2011. augusztus 13. Közélet

Norvégia után immár Magyarországnak is megvan a maga sokkoló, emberi ésszel nehezen felfogható rémtörténete. Nálunk nem bomba robbant, és nem egy eszelős vadászott le ártatlan kamaszokat hidegvérrel, hanem élve temettek el embereket egy erdő mélyén. A legutolsót abban a reményben, hogy megszerzik hatvanezer forintos fizetését. Egyelőre nem teljesen világos, négy megtalált emberi maradvány esetében pontosan kit és miért gyilkoltak le, de azt tudjuk, egy ember megszabadult a neki jó előre megásott sírból és emberfeletti teljesítményének köszönhetően riasztani tudta a rendőrséget.

Egy pillanatig álljunk meg a feltételezett gyilkos személyénél. Az értelmi szerző egy szerb (az újabb hírek szerint macedón) férfi volt, aki könyörtelen profiként osztogatta az utasításokat csicskásának arról, hogyan kell szakszerűen gúzsba kötni az áldozatot. Értett az öléshez, ezt bizonyítja a négy megtalált holttest is. Vajon hány ilyen, a délszláv háborúban edződött gyilkológép jár közöttünk a mindennapokban?

Csütörtök éjjel a saját sírjából kiszabadult férfi védelmet kért magának és családjának egy civil szervezettől. Úgy látszik, Magyarországon nem elég egy négyes gyilkosságsorozat koronatanújának (és egy gyilkossági kísérlet szenvedő alanyának) lenni ahhoz, hogy automatikusan járjon a rendőrségi védelem. És sokkoló az is, amit a szerencsétlen fiatalember elmondott. Miután agyba-főbe verték, és összekötözve, élve eltemették, őrzésére kutyákat állítva, ő mégis kiszabadult, de hiába remélt a járókelőktől segítséget. Senki sem volt hajlandó odaadni mobiltelefonját a véres-sáros, kétségbeesett embernek, hogy a rendőrséget felhívja. Helyette egy boltba irányították, mondván, nekik kötelességük segíteni. Ott is csak annyi támogatást kapott, hogy letilthatta a bankkártyáját. A rendőrséget már ne hívja, tanácsolták, nem akarnak belekeveredni semmibe.

A férfi a történetét kiírta a legnagyobb közösségi oldal, a Facebook falára. Akadt olyan ismerőse, aki mosolyjeleket, úgynevezett szmájlikat küldött, azt gondolva, milyen vicces egy fiú, hogy ilyen sztorit tud kitalálni. Egy hete kint voltak a megdöbbentő eset részletei a világhálón, mégsem tűnt fel senkinek. Tegnap este aztán robbant a (hír)bomba a négy megtalált holttestről és az élve elásott férfi megmeneküléséről. Ezen aztán elgondolkodhattak az addig kétkedők is. „Soha nem féltem a haláltól, de most megtapasztaltam, hogy utolsó pillanataiban az ember mindent elkövet, hogy mentse az életét” – írta, de kezdetben még a barátok sem vették komolyan az egészet. Mi lett velünk, hogy ennyire közömbösek vagyunk egymás iránt? Segítséget kér egy kétségbeesett ember, és nem adjuk oda a mobiltelefonunkat egy ingyenes vészhívás erejéig? És mi van a négy megtalált holttesttel? Ők nem hiányoztak senkinek? Ha valakivel a környezetünkből igazán nagy baj történik, könnyebb nekünk azt gondolni, hogy biztos csak viccel?

A borzasztó történetben van egy mélyen emberi, szívszorító momentum is. A szerencsétlenül járt székely fiatalember azzal vigasztalja magát: szenvedése nem volt hiábavaló, mert ki tudja, hány életet sikerült megmentenie azzal, hogy ő hihetetlen életerejének köszönhetően kiszabadult, és így megállította a sorozatot.

(mno.hu)

Szabad Hírek