2010. január 13. Közélet

A katolikus hagyományhűségéről világszerte ismert brit püspök, Richard Williamson holokauszt (tűzhalál)  leleplezése hisztériát váltott ki világszerte a történelmi hamisítások védelmezőiből, akik megmozgattak minden követ, hogy „vonja vissza” kijelentését. (Angela Merkel kancellárasszony például egyenesen azt követelte XVI. Benedek pápától, hogy közösítse ki.)

Míg február 8-án a „La Libre” arról tudósított, hogy „a pápa akarata ellenére sem változtatja meg véleményét arról, hogy Auschwitzban nem voltak gázkamrák”, addig március 1-én a „Magyar Kurir” már az érintett várva várt „bocsánatkérését” közölte.

Nagy a bűne, hogy már alig egy évtizeddel ezelőtt felismerte: a „választott nép” tagjai „kétezer éve egyetlen lehetőséget sem hagytak kihasználatlanul, hogy beépüljenek a katolikus egyházba és Krisztust eltávolítsák a kereszténységből”, és „az évszázadok során a katolikusok hite egyre gyengébb lett, különösen a Második Vatikáni Zsinat óta”, köszönhetően a beépülőknek, akik így kerülnek „egyre csak közelebb céljukhoz, a világuralomhoz”.

Tagadhatom Jézus létezését, a nándorfehérvári diadalt, a fotoszintézist, bármit, csak a holocaustot nem!

Nem vagyok statisztikus, hogy felmérjem, hányan vagyunk, akik nemhogy nem botránkozunk meg nyilatkozatain, hanem megköszönjük őket, és csak azon csodálkozunk, mi kell még ahhoz, hogy végre kimondják ugyanezeket más főpapok is? Nem volt elég Robert Faurisson, Fred Leuchter, Robert Lenski, Horst Mahler, Ernst Zündel, Richard Harwood, Jürgen Graf, Germar Rudolf, Lars Adelskogh, Sylvia Stolz, továbbá (az amúgy a vérükből való) David Cole megannyi holocaust-leleplezése?

„A holokauszt (tűzhalál)  olyan, mint a Télapó: hinned kell benne!” – hirdetik amerikai liberálisok. Akárcsak az evolúcióban! Mert nemcsak holokauszt kultusz létezik, hanem evolúciókultusz is. Emlékszem, 1986-ban ez állt a biológia tankönyvünkben: „Az emlősök szőrzete a halak pikkelyéből fejlődött ki.” (Legalább akkora aranyköpés volt ez, mint Marxtól, hogy „minden eddigi társadalom története osztályharcok története”, vagy hogy „a lét határozza meg a tudatot s nem fordítva”, illetve Lenintől, hogy „a vallás a nép ópiuma”.) Miközben egyre több természettudós utasítja el teljesen a majomelméletet, a liberális sajtó körömszakadtig ragaszkodik hozzá, tudomást sem véve arról, hogy Charles Darwin halála előtt visszavonta elméletét, miután rádöbbent: alacsonyabb rendűből soha nem lesz magasabb rendű! Ahogyan az ebihalból nem lett dinoszaurusz, a liberálisból sem lesz konzervatív.

Nem bizony, viszont ha szaporodni kezd egy nemzet testében, olyan pusztítást végez, mint a rák vagy a szarkóma. Akkor Jézus Krisztus helyébe a szcientológia, a szabadkőművesség, a Waldorf-iskola, a New Age, az agykontroll, a feminizmus lép, mi több, a Nyugat-Európában lavinaként tovaterjedő gendermozgalom (gender mainstreaming), amelyet Gabriele Kuby német társadalomkutató nemrég magyarul is megjelent könyve (A nemek forradalma) leplez le. Kiderül belőle, hogy a szexuális irányultságok egyenjogúságát hirdető „gender” ideológiája áthatja az Európai Unió szervezeteit, az egyetemeket és az óvodákat. A cél az új „gender-ember” megalkotása, aki saját maga dönti el, hogy férfi vagy nő, heteroszexuális, leszbikus, meleg, bi- vagy transzszexuális akar-e lenni. Mint írja, a gender jegyében „lassan azt is megtiltják, hogy édesanyák lehessünk, a radikális feministák pedig egyenesen olyan nőkép elterjesztésére törekszenek, amelyben az anyaság fogalma egyáltalán nem szerepel”. (Magyar Nemzet, 2009. február 16.)

Szerepel viszont az „önmegvalósítás”’, a házasság megvetése, a rendszeres partnercsere, a Jézus Krisztustól való irtózás. Aki vérségileg-világnézetileg mindenkinél távolabb állt tőlük, akinek nem volt egyetemi végzettsége, mégis Mesternek szólították, nem volt orvosi végzettsége, mégis az orvosok orvosának mondták, nem volt hadserege, mégis féltek Tőle, nem voltak szolgái, mégis Úrnak szólították, nem nyert meg egyetlen háborút sem, mégis meghódította a világot, nem követett el semmiféle bűncselekményt, mégis keresztre feszítették, aki feltámadt s most is köztünk él, és aki által hazára lelhetünk.

Ez az, amire ők nem lelhetnek. Legfeljebb viperára. Történt ugyanis a minap, hogy egy autóban „rendünk őrei” viperát találtak. Azonnal előállították vezetőjét „súlyos testi sértést okozó eszköz” tartásáért, és ötvenezer forint megfizetésére kötelezték. Kérdés, akkor minek minősül a márciusi és októberi bevetések során általuk rendszeresített vízágyú, gumilövedék, könnygáz, netán a szintén nem kevésbé súlyos testi sértést – liliomtiprást – okozó hímvessző?

(Hun.Hir.hu alapján szerk.)