2010. március 30. Közélet

A Jobbik újratárgyalná az államadósságot, visszavásárolna külföldi kezekben lévő közműveket - fejtette ki többek között Hegedüs Tamás, a Jobbik gazdasági és informatikai "miniszterjelöltje", aki a Fidesz-érában a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) Társadalom- és Gazdaságpolitikai Főosztályát vezette, az utóbbi öt évben pedig a multinacionális hátterű KPMG Tanácsadó Kft. szenior tanácsadója, majd menedzsere volt.

hvg.hu.: A Jobbik gazdaságpolitikájának gerincét képezi az államadósság újratárgyalása: átütemezése, illetve részbeni elengedése. Ezt hogyan képzelik?

Hegedüs Tamás : Az országnak levegőhöz kell jutnia, mozgásterének bővülnie kell, ezt viszont akadályozza a magyar gazdaságra nehezedő államadósság. A hitelezőinknek is be kell látniuk, hogy könnyítés nélkül sokkal többet veszthetnek. A magyar gazdaság nincs abban az állapotban, hogy tartósan és folyamatosan ki tudja termelni a kamatokat, a tőketörlesztésről nem is beszélve. Voltak, vannak persze jobb időszakok, de pillanatnyilag újra hitelekből finanszírozzuk a hitelek törlesztését. Az elmúlt húsz év mérlege egyértelmű, adósságcsapdában vagyunk. Ebből ki kell törnünk.

hvg.hu.: Hogyan?

H.T.: A parlamentbe kerülve, hozzájuthatunk azokhoz a részletes adatokhoz, amelyek jelenleg nem elérhetők számunkra. A tárgyalási stratégiát ezek ismeretében lehet kialakítanunk. Ezután következhetnek az államadósság újratárgyalásáról szóló egyeztetések. Reális cél a kedvezőbb feltételek kiharcolása, beleértve az adósság egy részének eltörlését is.

A hitelezőink két út közül választhatnak. Az egyik, megkockáztatják, hogy a magyar gazdaság megfullad, jön az államcsőd, és így nem kapják vissza a pénzüket; a másik lehetőség pedig - ami szerintünk járható út - megegyezünk egy olyan reális mértékben, amivel a hitelezők és az ország is jól jár. Olyan hatalmas összegről, - a maaastrichti kritériumok alapján számítva - mintegy 20 ezer milliárd forint államadósságról van szó, az éves GDP 80 százalékáról, így akár egy tíz-, húsz százalékos könnyítése a külső adósságnak is rendkívüli fejlesztési forrásokat szabadítana fel a gazdaság részére. Ez több olyan országban is sikerült, amelyek egy része nálunk jobb mutatókkal rendelkezett.

hvg.hu.: Túl az ország külföldi megítélésének nyilvánvaló romlásán, az ország hitelképességének nemzetközi leminősítésén, nehéz elképzelni a technikai lebonyolítást, hiszen hitelezőink száma jelentős, mindenki hitelez, akinek kezében magyar állampapír van, Tudna sikeres külföldi példákat mondani az adósság elengedésre?

H.T :  Néhány példa: a 80-as években Mexikó, Brazília, Argentína, Uruguay, 1991-ben Lengyelország. , Szerbia 2001-ben, 2004-ben és 2006-ban kapott jelentős könnyítéseket, részben a hitelező kormányok úgynevezett Párizsi Klubjától, részben a hitelező kereskedelmi bankok Londoni Klubjától. 2001-ben a Párizsi Klub elengedte a 4,5 milliárd dolláros szerb adósság 66 százalékát, a maradékot átütemezték. 2004-ben a Londoni Klub a 2,8 milliárdos tartozás 62 százalékát, engedte el, és 2006-ban a Párizsi Klub újabb 600 millió euróval csökkentette a külföldi kormányokkal szemben fennálló adósságot. A hazai politikai elit mindig tagadta ennek az útnak a járhatóságát, holott tisztában voltak és vannak vele, hogy az államadósság újratárgyalása reális és létező lehetőség.

hvg.hu.: Azért meggondolandó,  hogy a rendszerváltás óta valamennyi  kormány tisztában volt ezzel a lehetőséggel, de mégsem kértek átütemezést illetve adósság-elengedést.

H.T .: Az Antall-kormánytól kezdve terjedt el az a téveszme, ha az állam kezdeményezi az államadósság újratárgyalását, megsínyli a nemzetgazdaság. Attól tartottak, hogy nem lesz olyan tőkebeáramlás, amire az országnak szüksége van. Ehhez képest, a legkritikusabb három évben – 1990-től 1992-ig – nettó 5 milliárd dollárral több hagyta el az országot, mint amennyi beérkezett.  Nem hogy forrásokat tudtunk szerezni az adósságfizetés megtartásával, hanem még mi finanszíroztuk a külföldet az átalakítás alatt.

hvg.hu.: Nem tudjuk, mi történt volna, ha az ország ráadásul bejelenti,hogy még átütemezést is kér. Gazdaságpolitikájuknak egyébként milyen lényeges elemei vannak?

H.T.: A magyar gazdaság duális szerkezetű, ami azt jelenti, hogy van egy multinacionális cégek által uralt szegmens, amely magas profittal dolgozik, jelentősen hozzájárulva a GDP-hez és az export eredményekhez. A közterhekhez és a foglalkoztatáshoz való hozzájárulása ugyanakkor lényegesen kisebb, mint amit a súlya indokolna. Emellett alapvetően nehezebb feltételek között és szerényebb eredményekkel működik a gazdaság magyar tulajdonú része. A hazai vállalkozások, kiemelten a fajlagosan legtöbb munkaerőt foglalkoztató kis-és középvállalkozások fejlesztése ezért különösen fontos. A multikat nem kell segíteni, bőven van annyi tőkéjük és eszközrendszerük, hogy megtalálják annak a módját, hogyan tudnak növekedni. Ugyanakkor tőlünk könnyű kivinni az adózás előtti jövedelmeket off-shore cégekbe. Ha a multinacionális cégeknek megéri komoly pénzeket fizetni azért speciális tanácsadóknak, hogy megtalálják az adóelkerülés leghatékonyabb módját, akkor a kormányzatnak is meg lehet találni azokat a szakembereket, akik ezek leleplezésében, a kiskapuk feltárásában, és a pénzkimentés útjának elzárásában segíthetnek. Fel kell számolni a multiknak ezt az illegitim versenyelőnyét.

hvg.hu.: A lobbizásukat is akadályoznák?

H.T. : A lobbizás legitim tevékenység, önmagában nem kell, nem is érdemes akadályozni. A tisztességes lobbizás ugyanakkor semmiképpen nem járhat korrupcióval. Nálunk sajnos, szinte csereszabatos lett a két kifejezés. Nem a tisztességes lobbizást kell visszaszorítanunk, hanem a korrupciót, de azt kíméletlenül. Ez esetben, hozzávéve az átláthatóság megteremtését, elérhető, hogy a döntések a közjó érdekében szülessenek. A tisztességtelen verseny visszaszorítására van megfelelő intézmény, a Gazdasági Versenyhivatal. Fogakat és körmöket kell neki adni, valamint egyértelműen megfogalmazott politikai elvárást. A hatékony végrehajtás érdekében módosítani, szigorítani kell a jogszabályi környezetet.

hvg.hu.: A multik szigorú megadóztatásával és a szankciók bevezetésével nem tartanak-e attól, hogy kivonulnak az országból, s így többszázezer ember munkahelye kerül veszélybe?

H.T .: Aki tisztességesen versenyez és a magyar vállalkozásokkal azonos feltételek mellett fizet adót, nincs mitől tartania. Aki pedig azért van itt, mert közvetlen és közvetett támogatásokat bezsebelve tud nyereségesen működni, azért nem fogunk könnyeket hullatni. Gazdasági súlyukhoz képest a multik viszonylag kevés embert foglalkoztatnak. Érdekes, annak idején, amikor egész iparágak omlottak össze, és a magyar gazdaság háborús mértékű veszteséget szenvedett, valamint másfél millió munkahely megszűnésével megjelent a tömeges munkanélküliség, ugyanezek a hangok nem voltak ilyen aggodalmasak. Azt mondták, ez szükségszerű áldozat. Ami mai ismereteink tükrében erősen megkérdőjelezhető. Mindezzel együtt sem aggódunk az esetleges kivonulás miatt, mert olyan gazdaságélénkítő csomagot vezetünk be, amely pezsgő gazdasági környezetet hoz létre. Ebben pedig jól érzi magát a tőke, még akkor is, ha szigorúan be van szorítva a tisztességes verseny keretei közé.

hvg.hu.: A Jobbik gazdasági filozófiája szerint a megbukott liberális piacgazdasággal szemben meg kell teremteni az ökoszociális nemzetgazdaság alapjait. Mit jelentene ez pontosan?

H.T.: A szociális piacgazdaság önmagában ma már kevés, bár örülnék neki, ha legalább ott tartanánk. Félreértés ne essék, szociális piacgazdaságon a klasszikus, Röpke- és Erhard-féle modellt értem, nem a későbbi „osztogató-fosztogató” jóléti államot. Az erhardi modellben a kisvállalkozásokat hozták helyzetbe, erőteljesen fellépve a monopóliumok túlhatalma ellen. Ez közel áll a mi elképzeléseinkhez. Csakhogy időközben változott a világ. Kiderült, hogy erőforrásaink – energiahordozók, termőföld, víz – végesek, így a vég nélküli növekedés modellje egy idő után nem fenntartható. Hogy mikor lesz a korszakváltás, senki nem tudja, de mindenképpen fel kell készülnünk rá. Ennek érdekében olyan gazdaságpolitikát kell folytatnunk, amely környezetileg is fenntartható, és működőképes marad energiaválság idején is.

A gazdaság kitörési pontjait is ennek megfelelően kell meghatároznunk. Egyrészt, amíg tart a növekedés kora, nem mondhatunk le az olyan klasszikus növekedési motorokról, mint az építőipar vagy a turizmus, horizontálisan pedig az infokommunikációs technológiák minél szélesebb körű alkalmazása. A mezőgazdaságot és élelmiszeripart külön ki kell emelni, nem csak komparatív versenyelőnyünk, hanem a vidéki foglalkoztatásban betölthető szerepe miatt is. De itt átcsúszunk a fenntarthatóság területére is. Termőföldjeink és vizeink megvédése mindennél fontosabb, hiszen egy energiaválság idején, amikor a szállításra alapuló gazdasági ágak összerogynak, ez biztosíthatja a nemzet túlélését. A globalitás helyére a lokalitás lép, amire a helyi gazdaságok erősítésével kell felkészülnünk.

hvg.hu.: Hogyan erősítenék a magyar vállalkozásokat, főként a kis- és középvállalkozásokat?

H.T.: A tisztességtelen verseny megszüntetésével, az erőfölénnyel való visszaélés visszaszorításával, az adóterhek és a fölösleges adminisztratív terhek csökkentésével, a folyamatok átláthatóvá tételével. A multik adóelkerülési kiskapuinak bezárásával kiterjeszthető a közteherviselés, ami lehetővé teszi az általános adócsökkentést. Egy másik példa az egyenlőtlen versenyfeltételekre, ha egy magyar vállalkozó növekedni akar, drága hitelt tud csak felvenni, és olyan kamatokat kénytelen fizetni, amit egyszerűen nem tud kitermelni. A multinacionális versenytársa ugyanakkor anyacégén keresztül olcsóbb hitelhez jut, tehát jóval kevesebb hitelt kell neki kigazdálkodni. Ez már magában versenyhátrányt jelent a hazai vállalkozásoknak.

A kereskedelmi bankokból ki kell préselni az alacsonyabb kamatszintet, amihez – a mainál lényegesen alacsonyabb jegybanki alapkamat mellett – erősíteni kell a versenyt, és meg kell akadályozni a kartellezést. Olcsó hitelhez kell juttatni a magyar vállalkozásokat és versenyhivatali eszközökkel fel kell lépni az ellenük irányuló visszaélésekkel szemben. Nyilván van helye a célzott támogatásnak is, pl. az európai uniós források megfelelő helyre jussanak egy jó gazdaságtörekvési stratégia mentén. A magyar vállalkozásoknak nem adományokra vagy gyámkodásra van szüksége, hanem tisztességes versenyfeltételekre.

hvg.hu.: Uniós forrásokról beszél, holott a Jobbik időnként meglebegteti az EU-ból való távozás gondolatát is, bár lehet, hogy ez csak amolyan szónoki fogás. Hogy lesz mindehhez elegendő forrás?

H.T.: A korábban említett intézkedésekkel jelentős adótöbbletet érhetünk el. Persze a korrupció megszüntetésével kell kezdeni, ugyanis ez az alfája és omegája az egésznek. A Transparency International és mások becslései alapján évi 700 és 1500 milliárd forint közötti értékre tehető a korrupció „ára”. Ennyi pénz megy el vesztegetésre. Ennél is nagyobb károkat okoz azonban az, hogy a korrupció eredményeképpen rossz döntések születnek, az erőforrások felhasználása nem optimálisan történik. Nem a legolcsóbb, nem a legjobb, nem a leghatékonyabb beruházásra költik a közpénzeket, hanem olyanokra, amik tovább emésztik az állam erőforrásait, például a rossz döntésekből következő magas fenntartási költségekkel. Amíg ezt nem tudjuk felszámolni, ne is álmodozzunk változásról, mert kisiklik minden jó kezdeményezés.

hvg.hu: Szerepel a  programjukban magyar bank létrehozása. Ez milyen célt szolgál, jár-e pluszköltséggel?

H.T. : Nem feltétlenül jelenti azt, hogy  újonnan kel létrehozni egy  állami tulajdonú bankot. Célja az lenne, hogy hozzáférhető hitelhez juttassa a magyar kis- és középvállalkozásokat, valamint a lakosságot, a legkisebb településen is. A takarékszövetkezetek és helyi hitelszövetkezetek hálózata elvileg alkalmas volna erre a feladatra. Ugyanakkor a kibővített profilú Magyar Fejlesztési Bank (MFB) lehetne az az ernyőszervezet, amely megfelelő központi szolgáltatásokat nyújtana a hálózat részére. Könnyen hozzáférhető, alacsony kamatozású hitelek segítenék a helyi vállalkozásokat, ami a munkahely teremtés szempontjából is előrelépést eredményez.

hvg.hu: Ha már említette a munkahelyteremtést, Önök is  egymillió munkahelyet akarnak létrehozni, de hogyan, miből?

H.T.: Az egymillió munkahely csak annyit jelent, hogy elérjük az EU átlagát.  Azokat az iparágakat fejlesztenénk, amelyek jelentős számú munkaerőt alkalmaznak és a gazdaság egészére húzóerőt gyakorolnak: az építőipart, a turizmust – kiemelten ebből a gyógyturizmust – a logisztikai ipart, valamint a mezőgazdaságot és a ráépülő élelmiszeripart. De van a foglalkoztatás bővítésének egy nem célzott módja is, ez pedig a kis- és középvállalkozások helyzetbe hozása, a tisztességes verseny feltételeinek megteremtésével, valamint adó- és járulékcsökkentéssel. Fajlagosan ugyanis a kkv-szektor az, amely a legtöbb munkaerőt alkalmazza.

A közmunkával ellátható feladatok körét ki kell terjeszteni. Nem csak az utcaseprésre és a szemétgyűjtésre kell gondolnunk, hanem az önkormányzat által finanszírozott épület-felújításokra, önkormányzati építkezésekre, a szociális bérlakások karbantartására, vagy a parkosításra.  De említhetném a mezőgazdasági közmunkákat is, ami egyben az önellátás irányába is fontos lépést jelentene. Jelentős mennyiségű közmunkát lehetne végeztetni az árvízvédelem és a vízgazdálkodás, valamint az erdő- és talajvédelem területén. De megfontolandó a közmunkások bevonása az egyszerűbb szociális szolgáltatásokba, idősgondozásba is. Felmérések és esettanulmányok alapján elmondható, a segélyezettek kb. 80 százaléka ilyen módon visszahozható a munka világába.

Pécsett éltem sokáig, így tapasztaltam, hogy Baranyában vannak olyan cigány lakosságú falvak, ahol régen szinte mindannyian dolgoztak, most meg közel százszázalékos a munkanélküliség. Visszatekintve úgy tűnik, annak idején a jobb lett volna valamennyi pénzt szánni a nagyvállalatok fenntartására, hogy megmaradjanak munkahelyek – addig is, amíg ki nem találják, hol lehetne foglalkoztatni ilyen tömegben az alacsonyan képzett munkaerőt.

hvg.hu: Akkor arra hivatkozott a kormány, hogy nincs pénz az állami vállalatok, bányaüzemek, kohászati cégek fenntartására, tehát nem volt választási lehetőség.   

H.T .: Ha egy mérleg egyik serpenyőjébe betennénk, mennyibe került volna a támogatás, a másik serpenyőbe pedig bekerülne, hogy mennyit költünk segélyezésre és munka híján, mennyivel nagyobb a bűnözési hajlam, mennyibe kerül a bűnözés elleni fellépés és az ezzel járó károk, a mérleg a munkahelyek megőrzése és a támogatás fenntartása felé billenne.

hvg.hu: Ezek szerint a Jobbik visszaállamosításban gondolkodik?

H.T .: Példátlan mértékben kerültek külföldi kézbe vállalataink és az olyan természetes monopóliumok, mint a víz-, a gáz, és az áramszolgáltatás, valamint az erőművek. Ez utóbbiakat a Horn-kormány idején ráadásul úgy adták el, hogy még garantált profitot is biztosítottak az új tulajdonosoknak, tehát ha nem ment jól a bolt, akkor az állam fizetett. Ez nonszensz. A szolgáltatók jelenleg nagyon sok olyan díjelemet építhetnek be a számlába, melyeknek létjogosultsága megkérdőjelezhető. Mivel reális versenyhelyzet nem kényszeríti ki az alacsonyabb díjakat, jogos célnak tekinthető, hogy ezeket a szolgáltatásokat vissza kell venni közösségi tulajdonba.

hvg.hu: Azért valljuk be a visszaállamosításnak már a meghirdetése is komoly kockázatot jelent. Ráadásul elhangzott az is, hogy egyszerűen „visszavesznek” cégeket.

H.T.: Jogállami és demokratikus keretekben gondolkodunk, ezért csak a visszavásárlás jöhet szóba, igaz, ez sokba kerül. Az államot viszont abban senki nem korlátozhatja, hogy ha kell, akár hatósági árakat is bevezessen a szolgáltatásokra. A távközlés területén volt erre pozitív példa. A Nemzeti Hírközlési Hatóság, ha nem is hatósági díjakkal, de szigorú szabályozással elérte a távközlési szolgáltatások díjának a csökkentését. A természetes monopóliumok terén a jelenlegi helyzet nagyon kényelmes a tulajdonosoknak, versenyhelyzet nélkül gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak. El kell érni, hogy áraikat a közjó felé közelítsék. A külföldi tulajdonosok elérkezhetnek egy olyan pontra, hogy megfontolják, érdemes-e eladniuk vagyonukat kedvező áron az államnak, vagy továbbra is megtartják, immár szigorú keretek közé szorítva.

hvg.hu: Mi a helyzet a közigazgatással, ezt is átírnák?

H.T .: A bürokrácia nagy, de annál kisebb a hatékonysága. Ezen a területen is radikális változásra van szükség. Először is a közfeladatok akkurátus felmérése után – amely első lépésben megtörtént 2007-ben – el kell kezdeni az áttérést a feladatalapú, programozott költségvetésre. Ez nyilván évekig tartó átállást jelent, de másképp aligha lehet elszakadni a bázisalapú tervezéstől. Másrészt minden folyamatot – háttérfolyamatot és ügyfélkapcsolatit egyaránt –, amit csak lehet, elektronikus útra kell terelni, és az e-közigazgatást a lehető legnagyobb mértékben, ügyfélbarát módon ki kell terjeszteni. Továbbá: a kormányzati közigazgatás egészében kötelező jelleggel érvényesíteni kell a stratégiai szemlélet érvényesülését. Minden minisztériumnak – írországi mintára, egységes módszertan alapján – el kell készíteni saját tárcastratégiáját, aminek teljesüléséért a miniszter személyes felelősséget vállal. A tárcastratégiából kell levezetni a minisztérium felügyelete alá tartozó ágazatok szakstratégiáját, és ezekből tovább bontva, az egyes kisebb területek stratégiáját. A munkát ezek mentén kell megszervezni. Végül meg kell valósítani a kormányzati döntések megvalósításának egységes, központi nyomon követését, hogy a meghozott döntések milyen mértékben, és milyen határidővel teljesültek.

  ( hvg.hu alapján szerk.)