2010. január 20. Közélet

Január 1-je óta a teljes balsajtó kampányüzemmódba kapcsolt. Mindenkit berendelt szolgálatra a network főparancsnoksága, a hatalmat ténylegesen gyakorló (és annak előnyeit élvező) elit. Kétrészes cikkünkben áttekintjük, ki miért vadul meg a közeljövőben – ha ugyan meg nem veszett máris.

1. rész.

Fricz Tamás írta le a legtömörebben a baloldali hálózatokat, amelyek túlélték a rendszerváltozást, Nem utolsósorban az MDF-kormány hibás privatizációs gyakorlata miatt megerősödtek 1994-re, Horn alatt degeszre híztak, és sikeresen megbuktatták Orbánt kormányát, de vele magával húsz éve nem bírnak leszámolni. Négy network működik – írja Fricz –, és ez a négy network véd- és dacszövetségben áll egymással:

1.    a politikai network (MSZP),
2. a médianetwork (a balsajtó),
3. a gazdasági network (akik a párt- és KISZ-kapcsolataikat tulajdonra váltották) és
4. a hálózati network (a volt titkosszolgálatok).

A négy hálózatból a gazdasági él és virul, a politikai csődközelben van, a média szintén bajban, a hálózati pedig – kiöregedőben.

Kezdjük ez utóbbival. A régi jó elvtársak (a megbízható ávósoktól a húsz éve ifjú munkásőrökig) megöregedtek, és az új rezsimben nehezen találták meg a helyüket. Az MSZMP KB 1989. szeptemberben úgy döntött, hogy a 40 ezer (nem tévedés!) fegyveres testületbeli párttagról gondoskodni kell; ennek jegyében először is elvarázsolták a Munkásőrséget a hülye (vagy áruló) média pedig szó nélkül hagyta az új illegális csapatot. Egyszer majd kiderül, valóban ők szervezték-e az 1990. októberi taxisblokádot – a magunk részéről biztosak vagyunk benne.

A milliárdosok a teljesítményt hiányolják

A gazdasági network most avval a dilemmával küzd, hogy mennyit áldozzon az MSZP-re. A politikai network ugyanis rámenni látszik Gyurcsány Ferenc (feladó: a gazdasági network) országlására. A húsz év ebben a szférában sem múlt el nyomtalanul, a fiatal milliárdosok erősen kétlik, vajon érdemes-e pénzt (sok pénzt!) feccölni az MSZP-be, nem volna-e érdemesebb valami új párttal próbálkozni.

Sz.-ban van az MSZP régi kemény gárdája, az öreg titánok. Nincs elmondható üzenetük, most rákattannak a „Varga-féle” „nyugdíjkatasztrófa” médiaprojektre.

És ezzel elérkeztünk írásunk tárgyához.

A politikai hatalom elveszítése a legnagyobb sebet a szoci médianetworknek fogja okozni. A balsajtó pontosan tisztában van ezzel. Az öreg osztályharcosok (Bolgártól Mesteren át Várkonyiig, sőt szegény Kertész Ákosig) most összecsinálják magukat, ha belegondolnak a példányszámaikba, a hallgatottsági és nézettségi adataikba.

Még a tévés fellegvárat, az ATV-t is elveszíthetik, ha a Hit Gyülekezetének nagyon bejön az MDF-kapcsolat a választáson. A Népszavától a Népszabadságig ugyanis csak a hiányt termelik, állami csecsek nélkül ők előbb kerülnek katasztrófába, mint a nyugdíjrendszer.

Ők már érzik, hogy egész egzisztenciájuk az MSZP túlélésétől függ. Küzdenek is derekasan.
Öreg szocik kétfrontos harcban

A politikai network sajátos kétfrontos harcban áll. A „szocialista” MSZP-sek most már hovatovább nyílt belharcban állnak a Gyurcsány vezérelte belső ellenséggel. Gyurcsány Ferenc ugyanis az MSZP-ből akarja megcsinálni a poszt-MSZP-t, ami a „régi gárda” teljes kivégzését jelenti. Aki az MSZMP-ből jött, és benne volt az elmúlt húsz év MSZP-politikájában, az mind megy a lecsóba – most ébredtek rá az elvtársak.

Most már szívesen osztanák újra a listás és egyéni jelöléseket, most már azt sem tudják némelyek, hogy ki barát, ki ellenség, most már nem hisznek a saját szemüknek sem, ha bemennek a pártirodára.

Tetejébe elpárolgott a talpashad, és a legbiztosabb nyugdíjasbázis is egyre kevésbé hadra fogható. Részint járni is alig tudnak, részint éheznek, fáznak.

Az MSZP minden eddiginél jobban rá van utalva a médianetworkjére. Fizet is, mint a katonatiszt (a mi adónkból).

Ez a lóláb lóg ki Újév óta a balsajtó színes köpönyegei alól.

    
 2. rész

Sorozatunk első részében vázoltuk, miért van minden korábbinál jobban, úgyszólván életre-halálra egymásra utalva a z MSZP és sajtója. Most bemutatunk néhány árulkodó momentumot, amiből jól kivehető, hogy már (megint) központi irányításra váltott át a balsajtó.

Mint előző írásunkban vázoltuk, az MSZP minél jobb szereplése életbe vágó érdeke a balsajtónak. ŐK pontosan tudják, amit a magyar politikai élet minden ismerője tud: 57 százaléknyi választási részvétel fölött tulajdonképpen már csak MSZP-szavazó van. Minél magasabbra kell tehát föltornázni a részvételi arányt, mert ama 57 percent után már csak a médiavezérelt szavazó található – ha őt kellően hülyítik, (elegánsabban: orientálják), akkor:

   1. elmegy szavazni; és ha elmegy, akkor szinte bizonyosan
   2. az MSZP-re voksol.

Most hát megkezdték a lakosság hiszterizálását.

A 2002. évi Gyurcsány-recept (Kövér köteles beszéde) óta rutinszerűen keresik, milyen labdát ad föl a Fidesz, amivel félelmet kelthetnek a hozzájuk húzó szegmensben. Most a „nyugdíjkatasztrófa” ragyogó témának ígérkezik.

A balsajtónak az MSZP osztja az észt és a muníciót.

Még szövegszerűen is. Például varázsütésre jelennek meg bizonyos fordulatok a balmédiában, egyszerre több helyütt. Orbán pl. „leendő miniszterelnök”. Azokat a cikkeket, amelyek az 1998–2002 közti kormányról szólnak, úgy kell megfogalmazni, hogy a felületes olvasóban (= MSZP-szavazó) olyan érzetet keltsen, mintha most Fidesz-kormány volna, azt kellene megbuktatni.

Szép példája központi vezérlésnek, hogy a balsajtó a nemzetközi sajtó Magyarországról szóló írásait teljesen egységesen kezeli. Aminek ismertetését hasznosnak tekinti az MSZP esélyeinek növelésére, azt részletesen – és sok helyütt ugyanazon szavakkal! – tárgyalja, míg a kellemetlenek sehol sem „jönnek át”.

Egy kis példa

Most csak egyet említünk: január 16-án este közzétesz a Hírszerző egy „elemzést” a Bank of America és a Merrill Lynch vidékéről, amelyet úgy értelmeznek, hogy az azt mondja, a kormány rendbe tette Magyarország költségvetését, elegáns szóval „kiigazította”. Mit tesz isten, január 19-én a Népszavában Gréczy Zsolt tollából ugyanez az eszmefuttatás jelenik meg, nyomtatásban.

Úgyszólván fogadhatunk rá, hogy a Gréczy-féle felismerés, (miszerint nekünk van és volt az elmúlt években a legjobb kormányunk), szinte szó szerint meg fog jelenni a csütörtöki 168 Órában, négyszer megbeszéli Bolgár György, kétszer Kálmán Olga, meg fogja ünnepelni néhány olvasói levél a Népszabadságban, és végül a Hócipő is komponál róla egy viccesnek szánt anyagot.

Egy orbitális hazugság

Az imént példa azonban matinéműsor a „nyugdíjkatasztrófa” projekt mellett. A „nyugdíjkatasztrófa” tálalása a balmédiában felér egy szellemi bűncselekmény-sorozattal.

Az MSZP „saját jogon” ugyanis valóban kampányolhat, státuszánál fogva bírálhatja (erősen is) a másik politikai pártot.

A becsületes sajtónak azonban kell legyen kritikai attitűdje.

És mindazon médiumok, amelyek immár több mint egy hete nem veszik maguknak a fáradságot, hogy megnézzék, miről is beszélnek – szóval ezek a médiumok és újságírók: árulók.

A magyar nyugdíjasok, a magyar jövő Gerébjei.

A kelepce működik

Azonban ezek a Gerébek úgy okoskodnak, hogy nem baj, ha hazudnak – illetve nem is hazudnak, csak „nem bontják ki a teljes igazságot” –, a dolog működik, sok tízezer nyugdíjast sikerül becsapniuk, és félelemből az MSZP támogatására bírniuk.

Márpedig ez a cél, amelyet mindegy, milyen áron érnek el. Az sem baj, ha utána a nyugdíjrendszer tényleg összeomlik. Azt majd megint a Fidesz nyakába varrják.

 ( gondola.hu alapján szerk)