2010. március 11.  Közélet

A ma reggeli médiademagógia csúcstémája a holokauszt-tagadás törvény értelmezése egy szakértő és egy közszolgálati médiamunkás sajátos értelmezésében.

E téma, a holokauszt-tagadás, a magyar társadalomban jellemző szövegtartalmakkal és szerephelyzetekkel terhelt fogalom, amitől mint körülménytől nem lehet eltekinteni.

A magyar holokauszt-narrativa nem a kegyeleti tartalom kibontásáról szól, hanem a bűnös, baloldali politikai rezsimek politikaimarketing-kommunikációs kampányának, a mindennapi politizálásban felhasznált szövegpanelje, amelyet a jobboldal lejáratására használ. Azaz a baloldali rezsimek mindennapi kormányzati és pártpolitikai kommunikációjának, tematizálásának része antiszemita és holokauszt tartalmak relativizálása a politikai ellenfelek viselkedésének megbélyegzésére.

Mindez kiegészül azzal, hogy a baloldali rezsimek kormányzása következtében kialakult társadalmi (erkölcsi és egzisztenciális) széthullásban egy szélsőséges politikai szubkultúra jött létre, amelynek akciózása az antiszemita és anti-antiszemita nyelvi háborút táplálja (és nem mellékesen, a magyarországi terrorista „veszély” igazolását is szolgálja).

Itt kell értékelni a választási (és a lehetséges jobboldali hatalomváltásra) időzített, a MÁV mint a holokauszt eszköze típusú perlést, és itt kell értékelni a holokauszt-tagadás törvény időzítését is a panamista baloldali hatalom utolsó akciójaként. A magyar zsidók ismert megnyilvánulásai egyöntetűen elítélik ezeket az eseményeket, mert ezek nem a holokausztról, nem a társadalom szembesüléséről és megbékéléséről szólnak.

Nem mellőzhető körülmény továbbá, hogy a magyar társadalomban (lassan utolsóként Európában), minden tiltás nélkül kétségbe lehet vonni a bolsevista-kommunista-szocialista diktatúrák népirtását. Ezt sokan meg is teszik, ismert baloldali személyek. Akik ezzel a kommunista népirtásban megsemmisített magyar zsidókat is megtagadják.

A ma reggeli médiademagógia lényege azt volt, hogy a szakértő és a médiamunkás olyan szövegfordulatba bonyolódtak, amikor a barna fasizmus és a vörös fasizmus együtt említését mint népirtást is a holokauszt relativizálásaként lehet értelmezni, és ez talán már holokauszttagadás. (Cionnácista törvény a gumi szabállyal mindent bele lehet magyarázni.)

A holokauszt-tematizálás baloldali politikai kommunikációja az áldozatok meggyalázása, a magyar nemzet tudatos sértegetése, és a magyar társadalomban a megbékélés megfontolt akadályozását jelenti. Mindezt csak a következő, kétharmados többséggel rendelkező, jobboldali kormány teheti semmissé azzal, hogy a bolsevista-kommunista-szocialista népirtás tagadását is büntetendőnek ítéli, illetve a holokauszt-tagadás büntetését megerősítve, egymástól függetlenül, minden népirtást és népirtót minősít.

( gondola.hu alapján szerk.)