„ez a hárombetűs intézmény mélyen ellenez minden olyan intézkedést, ami kihozza a bankok csapdájából az embereket. Így hát nem rá, hanem ellene hangoljuk a gazdaságpolitikát”.

Aztán eltelt három nap és tegnap már a Nemzetgazdasági Minisztérium közleményében a következő volt olvasható:

„Fordulóponthoz érkeztünk. Mostantól a növekedés fokozására kell összpontosítani. És ehhez minden elérhető eszközt igénybe kell venni. Jó eszköz lehet számunkra egy újfajta, már a saját érdekeink szerint berendezett gazdaságunkhoz igazított együttműködés az IMF-fel, amely a régivel szemben nem csökkenti, hanem növeli pénzügyi-gazdasági függetlenségünket. Az IMF szokásos éves gazdaságpolitikai konzultációjának keretében megkezdjük a tárgyalásokat egy új típusú együttműködésről.”

Ennyi.

Innentől már minden szó felesleges magyarázkodás, puszta manír. Álszent szöveg. Mert a fájdalmas igazság az, hogy a globalisták győztek, és simán bedaráltak minket.

Ha az ember a hírek hallatán fellapozza a fősodratú hírportálokat szinte mindenhol vagy kárörvendő hozzászólásokkal, vagy nagyon hozzáértő „végre megjött az eszük” típusú kommentárokkal találkozik. Az indokok között pedig szinte mindegyik esetben az szerepel, hogy a tárgyalások megkezdésének hírére erősödött a forint, emelkedett a tőzsde és csökkent az ország államcsőd kockázata. És a gyanútlan szemlélődő már-már kezdi azt hinni, hogy akkor most megoldódott minden, innentől már jó világ.

Pedig ez messze nincs így, mégha hirtelen az egyes mutatók emelkedéséből sokan azt is gondolják.

A következő IMF hitel ugyanis, azt hiszem ez minden kockázat nélkül kimondható, szinte örök időkre állandósítja a magyar társadalom legalább nyolcvan százaléka számára az adósrabszolga szerepet.

És ebből már nem lesz kiút, mert az államadósságunk már most is kifizethetetlen. És nem azért, mert nem törlesztünk, hanem azért mert a konstrukcióba ez bele van kódolva.

A globalisták törekvése mára már egyértelműen látszik. A világ újrafelosztása folyik, ahol nincs helye mellékutaknak, nemzeti alternatíváknak. Aki nem áll be a sorba az bedarálják, és már az sem érdekli őket, hogy legalább a látszatot fenntartsák. Görögországban és Olaszországban mindenféle választások nélkül a saját embereiket ültették a kormányrudakhoz, a kissé renitens országokat pedig egyszerűen pénzügyi spekulációval megfojtják.

Azt hiszem nem kell politikai elemzőnek lennünk ahhoz, hogy meglássuk: OV és az egész narancsos tanácsadó brigád akkor hibázott, amikor elhitte, hogy majd apró lépésekkel, de a teljes EU lojalitást megőrizve el tud valamilyen szinten szakadni a globalista befolyástól. Azt hitték, hogyha elfogadják a játékszabályaikat, akkor talán nyerhetnek. De ez nem jött be, mert nem is jöhetett. Ezen a pályán, amin ők játszanak, az ő szabályaik szerint, nem lehet nyerni, mert a küzdelem nem egyenlő felek között zajlik.

Normál esetben egy ilyen kormányzati kudarc után a kabinetnek le kéne mondania és új választásoknak kéne következnie. ( Persze jöjjön vissza a korrupció a balliberálisok által?) Persze azért nagy illúzióink ez ügyben ne legyenek. A narancsos propagandagépezet majd ezt is ki fogja magyarázni, és ha elég sokszor mondják majd el, látszólag lassan ez is igazsággá válik. A kérdés már csak az, hogy vajon mennyien fognak hinni ebben, mennyien lesznek azok, akiknek még ezek után is OV jelenti majd az egyetlen lehetőséget.