2010. március. 14. Közélet

Aki nagy nyilvánosság előtt a holokauszt áldozatának méltóságát azáltal sérti, hogy a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja, vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (Btk 269.§ c)

A hír: A parlament 2010 februárjában megszavazta a holokauszttagadás büntethetőségét. A név szerinti szavazáson az MTI számításai szerint 197 igen (MSZP és SZDSZ-es képviselők), 1 nem (Gulyás József volt SZDSZ-es), 144 tartózkodással (Fidesz-KDNP képviselői) elfogadták Mesterházy Attila, az MSZP miniszterelnök-jelöltjének Btk-módosítási javaslatát.

A jelenlegi politikai elit szalonképessége megkívánja, elvárja, lényegében a klubtagság feltételéül szabja, hogy a holokauszt megítélésében a zsidó álláspontok megkérdőjelezhetetlenségét elfogadják.

Ezen kívánalom beteljesülése pedig, hogy törvényileg kodifikálva legyen. Vagyis büntethető az, aki másként vélekedik a zsidók ezen történelmi tragédiájáról vagy annak körülményeiről. Mivel a kollektív bűntudat fenntartása ma is gazdasági előnyökre váltható, a törvényi szabályozás a profitorientált gondolkodásmód számára diplomáciai sikernek könyvelhető el. A humánus politikai asszisztencia pedig belelavírozza magát egy ismeretlen következményekkel teli zavaros helyzetbe.

A holokauszttagadás vagy relativizálás büntethetősége komoly aggodalommal tölt el, diktatórikus eszköznek tartom, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának csonkításával meg akarják azt mondani, miről mit gondoljak.

És itt a sor majd folytatódik, hisz joggal vetődik fel, hogy a különféle népirtások, kegyetlenségek (azaz háborúk és forradalmak, de akár a kitelepítések) is kerüljenek bele a büntethetőség körébe. Az emberiség történetéről a Szép új világban majd egyféleképpen kell gondolkodnunk, de melyik is az elfogadott?

Akié a jelen, azé a múlt. Akié a múlt, azé a jövő. / Orwell:1984/

Franciaországban például a holokauszt mellett tilos az örmény és a ruandai népirtás tagadása, valamint a kommunizmus bűneinek tagadását is büntetik.

Érdekesség viszont, hogy korábban Spanyolországban is bűncselekménynek számított a holokauszttagadás, de 2007-ben eltörölték a törvényt, Hollandia, Anglia elutasította, de több európai államban érvényben van (Németország, Olaszország, Svájc, Belgium, Románia).

Ernst Zündel, Germar Rudolf, Sylvia Scholz ma is börtönben ül holokauszttagadásért. Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában a holokauszt és a kommunista bűnök tagadása együtt került törvényi megfogalmazásra. Ausztriában a holokauszt tagadásáért példanélküli, akár 20 év is adható a törvény által.

A Szonda-Ipsos és a Holokauszt Emlékközpont 2009 októberében ismertetett felmérése szerint Magyarországon a lakosság 12%-a tagadja a holokausztot. Rájuk nehéz sors vár… - vagy a karthausi rend bővül. Azt feltételezem, hogy a holokauszttagadásról szóló törvény elfogadottsága meglepően alacsony számot mutatna.

Másként illatozik a széna a szerelmesnek, másként a lónak… a palesztinok is mesélhetnének, de viszonylag kevés lobbistája van a magyar politikában.

Szörnyűségek történtek a XX. században (is), ilyen volt a két világháború, ilyen volt a náci és a sztálini haláltáborok sora. És ilyen volt a tuszik és a hutuk tömegmészárlásai is, Hirosima, Nagasaki, Mao, Pol Pot, Kim Ir Szen stb.. Nekünk ilyen volt Trianon, a délvidéki vérengzések. Ezeket mind el kell ítélni. Aki nem teszi, az egyszerűen hülye, tájékozatlan, önmagát minősíti.

De szerintem nem több. A félreinformáltság a jól táplált manipulációs technikák mellett bárkivel előfordulhat. Alanyai, áldozatai mindannyian lehetünk, valószínűleg nap mint nap vagyunk is. Át kellene gondolni helyes-e a társadalom egésze szempontjából valakit börtönbe zárni a véleményéért, eszméért vagy téveszméért, meggyőződésért vagy egy szerencsétlen megfogalmazásáért.

Azért kérdéseim vannak: A kommunizmus áldozatainak számába például beletartozik majd a posztkommunista balliberális kormány intézkedéseinek áldozatai is?

Az önkényuralmi jelképekhez az Internacionálé nem tartozik bele?

Havas Szófia nyilaskeresztes 56-osokról beszélt, az rendben van? Még mindig tele az ország a kommunista utcanevekkel, ezt lehet?

És tessék mondani, hogy a nagy többségében zsidó népbiztosok a tanácsköztársaság alatt végzett kegyetlenkedéseiről most mit gondolhatok? És azért lenácizni, fasisztázni a másikat szabad lesz? Jaj, abba már belegondolni sem merek, hogy mi lesz azokkal, akik Istent tagadják!

Azt azért rögzítsük, hogy a holokausztról sokféle kutatás olvasható, sokféle adattal. Ebből az következik, hogy a Bölcsek kövét birtokló hatalomnak rögzíteni kellene azokat a pontokat, amelyeket megkérdőjelezhetetlennek tart. Veszélyes vizek ezek.

A holokauszttagadás krimianalizálásának az igénye abból adódott, hogy törvényi védelmet adjon a rasszista megnyilvánulások ellen. Ezzel szemben azt fogja elérni, hogy a zsidó és a holokauszt fogalomkészlet nyelvi kódolásának ad lendületet (a metszett farkincák emlegetése az egyik őssejt), újabb és újabb nyelvi mutációkkal fog előállni.

A tiltott terület vonzása még a téma iránt kevéssé fogékonyakat is a leleményességre inspirál majd, kihívás elé állítja az írókat, előadókat. Közben a közbeszéd aknamezőkön lépked majd, egyre kevéssé tud szembenézni problémáival (mint ahogy a roma-cigány szavakban tapasztalhatjuk, a törvényi logikából a cigánybűnözés is a tiltott kifejezések listájára kerülhet).

A pesti humor – a zsidó hegemóniából kiszakadt része - zsigeri reakcióira, a hétköznapjaiban feszélyezett polgárok összekacsintásaira viszont jó hatással lesz. Volt már ilyen.

A törvény alkalmazhatóságával is vannak kételyek. Az elektronikus média tele van ma is szeméttel, a gyalázkodásból hírnevet szerzett honlapok, a névtelen bloggerek, a mocskolódó fórumozók, extrovertált hobbynácik ma is bőven adnának munkát az ügyészeknek.

Magyarországon ez idő tájt morális válság van, igen alacsony a közbizalom, nincs társadalmi konszenzus. Ebben a politikai klímában a holokauszt megítélésére vonatkozó priorizált szándék üzenete is kétes, milyen alapon tartjuk ezt a tragédiát fontosabbnak, kiemeltebbnek a többinél? Némileg demagóg, de igaz, hogy a honatyák nem a családok megmentésének akciótervéről, nem a közel 11%-os munkanélküliség tragédiájáról, nem a népesség drasztikus fogyásának okainak felszámolásáról vésztanácskoznak a törvényhozásban, hanem sebtiben a holokauszttagadásról fércelnek egy törvényt.

A törvényt megszavazók nagy többségében (párt)politikusok. Ők és udvartartásuk naponta buknak meg hűtlenkezelés, korrupció, gazdasági bűncselekmények sorával. Mondjuk ki, nincs mögöttük társadalmi támogatottság; azaz hiteltelenek!

Tehát a kampányidőszakban elkövetett törvény előkészítetlen, egyoldalú, nehezen értelmezhető, betarthatatlan – összességében rossz, egy nagyobb koncentrikus körben pedig szükségtelen. Ahogy egy barátom mondta bal-ul sikerült dolog!

Miért kellet ezen tiltó zsidó törvény? Egyrészt tudjuk, hogy az évi költségvetés 1/6-ra adtak be igény holokauszt kárpótlás igény címén a MÁV-tól azaz az adófizetők pénzéből. Ha valaki felháborodik, hogy az új nemzedéket megfejik azt le csukassák. Így aztán unokáink akik nem csinálták a holokauszt azok is fizetni fognak a cionnácistáknak. Más részt nem vitathatják a dokumentumot, mert a hazai törvények tiltják. Így aztán megnyerhetik az USA bíróságon a beadványt. Mint látható semmi köze a törvénynek, hogy van-e antiszemitizmus vagy nincs országunkban. Sőt holokauszt tagadása lesz ha a kádárizmus gyilkosságairól a mostani antifasisztáknak nevezet ordas csoportot kritizáljuk.

Alkalmas arra is a törvény, hogy én mint felsőrendű zsidó eltávolítsam a közéletből azt aki az én üzleti lenyúlásaimat veszélyezteti. Egy kis zagyvasággal megspékelve. Azaz a cionnácizmus megvalósulása.
Összeállította, írta: Jóna Dávid

( polgarinfo.hu alapján szerk.)