2010. augusztus 29. Közélet

Avagy a fától nem látja az erdőt...

Heller Ágnes a kitüntetése kapcsán adott interjút a berlini szélsőbaloldali hetilapnak. Ebben a magyarországi antiszemitizmus erősödését panaszolja fel. (Mert ezt várták cserébe. Magyarország meggyalázását. Szerk.)

A Jungle World című német szélsőbaloldali hetilap mindig is kitüntetett figyelemmel kísérte a magyarországi eseményeket. A lap egyik fő küldetése ugyanis az antiszemitizmus és a nacionalizmus leküzdése.

Hosszú ideig a Jungle World volt az „antideutsch" - tehát a Németország megszűnését, a német kultúra eleve bűnös mivoltát hirdető - sajátságos berlini szubkultúra legfontosabb orgánuma.

Heller Ágnes tegnap Weimarban vette át munkásságáért a Goethe-medált. Ennek kapcsán készített vele interjút a Jungle World. A téma a magyarországi antiszemitizmus volt. A lap már rögtön az első kérdésével inkább kinyilatkoztat, mint érdeklődik: szerinte a Magyar Hírlap, a Magyar Demokrata és részben a Magyar Nemzet rendszeresen teret ad antiszemita cikkeknek.

Heller hasonlóan látja a helyzetet: „Igen, Magyarországon lehetséges egy olyan antiszemita közbeszéd, ami Nyugat-Európában elő nem fordulhatna." Persze nem azt állítja, hogy a lakosság többsége lenne antiszemita - szerinte azonban a lakosság nagy része mégis eltűri, végig nézi, ahogy egy kisebbség nyugodtan zsidózik. Amerikában is lehet szabadon zsidózni, de ott erre megkapja mindenki a választ: „fogd be a szád". Ezt a bátorságot hiányolja Heller a magyarokból.

Az interjút készítő, bécsi Karl Pfeiffer - aki Gadó György, egykori SZDSZ-es országgyűlési képviselő jó barátja - az Echo Tv és Széles Gábor okán Orbánt is antiszemitának akarná láttatni. „Nem akarok Orbán lelkébe nézni, fogalmam sincs, mi lakozhat ott", válaszolja neki Heller. Csak annyit tud róla, hogy egy diktatórikus figura, aki semmiféle eltérő véleményt nem tűr el maga mellett.

Majd az Európában is erősödő anticionizmusra terelődik a szó. Miközben az interjú elején Karl Pfeiffer és Heller Ágnes még arról beszélt, hogy a magyar helyzet teljesen sajátságos, Nyugaton nincs is antiszemitizmus, Pfeiffer hirtelen mégis felpanaszolja a brit egyetemeken vagy a német baloldal egyes köreiben - főleg a kommunistáknál - tapasztalható anticionizmusnak, Izrael-kritikának álcázott antiszemitizmust. (A dolgot az teszi még sajátságosabbá, hogy mindezt egy szélsőbaloldali lap hasábjain vitatják meg.)

Pfeiffer a magyar helyzetet ehelyett már csak annyiban látja különlegesnek, hogy mivel „Magyarországon jóformán nincs baloldal", ezért „az Izrael elleni gyűlölet is a szélsőjobbtól jön", holott Nyugat-Európában inkább a baloldal szokott Izrael-ellenes lenni.

Ezután - különösebb átvezetés nélkül - a Kádár-rendszerről beszélgetnek tovább, amiről Heller - akit a lap amúgy egykori cionistaként, marxistaként, kommunistaként mutat be - megállapítja, hogy illegitim volt. De azért még mindig a legkisebb rossz, és ez adta egyetlen legitimációs alapját.

Heller szerint a magyar antiszemitizmusért a Kádár-rendszer is felelős: a maga Izrael-ellenes kiszólásaival, politikájával, azzal, hogy fasizmust mondott nácizmus helyett, vagy hogy Auschwitzról beszélni sem lehetett. Heller szerint a zsidóság volt az, amely átmentette a haladó hagyományokat, ugyanis a Kádár-rendszer ellenzéke leginkább budapesti, zsidó értelmiségiekből állt.

Szerinte a zsidó értelmiségi legfeljebb 1956-ig szimpatizált a sztálinizmussal, utána szembefordult vele - amint a kommunizmus is szembefordult a zsidósággal. Heller példaként említi azt, hogy az ötvenhatos tisztogatások - főleg a Nagy Imre-per utáni kivégzések - leginkább a zsidó származásúakat érintették.

A rendszerváltás Heller szerint azonban nem csak az antiszemitizmust, de a zsidóság felébredését is elhozta: immár nagyon sok „keresztény származású" ember érdeklődik a zsidó kultúra iránt.

Karl Pfeiffer egy kérdésében a Fidesz-kormány kapcsán megállapítja, hogy az csak a nyugat-európai szélsőbaloldal és szélsőjobboldal rokonszenvét vívta ki magának (valóban tény, hogy a nyugati baloldal egyes orgánumai szimpátiával figyelik az Orbán-kormányt, elég furcsa azonban, hogy egy baloldali újság mindezt vádként fogalmazza meg) - a határon túl viszont még a magyarok sem hallgatnak, Pfeiffer szerint, a Fideszre.

Bizonyítékok erre Bugár Béla vagy Markó Béla sikerei, és a Fidesz támogatta Csáky Pál vagy Szász Jenő kudarcai. Heller szerint azonban a nacionalizmus alábbhagyna, ha a szomszédos államok végre autonómiát biztosítanának a magyarlakta vidékeknek.

Heller szerint a Fidesz akkor bukhat meg, ha kiderül a turpissága: azaz, hogy a szimbolikus politika mögött nincs semmi érdemi javaslat, lépés. A Fidesz bukásának azonban az is a feltétele, hogy legyen egy erős, baloldali ellenzék - márpedig jelenleg ilyet nem lát az idős filozófusnő.

Kommentál

Magyarországon az „antiszemitizmus” kérdéseire egy pár példa:

Mennyi ártatlan embert ölt meg a háborús bűnös kádárizmus?

Hová tűnt a nemzeti vagyon 1989 után?

Hol a offshore lenyulások, amivel az államot károsították meg? Ki terjesztették a szegénységet. Kik is csinálták?

Mennyi kárpótlást kell még fizetni a zsidóknak az új nemzedéknek? Stb. Stb...

Ajánlom elolvasni az izraeli cikket, hogy lássa Heller Ágnes ki is a szélsőséges a világon. (KAT A CÍMRE)

 Hiányzik az erdő avagy nácizmus Izraelbe a „vér vonal” mentén

(hetivalasz.hu alapján JOBBIK GONDOLAT)