapott! Nem holmi fenyegető sötét jóslat.

Az apró, mikroszkopikus mérető kvarcüveg-darabkák trilliárdjai fejünk felől már nem csupán egy település lakóit fenyegetik, mint Hitchcock madarai (The Birds), de több földrész régióinak sorát.

Nemrég még a H1N1, a szuper-vírustól rettegtünk. Erkölcsi kopását követően az un. Maja Kalendárium ” ötödik ciklus” jóslatával rettentettek: 2012. december 22-e, s itt a világ vége! Hiszi, nem hiszi, nem kap mást! Sokan nem hitték a jóslatot, hogy komoly környezeti katasztrófák sújtják majd az emberiséget. Még az is lehet, hogy valóban rengeteg ember meghal az ötödik ciklus végén – szólt az orákulum.

Bumm, kellett nekünk?! Hát nem kitört a kimondhatatlan nevű izlandi vulkán?

Még magát Obama elnököt is megakadályozza, hogy gépre szálljon, s a lengyel államelnök temetésére utazzon. A fél világ urát! Lám még ő is fél, mert csak a fél-, s nem a felvilágot uralja: nem a Sors-ot, a Végzet-et! Ő is csak hozzánk hasonló esendő, halandó ember.

Jimmy Kimmel humorista az ABC éjszakai műsorában azonnal meg is ragadta az alkalmat a következő filozofikus tréfa szétkürtöléséhez: „ Talán tudják, a kis Izland sziget vulkánja lezárta a légi közlekedést. Obama elnöknek el kellett tekintenie a lengyelországi útjától. Elnökünk azt nyilatkozta, reméli hogy a vulkán abbahagyja a füstölést (stop smoking), mire a vulkán azt válaszolta, hogy ugyanezt reméli az elnök esetében!”

Mivel az angol „ smoking” egyszerre jelent dohányzást, füstölést és füstölgést, a vulkán visszavágása ott csattanósabb.

A légi közlekedést igénybe vevő tízezrek esetében a csattanót a következő hír jelentette: „ Nem jár kártérítés a légitársaságoktól az elmaradt utazások miatt, mivel a szerdán kitört izlandi vulkánból származó hamufelhő okozta európai légtérzárak vis major szituációnak minősülnek.” E hírt nem egy hírportál a „Jön a hamuka” címszó alatt közölte. Más hírforrások az elhúzódó vulkánkitörés apokaliptikus következményeit vizionálták.

Hiába, mára már több kell, mint az egyszerű fikció. Legalább olyan hatásosnak kell lenni egy kiadós globális rettegés elérésére, mint annak idején a fiatal Orson Wellesnek sikerült.

Több tízezer amerikai hallgatta 1930. október 30-án este H. G. Wells science fiction regényének, a Világok harcának rádiójáték változatát, mely Mars-lakók támadásáról szólt. Welles az előadást úgy rendezte meg, mintha az egy helyszíni tudósítás lenne a marsbeliek támadásról. Hamis, un. rendkívüli híradások szakították meg a főcímzenét. Ezek szerint szerint " egy izzó, hatalmas tárgy" hullott egy farmra. Az adás során szakértőknek mondott személyek is megszólaltak, akik beszámoltak a Mars-lakók földre szállásáról és az Egyesült Államok várható elpusztításáról.

Hangosan rettegjen! - ez volt a stúdióban tartózkodó közönség feladata. Tény: a műsor elején közölték, rádiójátékot sugároznak, ám ha valaki ezt nem hallotta, akkor negyven percet kellett várnia a következő műsorismertetésig. Az adás körzetében pánik tört ki. Az emberek az utcára rohantak, pincébe bújtak, megtöltötték fegyvereiket, és különböző védekezési módokat eszeltek ki a Mars-lakók támadása ellen.

Az esemény vitákat kavart Amerika szerte. A New York Tribune újságírója így kommentálta a történteket: „Hitler egy hónappal ezelőtt térdre kényszerítette egész Európát, de legalább mögötte egy hadsereg áll. Welles úgy taszította a tömegeket kétségbeesésbe, hogy nem volt semmije".

A mai on- és offline sajtó mögött – illetve fölött – ott áll egy sötét valami. Mit áll, gomolyog és megállíthatatlanul terjed. E végzetszerű megállíthatatlansága nyomában jár a globális döbbenet.

Ennek fényében/árnyában bizony kevésnek mutatkozik az MSZP-nek a Fidesz túlhatalmát vizionáló döbbenet kampánya. Valószínű, hogy a magyar emberek figyelme – az említett holland-flamand polgárokhoz hasonlóan – mindinkább mindennapjaik gyakorlati kérdései felé fordul. Felértékelődik szűkebb környezetük, s keresni kezdik az ottani a megoldásokhoz vezető utakat. Mind kevésbé kívánnak elcsámborogni az un. nagypolitika „ felhőkakukkváraiban”, melyet éppen most újabb füstölgés koszol.

Igaz, nálunk nem vulkán az, ami éppen füstölög (is smoking), hanem csupán egy leégett maradvány-rész (pars, partis). Ám ennek – a magyar mondás szerint – nagyobb a füstje, mint a lángja. Hamut hint, de nem a maga fejére. Úgy tán még hiteles is lehetne. Ám ő másra okádja füstjét, hamuját.

Madách-csal szólva „ gyilkoló miazmákat lehel. Az új világban, mely körüle fejlik”.

Röviden: hamukál.

  ( gondola.hu alapján szerk.)