2012. május 21. Közélet

Az MTI által kiadott közleményben olvasom, hogy „aláírta a Mindannyian együtt Jeruzsálemért elnevezésű alapítvány alapító okiratát Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke és Németh Sándor, a Hit Gyülekezetének vezető lelkésze pénteken Budapesten”. Ez lenne a „mindannyian”? A Hit Gyülekezete és a Mazsihisz? Nem túlzás ez?

Rögtön meg is adom a választ: de, ez súlyos túlzás. Különösen akkor, ha azt is megtudjuk, mire is szövetkeztek ezek a „mindannyian”.

Feldmájer Mazsihisz-elnök szerint az alapítvány célja a „zsidó-keresztény párbeszéd” erősítése, Jeruzsálem történetének „képviselete” (?!), múltjának és jövőjének, jelentőségének a „népszerűsítése”. Szép elképzelés, nemes gondolat. De aztán mégis kibújik a feldmájeri rozsdás szög a Síp utcai zsákból. Az MTI közleménye alapján idézem, mit is mondott Feldmájer Péter:

„Jeruzsálem a mai Izrael egységes fővárosa kell, hogy maradjon, amely ’szabadságot ad a keresztény, a zsidó és a muszlim embereknek’. Megemlítette, hogy Jeruzsálemet többször lerombolták a történelem folyamán, ’de mindig magához tért’. Szólt arról is, hogy 1948 után kettészakadt a város, és vasárnap lesz 45 éve, hogy Jeruzsálem újra Izrael egységes fővárosaként működik.”

Itt megállok egy pillanatra, mert javítanom kell a Mazsihisz elnökét. 1948-49-ben nem kettészakadt, hanem kettészakították Jeruzsálemet, amelyet az ENSZ 1947-es felosztási terve „corpus separatum”-ként jelölt meg, tehát nemzetközi ellenőrzés alá helyezett volna. Tudjuk, az első arab-izraeli háborúban Jeruzsálem nyugati felét az izraeli hadsereg, keleti felét a jordániai hadsereg szállta meg. A háború végét lezáró tűzszüneti egyezmény is rögzítette ezeket a „határokat” (megjegyzem, ebben a háborúban a cionista állam az ENSZ-tervben a palesztinoknak ítélt terület jelentős részét is megszállta, majd „törvényi” úton bekebelezte, ami ugye ellentétes a nemzetközi joggal).

Feldmájer azt is állítja, hogy ma 45 éve „Jeruzsálem újra Izrael egységes fővárosaként működik”. Újabb torzítás. Az ún. „hatnapos háború” 1967. június 5-én kezdődött. Az agresszor neve: Izrael (bár máig azt hazudják a zsidó fundamentalisták, hogy az arab fél kezdte a háborút). Ebben a rövid háborúban a gyarmatosítás politikáját folytatta a cionista állam: nemcsak Kelet-Jeruzsálemet szállta meg, hanem a Jordán folyó nyugati partját (Ciszjordániát)., a Golán-fennsíkot és Sínai-félszigetet is (ez utóbbit már visszaadta Egyiptomnak). De hiába szállta meg egész Jeruzsálemet a cionista állam, s hiába keresztelte el „fővárosnak” – a nemzetközi közösség nem ismerte és ma sem ismeri el Izrael fennhatóságát Jeruzsálem fölött. Mert ez a város – megszállt terület, ahogy ezt ENSZ-határozat is rögzíti. Azaz együttműködés az ENSZ határozat megsértésére, mindezt vallási álcával.

S most olvassuk tovább az MTI-közleményt:

„A Mazsihisz elnöke úgy fogalmazott: ’aki szét akarja választani Jeruzsálemet, az szét akarja választani az egész világot', éppen ezért az alapítvány célja az, hogy "maradjon meg Jeruzsálem mindenki fővárosának’. A kuratórium elnökségét Ungvári Tamás író, irodalomtörténész vállalta el - tette hozzá.”

Ungvári elnöksége természetes: meghökkentő lett volna, ha a kuratóriumi elnök véletlenül nem zsidó, hanem mondjuk palesztin származású, muszlim vallású magyar. Ennyit az „elnökség”-ről. Nézzük inkább Feldmájer szavait.

A Mazsihisz-elnök zavarosan fogalmazott. Egyrészt Jeruzsálem szétválasztása ellen emelte föl a szavát, másrészt annak az óhajának adott hangot, hogy Jeruzsálem„mindenki fővárosa” legyen. Persze értjük a feldmájeri, kódolt üzenetet: Jeruzsálem maradjon izraeli fennhatóság alatt. Ez a cél – ahogy ezt az Európai Zsidó Kongresszus is (amelynek a Mazsihisz is tagja) többször deklarálta. Ezzel a követeléssel csak egy baj van: a nemzetközi közösség nem ismeri el Jeruzsálem annektálását. Jeruzsálem is megszállt terület. Ráadásul azt is tudjuk, hogy az 1967-es háború után Jeruzsálem közigazgatási határait „kiterjesztette” a cionista állam, újabb palesztin területeket csatolt illegálisan a városhoz, amelynek etnikai összetételét is erőszakosan megváltoztatta: a palesztin lakosok egy részét kitelepítette, a zsidó lakosok számát betelepítéssel növelte. Leírtam már többször, megismétlem: megszállt terület etnikai összetételét megváltoztatni – háborús bűntett. Jeruzsálem ennek a cionista bűntettnek a jelképe. Nem véletlen, hogy például az Európai Unió sem fogadja el Izrael követelését: ismerjék el Jeruzsálemet a cionista állam fővárosának.

Az alapítvány alapító okiratát aláíró Németh Sándor (a Hit Gyülekezete főnöke) szavait is idézi az MTI-közlemény. Íme, egy bekezdésnyi Németh-gondolat:

„Céljukként jelölte meg, hogy spirituális rendezvényeken keresztül Jeruzsálem vallási, kulturális gazdagságát minél több magyar állampolgár ismerje meg. Szólt arról, hogy az antiszemitizmus, az anticionizmus és a rasszizmus ellen is küzdenek, és reményének adott hangot, hogy ennek pozitív hatása lesz a magyar társadalomra.”

Ez a szöveg súlyos ellentmondást tartalmaz. Németh szerint az alapítvány alapítói természetesen „küzdenek” majd az antiszemitizmus ellen (már féltem, hogy ez kimarad a némethi prédikációból), és „az anticionizmus és a rasszizmus ellen is”. Hoppá!

Hogy lehet egyszerre az antirasszizmus és a rasszizmus ellen is küzdeni? Aki anticionista, az a rasszizmus egyik formája ellen küzd. A cionizmus ugyanis a rasszizmus egyik fajtája. Ennek alátámasztására egyetlen példát hadd idézzek.

Izrael „zsidó államként” definiálja magát. Az izraeli törvények szerint zsidó az, aki zsidó anyától született, illetve a hatóságok által elismert módon „betért” a zsidó vallásba. Ők automatikusan megkapják az izraeli állampolgárságot – a világ bármely szegletében éljenek is. A földjeikről elűzött őshonos palesztinok nem térhetnek vissza szülőföldjükre (holott ezt a jogot ENSZ-határozat is rögzíti), a Palesztinában soha nem élt idegenek viszont állampolgárságot kapnak, ha a zsidó törvények szerint zsidónak minősülnek.

Fordítsuk le mindezt a hazai viszonyokra. Képzeljük el, hogy törvény rögzítené: ki a magyar. Tehát ki kaphat automatikusan magyar állampolgárságot. Aki keresztény magyar anyától született, vagy „betér” a kereszténységbe. Zsidó vallású tehát nem lehetne magyar állampolgár. Talán érthető, miért nevezik oly sokan – és joggal – rasszista, apartheid államnak Izraelt.

Végül még egy idézet az MTI-közleményből:

„Németh Sándor szerint Magyarországnak - ahogy a többi országnak is - minél előbb szükséges lenne áttennie nagykövetségét Jeruzsálembe. Kitért arra, hogy az alapítvány több vidéki városban is tervez ünnepségeket, tudományos konferenciákat, és külföldi vendégeket is hívnak majd, akik Izrael népszerűsítésében vesznek részt.”

Nem, a magyar állam nem helyezheti át nagykövetségét Jeruzsálembe. Ezzel a lépéssel a magyar diplomácia legalizálná a megszállást, a város illegális annektálását. Ez pedig bűn lenne, hiszen egy ilyen lépéssel a cionista állam háborús bűntetteihez asszisztálna a magyar kormány. S hogy mennyire elfogult a most gründolt alapítvány, mi sem mutatja jobban, mint a fent idézett némethi szavak: Izrael népszerűsítése a cél. Kizárólag. Egy szó sem esik a palesztinokról, Palesztináról. Nem véletlenül: a zsidó fundamentalisták – és nem zsidó támogatóik – minden más szenvedés iránt érzéketlenek. Jelen esetben az egykori áldozatok (a nácik által üldözött zsidóság) mai áldozatai (a palesztinok) iránt.

A kiváló izraeli tudós, Israel Shahak írta: „Izrael, mint néhány más ország, kirekesztő állam, de az izraeli kirekesztés önmagában egyedülálló.” Igen, egyedülálló. S ennek az egyedülálló izraeli kirekesztésnek az egyik jelképe Jeruzsálem. Az a város, amely nem volt s ma sem Izrael Állam része. S nem is lesz soha – hiába „alapítványoznak” a kirekesztés bajnokai, a hazai fundamentalisták.

Szabad Hirek