2011/12/16 Közélet

Csaknem 700 milliárd forint a föld alatti kincs értéke – a magyar lelőhelyek egyikénél nincs különösebb akadálya a termelésnek

Húsz évvel ezelőtt körülbelül 110 ezer ember dolgozott a bányaiparban, és az ágazat akkoriban évente több mint százmilliárd forinttal járult hozzá a magyar gazdaság teljesítményéhez. Tíz éve az előbbinek már csak a fele volt a foglalkoztatottak létszáma a hazai bányák egymás utáni bezárása miatt. Mára eljutottunk oda, hogy egyedül az oroszlányi szénmedencében található márkushegyi bányaüzem működik, de hamarosan ez is megszűnik. Annak idején a döntéshozók az energiahordozók és az ércek külföldről történő behozatalát jobb megoldásnak tartották. (Mindezt azért, hogy egy szűk kereskedelmi kőr  a behozatallal  milliárdos haszonhoz jusson. Kik ezek a adóparadicsomba bejegyzett cégek? Felsorolása már antiszemita. Ezek magán kapzsiságának biztosítására nem adott hitelt a magán bankok a termelés biztosítására.szerk.)  Szakemberek szerint ezt az álláspontot felül kellene vizsgálni, s az ország nehéz gazdasági helyzete miatt bizonyos bányákat érdemes lenne újranyitni.



A szénbányászat fokozatos felszámolása hatással volt a földgáz- és a kőolaj-kitermelésre is. Az előbbi az addig előállított évi hét és fél milliárd köbméterről három alá esett vissza, a korábbi kétmillió tonnás kőolajtermelés pedig a milliós nagyságrendet sem éri el. Megszűntek a vasérc-, az urán- és a színesfémbányák is. Nem egy helyen több érc maradt bányabezárás után a felszín alatt, mint amennyivel elkezdték a termelést, derült ki a bányamunkákkal egyidejűleg zajló kutatásokból. Kővágószőlősön például a feltárható uránkészletnek csaknem a kétharmada a föld alatt „rekedt” az orosz piac elvesztése következtében. Ezért esett vissza a bauxittermelés is: az évi hárommillió tonnáról félmillió alá csökkent.

Elhibázott lépés
„Az ágazatot a veszteségek miatt elsorvasztották, holott nem a bányászat volt ráfizetéses, hanem egyik-másik bánya. Az elhibázott lépést többen is kifogásolták, de hiába. A jó megoldás egy strukturális átalakítás lett volna a bányászatban, ami a külszíni fejtést és a lignit kitermelését helyezi előtérbe” – mondta lapunknak Hahn György geológusprofesszor, a Miskolci Egyetem nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanára.

Újabb lehetőségek
A geológus véleménye szerint a mélyművelésnél veszélytelenebb és gazdaságosabb külfejtéses lignittermelés jelenleg is járható út Magyarország számára, és a hazai lehetőségek kiaknázását kellene előnyben részesíteni az energiaimporttal szemben. Hasonló cél már a hetvenes években, a nagy olajárrobbanás idején is megfogalmazódott a magyar gazdaságpolitika részéről. Az akkori nagyszabású bányafejlesztési program azonban különbözött a most szóba jöhető lehetőségektől. Annak idején az úgynevezett eocénprogram keretében – négy új bánya építésével és két működő rekonstrukciójával – a barnaszénből nyolcmillió tonnát termeltek volna évente, no meg az alatta lévő bauxitot, ám később kiderült, hogy a mélyművelés veszélyezteti Európa akkori legnagyobb karsztvízvagyonát s ezzel együtt a budai gyógyfürdőket is. Emiatt meghiúsult a bicskei erőműterv.

Elegendő lignitvagyon
Lehetőség azért így is maradt a magyar bányaipar számára, hiszen Visonta és Bükkábrány közelében jelentős lignitlelőhelyek találhatók, esetleges újabb erőművek működtetéséhez elegendő lignitvagyonnal. Visonta mellett délen, Karácsond és Detk között 250 millió, keleten, Kál-Kápolna–Füzesabony körzetében 1,2 milliárd, nyugaton, Gyöngyöspata és Nagyréde határában 550 millió tonna a fejtésre bármikor alkalmas lignit mennyisége. Az ebből kinyerhető fűtőanyag – a meglévő visontai mellett – csak Észak-Magyarországon két új 800 megawattos erőmű létesítését teszi lehetővé.

Bevált magyar találmány
A Vas megyei Torony és Narda települések környékén további 1,2 milliárd tonnára lehetne lignitbányát nyitni, 50 négyzetkilométeren, s ide egy harmadik új erőmű épülhetne. Itt már történtek lépések ez ügyben, de eddig eredménytelenül. Először a hetvenes években az osztrákok 250 millió dollárt ajánlottak fel egy közös beruházásra, de ezt a kezdeményezést visszautasították. Aztán 2004-ben a Veszprém Megyei Bíróság engedélyezte a próbafúrásokat egy társaságnak, a helybeliek tiltakoztak emiatt, és a Legfelsőbb Bíróság nekik adott igazat.

Később a környezetromboló fejtés megindítása ellen ágáló tizenhárom vasi település azzal is bebiztosította magát, hogy a rendezési tervében tiltotta meg területén a bányászati tevékenységet. Most mégsem nyugodtak, hiszen ez év őszén az Országgyűlés elfogadta az energiastratégiáról szóló törvényt, amely bizonyos feltételek mellett támogatja a bányászatot.

„Eszerint Magyarország részben a hazai adottságok kiaknázásával próbálja majd kielégíteni energiaszükségletét, és különösen a lignit gazdaságos kitermelését tartja fontosnak ott, ahol erre mód van” – hívta fel a figyelmünket Hahn György. A geológusprofesszor elmondta azt is, hogy csak a jól ismert, részletesen kutatott lelőhelyeken a mostani 8,5 millió tonnás termelés akár az ötszöröse is lehetne, amivel az évi 800-ról 4000 megawattra növelhetnénk hazánk villamosenergia-termelését.

Ilyen mennyiségek előállítása esetén már exportálhatnánk is ener­giát. Németország 2013-ig bezárja tizenhárom atomerőművét, Svájc is hasonlóan cselekszik, és Ausztria szintén az atomenergiát elutasító országok közé tartozik. „A kieső energiát pedig pótolniuk kell, amit valahonnan beszereznek majd” – hangsúlyozta Hahn György.

A geológus megemlítette még, hogy a lignitbányák rekultivációjára régóta van megoldás, méghozzá egy külföldön is jól bevált magyar találmánnyal. A professzor emlékeztetett arra is, hogy nálunk is vannak a verespatakihoz hasonló adottságú nemes- és színesfém-előfordulások. Négy-öt olyan lelőhely található Magyarországon, melyet érdemes lenne hasznosítani. Ezeken a helyeken minden tonna kőzetben legalább három gramm arany van, ami modern technológiákkal gazdaságosan kitermelhető. Jelenleg a világgazdasági válság következtében előállt aranyéhség és magas aranyár miatt a tonnánkénti 1,5 gramm az a mennyiség, amiért már érdemes feltárást folytatni.

A magyar lelőhelyek egyikénél, ahol a bányavágatok nyitottak, nincs különösebb akadálya a termelés gyors elindításának.

Erre egyébként nemrég egy magyar származású, kanadai aranybánya-tulajdonos már szándéknyilatkozatot nyújtott be.

A bezárt bánya titka
A 150 évig működő és idestova 30 éve bezárt bányában hétmillió tonna a tonnánként három gramm koncentrációjú érc, amiből 21 tonna arany nyerhető, és majdnem 31 millió tonna az előbbi koncentrációjának csak a felét elérő érc, amiből további 45 tonna a kivonható arany mennyisége. Ennek ára kilónként ötvenezerrel számolva hárommilliárd dollár, ami a mindenkori árfolyamot figyelembe véve csaknem 700 milliárd forint.

Ez a bányanyitás egy esztendő leforgása alatt megtérülne, sőt mi több, lehetőséget teremtene a környék másik és nagyobb színesfém-lelőhe­lyének helyreállítására, ami szintén többmilliárdú dolláros hasznot hozhatna az országnak. (MNO)

Szabad Hirek