2012. július 10. Közélet

Ma este az atv Egyenes Beszéd című műsorának volt a vendége Efraim Zuroff, aki arról beszélt, hogy a kelet-európai országokban át akarják írni az ún. „holocaust” történetét. A szolgalelkű riporter, Kálmán Olga, először arról faggatta vendégét, mi lehet az oka az állítólagos átírásnak. Az „erkölcsi szörny” szerint „az ok az, hogy a tények nagyon kellemetlenek lehetnek a kelet-európai emberek számára”. Zuroff azt magyarázta, hogy a nácikkal való együttműködés más volt Kelet-Európában, s más volt Európa többi részén. Szerinte a fő különbség a következő: „Csak Kelet-Európában történt meg az, hogy a nácikkal való együttműködés magában foglalta a tömeggyilkosságokban való közreműködést”. A háború után azonban a kelet-európai országok kommunista uralom alá kerültek, s a múlttal való őszinte szembenézésre nem nyílt lehetőség. A kommunisták ugyanis „manipulálták” a második világháború, s így az ún. „holocaust” történetét is (hogy a Zuroff-féle „erkölcsi szörnyek” miképpen „manipulálják” a történelmet, arról viszont éppen ez az interjú adott plasztikus képet).

Zuroff szerint csak 20-25 évvel ezelőtt nyílt lehetőség ebben a térségben arra, hogy az emberek szembenézzenek a múlttal (ami persze marhaság, a történelem megismerésétől senkit sem képes megfosztani semmilyen hatalom). Kálmán Olga azonnal lecsapott, s megkérdezte: ha már két évtizeddel ezelőtt megindult ez a folyamat (legyen a neve: „Nagy Szembenézés”), akkor mi az oka a „Nyirő-kultusznak”, meg Horthy kultuszának. Itt egy pillanatra meg kell állnom. Kálmán Olga hazudik: semmilyen „Nyirő-kultusz” nincs Magyarországon. Ez könyveinek az eladásán is meglátszik. A „kultuszt” a destruktív sajtó dobta be a köztudatba Nyirő meghiúsult újratemetése kapcsán. Olgánk föltette hát az ostoba kérdést: mitől van nálunk most ez a fordulat? Zuroff pedig megadta nékünk, hülye gójoknak, a magyarázatot:

„Ezek az országok már az Európai Unió tagjai, elérték legfontosabb külpolitikai céljaikat, vagyis hogy bejussanak a NATO-ba és az Európai Unióba. A legnagyobb félelmük az volt, hogy visszatér a kommunizmus. Miután a tagságot elérték, most úgy érzik, sokkal szabadabban újraértelmezhetik a történelmet, a második világháború történelmét. A másik probléma, hogy ezek az országok hősöket keresnek. Kritikus kérdés, hogy kik lesznek az új Magyarországnak, a demokratikus Magyarországnak, Litvániának, Észtországnak, Lettországnak, Ukrajnának a hősei. Ha olyan emberek lesznek, mint Nyirő és Horthy, akkor nagy probléma lesz. Olyan embereknek kell hősöknek lenniök, akik a második világháborúban zsidókat mentettek – nem pedig olyanoknak, akik üldözték őket.”

Látjuk, Zuroff nagyon leegyszerűsíti a problémát, hiszen nem „hőskeresésről” van szó, hanem a közelmúlt tárgyilagosabb megítéléséről. Ráadásul rögtön az interjú elején kibukkant a nácivadászból a zsidó fajvédő. Számára csak olyan emberek lehetnek hősök, akik zsidókat mentettek. Akik nem zsidókat mentettek, azok nyilván nem hősök. Hadd ismételjem meg, amit már korábban többször is leírtam: a hitleri politikának több keresztény áldozata volt, mint zsidó. Ezt az egyszerű tényt kell újra s újra elfedni az ún. „holocaust” szó használatával, amely faji alapon tesz különbséget kiválasztott és alacsonyabb rendű áldozat között. Az ún. „holocaust” szónak ez a szűk értelemben vett használata – rasszizmus. Áldozatrasszizmus.

Kálmán Olga újabb zseniális kérdéssel fordult a zsidó „erkölcsi szörnyhöz”: egy társadalomban ki dönti el, hogy ki lesz a hősünk?

Zuroff szerint nagyon „sok ember fut versenyt” azért, hogy erre a kérdésre választ adjon. A nácivadász szerint a társadalom jövője szempontjából nagyon fontos, hogy kik lesznek a hősök. Harc folyik azért, hogy „ki ellenőrzi a történelmet, ki ellenőrzi az emlékezetet”, mert akik ma az emlékezést ellenőrzik, „azok kormányoznak a jövőben”. Zuroff kibökte hát a lényeget: nem a történelmi igazságról, a történelmi tények tárgyilagos megítéléséről van már szó, hanem a történelemről kialakított kép ellenőrzéséről, vagyis egyfajta emlékezet-rendőrségről. Napjainkban a „holocaust-ipar” telepedett rá a történelemre, próbálja kisajátítani a múltat. Amíg ez a zsidó közösségekre korlátozódik, nincs is semmi baj. Ez a zsidó közösségek belügye. Amikor azonban a „holocaust-ipar” megpróbál rátelepedni más népekre, s az egyes nemzetek történelmi emlékezetét akarja megerőszakolni, akkor nem maradhatunk csendben. Akkor tiltakozni kell. Nem tudom, megfigyelte-e az olvasó: ha cionista vendég beszél a tévéstúdióban, soha nem faggatják az izraeli apartheidről, a judeonáci jelenségekről. A cionista vendégek mindig minket okítanak, kritizálnak, miközben az Izrael Állam által sorozatosan végrehajtott háborús bűntettekről nem beszélnek. Én ezért is hallgattam egyre növekvő hányingerrel a megszállt Jeruzsálemben élő zsidó „erkölcsi szörnyet”.

Kálmán Olga szépen lassan begerjedt. Adta a jó témákat a nácivadásznak: már nem is kérdezett, csak lapos kijelentéseket tett, amelyeket kissé felturbózva az „erkölcsi szörny” visszaböfögött. Olgánk például méltatlankodott, hogy kormányunk szerint egy író esetében külön lehet választani az írói életművet és a politikai megnyilatkozásokat. Zuroff természetesen azt válaszolta: nem létezhet ilyen szétválasztás.

„Nagyon gyakran halljuk ezt az érvelést. /…/ Nagyon hasonló problémánk van Norvégiában. Az egyik leghíresebb norvég író, Knut Hamsun, aki még a húszas években Nobel-díjat is kapott, a Nobel-díját fölajánlotta Goebbelsnek tiszteletből. Hamsun születésének százötvenedik évfordulóját nemrég ünnepségek kísérték, s megpróbálják őt elfogadható közszereplőnek feltüntetni.”

Hamsun – egyik kedvenc íróm – tényleg szimpatizált a németekkel, hitt a germán Európában. S ez miért baj? Milyen bűnt követett el? Megölt például valakit? Nem. A politikai nézetei miatt ítélték a háború után pénzbírságra. Hamsunt nem a politikai megnyilatkozásai miatt tartják nagy írónak, hanem az irodalmi munkásságáért, gyönyörű regényeiért. Amelyeket meggyőződésem szerint még akkor is olvasni fognak, amikor Zuroffnak meg az ún. „holocaust”-nak már híre-hamva se lesz. Helyesen járt el tehát a norvég állam, amikor nagy írója születésnapját méltón megünnepelte. Amihez egyébként a judeonáci „erkölcsi szörnynek” semmi köze.

Zuroff azt magyarázta, hogy Nyirőre is érvényes: ne a művei, hanem a cselekedetei alapján ítéljük meg. A probléma az, hogy a nácivadász azt sem tudja, ki volt Nyirő József. Semmit sem tud róla. Csak a szokásos hülyeségeket említette Nyirővel kapcsolatban. (Gondolom, szokás szerint a Páva utcai „holocaust”-emlékhely két munkatársa, Pécsi Tibor és Pető-Dittel Szilvia látta el kellő információkkal Zuroffot. Az említett hitgyülis gazemberek - pontosabban a gazember és a gaznémber – segítette a néhai dr. Képíró Sándor elleni aljas hajszát Zuroff megbízásából. Bizonyára nem két gombóc fagyi volt a jutalmuk.)

Szóval Zuroff arról makogott, hogy Nyirő a „fasisztákat támogatta”, támogatást adott a német náci vezetőknek, márpedig egy ilyen ember nem lehet a mai társadalom számára modell. Legalábbis a fajvédő zsidó szerint. Azt csak csöndben jegyzem meg, hogy senki sem akar „modellt” csinálni a jeles székely íróból – ennek jelét sehol nem lehet tapasztalni. Ha valakinek meg akarjuk adni a végtisztességet, az már „modellképzés”? Ha valakit nem kötelező, hanem választható anyagként beemelünk az alaptantervbe – az már „modellképzés”? Persze ismét ugyanaz a kérdés ágaskodik bennem: miért szól bele ez a nagyképű, züllött zsidó a magyarok belügyeibe? Miért beszél olyasmiről, amiről fogalma sincs? A magyar irodalomról mi alakítjuk ki a magunk képét – gusztustalan dolog, ha egy idegen, egy hírhedt jeruzsálemi szélhámos megpróbál beleszólni ebbe.

Kálmán Olgának semmi nem jutott az eszébe, ezért továbbra is arról beszélt, hogy a kifogásolt írók irodalmi tevékenysége és politikai nézetei nem választhatók el egymástól. Zuroffot láthatóan meglepte a tény, hogy Olgánk ezen a ponton lecövekelt: az „erkölcsi szörny” néhány másodpercig nem is szólalt meg, mert erről már beszélt egyszer. Nem tehetett mást, megismételte korábbi szavait, csak most Nyirő helyett Horthyt emlegette.

Kálmán Olgából a beszélgetés végén előjött igazi énje: a lelke mélyén rejtőző cenzor. Mert feltette a kérdést a zsidó „erkölcsi szörnynek”: „ennek a folyamatnak mi vet véget”? Magyarán: ki fogja megállítani Nyirőt és a többieket, akik öles léptekkel masíroznak az alaptantervbe (hónuk alatt nyilas-és horogkereszttel, fasizmussal, „holocausttal” és egyéb nyalánkságokkal). „Mitől lesz rend a fejekben?” – kérdezte rendetlen fejű Olgánk -; vagyis mikor uralja majd az emlékezetünket a „holocaust-ipar”? Zuroff megadta az eligazító választ:

„Ha az emberek Brüsszelben alszanak, s nem figyelnek arra, ami itt történik, akkor ez nagyon komoly problémává fogja kinőni magát. Magyarország az Európai Unió tagja, Litvánia, Lettország és Észtország is az unió tagja. Ezért Brüsszel felelőssége, hogy véget vessen ennek, s világossá tegye azt: ha ezek az országok elfogadták a tagságot, az azt jelenti, hogy el kell fogadniuk az Európai Unió értékeit. Az unió értékei nem arról szólnak, hogy újraírjuk a történelmet, rehabilitáljuk a holocaustot, s hogy ilyen hősöket válasszunk magunknak.”

Zuroff szerint tehát a megoldás kulcsa Brüsszel kezében van: el kell játszania a csendőr szerepét, hogy teljesítse a „holocaust-ipar” cenzurális, agymosó elvárásait. Mert ne legyünk tévedésben: a történelem újraírása, meghamisítása nem kelet-európai törekvés. Éppen a „holocaust-ipar” célja a történelmi múlt, az emlékezet fölötti uralom, s ennek a célnak az érdekében minden eszközt bevetnek. Ami a „holoiparosoknak” nagyon fáj: Európának ebben a részében eddig nem értek el átütő sikert. Remélem, nem is fognak.

A beszélgetés utolsó perceiben a tíz évvel ezelőtt indult, „Utolsó esély akció” néven elhíresült „holocaust-ipari” projekt került terítékre. Ennek a projektnek - melynek atyja Zuroff – az volt a célja, hogy a még élő náci háborús bűnösöket felkutassák, bíróság elé állítsák. A nácivadász szerint az akció nem lett olyan sikeres, mint ahogy remélték, mert még mindig nagyon sok náci bűnös van, akit felelősségre kellene vonni. Érdekes: 67 évvel a háború befejezése után csak úgy hemzsegnek a nácik a világon. Mennyi lehet körükben az átlagéletkor? Száz-száztíz év? A nácik soha nem halnak meg? Ahogy telik az idő, egyre csak szaporodnak?

Zuroff azt mondta: az általa irányított projektnek az volt a legnagyobb eredménye, hogy az emberek megismerték azokat a történeteket, amelyekről korábban senki sem mesélt nekik. S itt kiejtette Képíró Sándor nevét. Akit ő alaptalanul megrágalmazott háborús bűntett elkövetésével. S amikor Képíró rágalmazásért beperelte Zuroffot, a hazai bíróság – értsd: nem magyar, hanem magyarországi bíróság – felmentette a zsidó „erkölcsi szörnyet”, mondván, Zuroffnak „közérdekből” joga volt rágalmazni. Az elfogult vagy gyáva, szolgalelkű bíró neve: Vadász Viktor. Az interneten meg lehet hallgatni, hogyan indokolja felháborító, a jogot lábbal tipró ítéletét.

Ha már Képíró Sándor neve szóba került: holnap, július 10-én mutatják be az Izraeli Kulturális Intézetben (1061 Bp., Paulay Ede u. 1.) Efraim Zuroff magyarul most megjelent könyvét. Ezt a „művet” jól ismerem, 2009-es angol nyelvű kiadása van a birtokomban. A külföldi és a hazai kiadás címlapja első pillantásra ugyanaz, holott két képet a hazai kiadó kicserélt a címlapon. Az angol nyelvű kiadásban balról jobbra a következő „náci háborús bűnösök” láthatók: Josef Mengele, Aribert Heim, Aleksandras Lileikis, Dinko Sakic. A magyar kiadás címlapjáról az utóbbi kettő eltűnt, helyüket két magyar vette át: Zentai Károly és néhai dr. Képíró Sándor.

Tudjuk, tavaly nyáron Képírót első fokon felmentette a Fővárosi Bíróság a háborús bűntett vádja alól. A jeruzsálemi „erkölcsi szörny” itt, Budapesten szenvedte el az első nagy vereséget, amely dr. Zétényi Zsolt ügyvéd úr és a dr. Varga Béla vezette bírói tanács érdeme. Most holtában is gyalázzák dr. Képíró Sándort, akit méltatlanul hurcolt meg Zuroff és bandája. Ez bizony kegyeletsértés. A cionista szekta kiadójának eljárására nincs mentség.

Tehát holnap, azaz július 10-én, este fél hétkor lép fel a Paulay Ede utcában a nácivadász. Akit érdekel ez az „erkölcsi szörny”, menjen el, s hallgassa meg az „előadását” (de előtte ne felejtsen el „regisztrálni” az intézet honlapján, mert oda nem lehet csak úgy szabadon bemenni). S közben gondoljon arra, hogy ez az alak kergette halálba Képíró Sándort. Egy igazi, hamisítatlan gyilkos szerepel majd holnap az Izraeli Kulturális Intézetben. Nem véletlen, hogy a balti államok nem kérnek ebből az „erkölcsi szörnyből”. Itt az idő, hogy a magyar hatóságok is kövessék Litvánia, Lettország és Észtország útmutató példáját.

Utóirat

A fenti szövegben sokszor neveztem „erkölcsi szörnynek” Efraim Zuroffot. Így, idézőjelben. Úgy érzem, magyarázattal tartozom. Még a Képíró Sándor elleni hajsza kezdetén nyilatkozta a cionista szekta hetilapjának, a Hetek című nyomdaipari terméknek a nácivadász: a néhai csendőr százados „erkölcsi szörny”. Aztán hamar kiderült, hogy a jeruzsálemi székhelyű zsidó alaptalanul vádaskodik. Ezért lett a szememben a gátlástalanul rágalmazó Zuroff „erkölcsi szörny” - zsidó kiadásban.