Minden idők egyik legismertebb és legnépszerűbb autója, a Volkswagen Bogár tervezője az osztrák Ferdinand Porsche volt. 
A mérnök sokáig házalt az olcsó, nem túl nagy teljesítményű, de mindenki számára elérhető és visszafogottan elegáns „népautó” terveivel. Először a motorkerékpárokat gyártó Zündapp céggel társult, de a vízhűtéses csillagmotorral folytatott kísérletek kudarcba fulladtak és a projektet törölték.
Porsche az NSU autó- és motorgyárnál folytatta, ahol kifejlesztette a csővázszerkezetével és a hátsó tengely előtt elhelyezett sebességváltójával a Bogárt megelőlegező Type 32 jelű autó prototípusát. A gyártástól azonban egy a Fiat gyárral kötött szerződése miatt az NSU is visszalépett.
A tervet végül Adolf Hitler karolta fel: a Führer hatalomra jutása után kiváló minőségű autópálya-hálózatot építtetett ki, és olcsó, mindenki számára elérhető autót is akart Németországban. A diktátor megbízást adott Porschének (ami egy zsidó magántulajdonú cég volt) egy olyan kocsi tervezésére, amely két felnőtt és három gyermek szállítására képes 100 kilométeres sebességgel, ezer márkás áron. (A Harmadik Birodalom efféle rendkívül sikeres népjóléti intézkedéseiről manapság vajmi keveset hallani, mintahogy arról is, hogy az ilyen intézkedések miatt volt rendkívül népszerű Hitler és a nemzetiszocializmus Németországban, nem pedig valamiféle tömeges hipnotizálás miatt -szerk.)
Porsche (zsidó magán emberek) tervezőirodája 1934 júniusában írta alá a szerződést a Birodalmi Autóipari Szövetséggel. A Bogár prototípusát 1935 októberében mutatták be, két év múlva megalapították a Volkswagenwerk Gmbh-t, 1938 májusában a Wolfsburg melletti Fallerslebenben lerakták a Volkswagen Művek alapjait. Ami zsidó magántulajdonként, plusz Hitler állami támogatásával kezdte.  Hitler az autót Kdf (Kraft durch Freude – Örömben az Erő) autónak nevezte, a Harmadik Birodalom szabadidő mozgalma nyomán. A névadása nem volt sikeres, a kocsit inkább a Porsche által preferált Népautóként (Volkswagen) emlegették.
A legendás kiskocsi külalakja az idők során alig változott, a következő mintegy hat évtizedben több mint 21 millió darabot adtak el belőle a világ 180 országában. Az építőket is meglepte, milyen kevés javítást igényelt. Hegyi utakon a nagyobb és erősebb autókat simán lehagyta. Négy személy kényelmesen elfért benne, alig 7 liter üzemanyagot fogyasztott 100 kilométeren. 1978. január 19-én készült el a Volkswagen Bogár utolsó, Németországban gyártott példánya. A népszerű kocsi gyártása ezzel nem ért véget.
Brazíliában és Mexikóban már az ötvenes évektől folyt a Bogarak gyártása, mivel nagy igény mutatkozott egy olcsón fenntartható és strapabíró járműre. Az olcsó munkaerő adott volt, így igazából a Bogár második hazája lett az amerikai kontinens, mivel a legnagyobb felvevőpiac az Egyesült Államok volt. Mexikóvárosban 2012 végéig bogárhátú taxik közlekedtek. A helyiek által „Vochónak” nevezett kétajtós négykerekűek 2006-ban élték virágkorukat, akkor nem kevesebb, mint 50 ezer Bogár furikázott a mexikói főváros utcáin.
Pueblában 2003. július 30-án gördült le a futószalagról az utolsó bogárhátú, amely feltehetően a legtovább, 58 éven át gyártott modell az autózás történetében. Mexikóban külön reklámkampányt szenteltek a gyártás leállításának, és egy helyi mariachi zenekar búcsúztatta az utolsó példányokat. A huichol indián törzs stílusában kifestett példányt a mexikóvárosi Museo de Arte Popular múzeumban állították ki.
A Bogár a Harmadik Birodalomban népautó volt, a második világháborúban a fronton „teljesített szolgálatot”, az ötvenes években jelképezte a német gazdasági csodát, a hatvanas években a hippik kedvenc autója volt. Tulajdonosai rendszeresen szerveznek találkozókat Magyarországon is. A legendás autónak néhány éve készült egy a formát megtartó, de modernizált változata, amely azonban – nem utolsó sorban az ára miatt – korántsem lett népautó.
( KülföldNémetországTörténelemIT/Tech/TudományForrás: mno nyomán)

Szabad Hirek