2011. október 17. Közélet

Szeretett professzorom, példaképem…

Ez így túl patetikusan hangzik, de aki személyesen ismerte Simonyi Károly professzor urat, a Budapesti Műszaki Egyetem Elméleti Villamosságtan Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárát, professzorát, aki hallgatta előadásait, majd azok lezárásaként vizsgázott, vagy szigorlatozott nála (mint e sorok írója), aki tanult az Elméleti Villamosságtan tankönyvből, vagy olvasta, forgatta a Fizika kultúrtörténete című, máig megismételhetetlenül nagyszerű könyvét, az nem érzi túlzásnak a bevezető kifakadást, hanem abból az őszinte csodálatot, elismerést érzi ki, egy hálás tanítvány elismerő méltatását egykori professzorával kapcsolatban.

De ki is volt ez a nem túl előnyös külsejű, halk szavú professzor, akinek híre már jóval megelőzte pódiumra lépésének pillanatát, s akinek személyes varázsa, tárgyi tudása és embersége perceken belül lebilincselte, meghódította a műegyetemi Aud. Max. előadóterem félezer fős hallgatóságát. Engem is.

Simonyi Károly tizenegy-gyermekes parasztcsalád hetedik gyermekeként született 1916. október 18-án a Sopronhoz közeli Egyházasfaluban. Már az alsóbb iskoláit kiemelkedő eredménnyel végezte, ezért a falu plébánosa segítette a továbbtanulását: felkutatta egyik gazdagabb rokonát Simonyi–Semadam Sándort, a Magyar Királyságnak a Trianoni békét is aláírni kénytelen első miniszterelnökét, aki támogatta Simonyi Károly tanulmányait. Simonyi Károly az óbudai Árpád Reálgimnázium diákja volt. Később Simonyi–Semadam Sándor lánya, Erzsébet és a lány férje Mayer Miksa (a Ganz-gyár mérnöke, Kandó Kálmán munkatársa) vette magához őt, majd később Ernő bátyját is.

1940-ben a Műegyetemen gépészmérnöki, a Pécsi Tudományegyetemen jogi diplomát szerzett egyidejűleg (!). 1940-től a Műegyetem Bay Zoltán vezette atomfizika tanszékének tanársegédje. A világháború alatt amerikai, majd szovjet hadifogságba esett. Jelentősen lefogyva érkezett haza.

1946-ban részt vett a Bay Zoltán által vezetett Hold-radarkísérletben. 1948-ban a Műegyetem soproni fizika-elektrotechnika tanszékére került, ahol a megépítette az első magyar magfizikai részecskegyorsítót, egy Van de Graaff rendszerű 1 MeV teljesítményű részecskegyorsítót. Ezért 1952-ben Kossuth-díjat kapott. 1962-ig a Központi Fizikai Kutatóintézetben munkatársa volt.

1952-től alapítója és vezetője volt a BME Elméleti Villamosságtan Tanszékének és a KFKI atomfizikai osztályának. Később a KFKI egyik igazgatóhelyettese Kovács István igazgató és Jánossy Lajos igazgatóhelyettes mellett.

1956-ban megválasztották a KFKI forradalmi bizottsága elnökének. A forradalom alatt az intézményben nem történt rendbontás.

A forradalom után megindult ellene a harc. 1957. december 31-én elbúcsúzott a KFKI-tól, ugyanakkor a BME tanszékvezetői posztjáról is távozni kényszerült. Beosztott egyetemi tanárként folytatta a tanítást, az egyetem St. (Stoczek utcai) épületének 216-os szobájába került. Ez tette lehetővé egy előadássorozat során körvonalazódó, legismertebb könyvének, A fizika kultúrtörténetének a megírását, amelyért 1985-ben Állami Díjat kapott.

Később az egyetemi felvételi feladatokat kitűző bizottság elnökének kérték fel. 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia soraiba választotta. 1998-ban elnyerte Az Év Ismeretterjesztő Tudósa díjat. 2000-ben Akadémiai Aranyérem kitüntetést kapott.

Simonyi Károly alapította a Természet Világa Természet–Tudomány diákpályázatának A kultúra egysége különdíját.

Két fia, Tamás és Károly követte édesapja hivatását. Károly fia még középiskolás korában került külföldre, később, Charles Simonyi néven vezető szakembere lett a Microsoft cégnek, részt vett a Word és Excel szoftverek kidolgozásában, amivel jelentősen járult hozzá a cég sikeréhez. Már a rendszerváltozás után, hazalátogatva, jelentős összegű alapítványt tett a tudomány hazai fejlesztésére. Később „űrturista”-ként is ismertté vált.

Simonyi Károly, az apa, 2001. október 9-én hunyt el Budapesten. Halála előtt részletes, életpályáját bemutató interjút adott Radnai Gyulának, amit a TV is közvetített. A felvételt féltve őrzöm.

Születése 95-ik és halála 10-ik évfordulóján kegyelettel emlékezzünk meg a magyar tudomány kiemelkedő alakjáról. Magam is ezt teszem.

(Polgári Hirszemle)

Szabad Hírek