Az
embernek az a benyomása, hogy két világvallás létezik a mai világban: a
holokauszt-vallás és az iszlám. Az izraeli
filozófia-professzor, Yeshayahu Leibowitz nevezte elsőként a
holokausztot az új „zsidó világ vallásnak”. Azonban mint Williamson püspök sorsa
nyilvánvalóvá tette, a holokausztvallás valójában nemcsak a judaizmus,
de a kereszténység helyét is elfoglalta. Hiszen sehol, senkit a nyugati
világban nem üldöznek azért, mert tagadja Jézus keresztre feszítését
vagy feltámadását. Senkinek a karrierjét nem fenyegeti veszély abban az
esetben, ha nyíltan kétségbe vonja Jézus Krisztus kereszthalálát,
feltámadását vagy a szeplőtelen fogantatás dogmáját. Sőt, akik a
felsorolt hittételekben hisznek, inkább még nehezebben kapnak állást, és
saját karrierjük útjába gördítenek akadályokat.
Ezzel szemben merné csak bárki is beismerni, hogy a
szent holokauszt-történet bizonyos elemeiben – a hatmillió zsidó
áldozatban, a gázkamrákban, vagy a németeknek a zsidóság teljes
kiirtására irányuló szándékában – kételkedik! Aki ilyesmire vetemedne
bárhol a nyugati világban, valószínűleg elbocsátanák a munkahelyéről, és
igencsak nehezen jutna ismét megfelelő álláshoz. Úgy bánnának az
illetővel, ahogyan Williamson püspökkel bántak, akit az új inkvizíció
elé citáltak, noha az „eretnekség”, melyet hirdetett, semmiféle
kapcsolatban nem állt magával a katolicizmussal.
Sok zsidó az úgynevezett holokauszt következtében
elvesztette Istenbe vetett hitét. Mert feltették a kérdést: miképpen
engedhette meg Isten, hogy mindez megtörténjen? Elhagyva a Teremtőt,
ezek a zsidók csatlakoztak a cionistákhoz, akik gyarmatosították
Izraelt. Ők azután magához a zsidó államhoz kezdtek imádkozni, és
számukra nem Isten, hanem Izrael ereje és befolyása lett minden hatalom
forrása. Így már nem nehéz megérteni, miért vált a holokauszt-vallás - a
szekuláris jellegű cionista ideológia vallási kiegészítője – a zsidóság
többségének dogmájává.
De hogyan tudott a holokauszt-vallás a
kereszténység helyébe lépni? A fő ok nyilván abban keresendő, hogy a
kereszténység évszázadok óta folyamatosan hanyatlik. A 19. században már
sem az értelmiség, sem a vezető osztályok nem hittek többé Istenben. A
második világháború után, pontosabban a 60-as évek második felétől
kezdve azonban a cionisták eredményesen használták ki a nyugati világ
polgárainak lelkében – a kereszténység örökségeként – igen erőteljesen
jelen lévő bűntudatot. Mivel a cionista zsidóság a médiában jelentős
befolyáshoz jutott, semmi akadálya nem volt a holokauszt-vallás
elterjesztésének. Az új „hit” termékeny talajra hullott: a keresztény
évszázadok alatt „bűntudatra” nevelt nyugati ember fogékonynak
bizonyult az új vallás dogmáinak befogadására, annál is inkább, mivel az
a „tudományosság” köntösében jelentkezett. Márpedig a „tudomány” megint
csak olyasmi, amely megfellebbezhetetlen tekintéllyel bír a nyugati
világban!
De vajon mi lehet az oka annak, hogy a világ ez
idő szerint leggyorsabban terjedő vallásának, az iszlámnak a követői
egyáltalán nem bizonyulnak fogékonynak a holokauszthitre? Az egyik az,
hogy a muzulmánok pontosan értik, és mélységesen elítélik a
holokauszt-vallás követőinek Palesztinában elkövetett bűncselekményeit. A
több millió hazájából elüldözött ember, etnikai tisztogatás, brutálisan
legyilkolt gyerekek, a világ legsűrűbben lakott területén ledobott
fehér foszfor bombák, a palesztinoknak segélyt szállító hajók elleni
véres támadás és a többi borzalom, amit a cionisták elkövettek,
teljességgel lehetetlenné teszik, hogy a muzulmánok számára vonzó legyen
a holokauszthit. Hiszen valóban nem könnyű megérteni, hogy a magukat a
„nácik példátlan megsemmisítési programjának” áldozataiként feltüntető
zsidók miképpen képesek ilyen kegyetlenséggel bánni a palesztinokkal?
A másik ok pedig, amiért az iszlám egyáltalán nem
fogékony a holokauszt-vallásra, az, hogy Mohamed vallásának egyik fő
tanítása az úgynevezett tawhid: vagyis az egyetlen Isten abszolút, örök
hatalmába vetett hit. A muzulmánok számára csakis az egyetlen, abszolút
és örök Isten lehet minden imádat forrása. Az iszlám követői úgy
tartják, hogy a lehető legnagyobb bűn az, ha valaki nem az Istenhez,
hanem valaki (vagy valami) máshoz imádkozik. Ez az oka annak, hogy a
muzulmánok sohasem lennének hajlandók imákat mondani mondjuk Isten
fiához, a Szentháromsághoz, a választott néphez vagy éppen a holokauszt
áldozataihoz.
Természetesen az sem utolsó szempont, hogy a
holokauszt-propaganda elsősorban a nyugati világban dübörög fülsüketítő
erővel. Az arab-muzulmán államokban a holokauszthit terjesztői nem
uralják a médiát, az oktatást, a tömegtájékoztatást és a művészeteket –
még az izraeli-amerikai csatlós államokban sem. A hitterjesztés előtt
tehát komoly nehézségek tornyosulnak. Ezért aztán a világ muzulmánjai
továbbra is az egyedüli Istenhez imádkoznak, és nem hajlandók fejet
hajtani a holokauszt-vallás előtt. Továbbra is úgy tekintenek a zsidó
holokausztra (így, kis h-val), mint a történelem során elkövetett
népirtások és genocídiumok egyikére, nem felejtkezve el arról sem, hogy
ma is zajlanak népirtások és genocídiumok, mégpedig Palesztinában,
Irakban és Afganisztánban. A muzulmánok továbbra is úgy vélik, hogy a
zsidó holokauszt, mint más népirtások és genocídiumok, igenis szabad
vita tárgya lehet a történészek körében, melynek során minden vélemény
szabadon megjelenhet, és a szóban forgó kérdések eldöntését a józan ész
és a bizonyítékok erejére kell bízni ahelyett, hogy a felkorbácsolt
érzelmek, a gyűlölet légkörében, a megfélemlítés, pénz-, sőt
börtönbüntetés fenyegetése mellett lehessen csak a hivatalos
holokauszt-dogmáknak ellentmondó véleményeket formálni. Ezen kívül pedig
a muzulmánok továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy Palesztina földjét
vissza kell juttatni eredeti, jogos tulajdonosaiknak.
De bármennyi is a valóságalapja a holokausztnak,
tény: a „szent történetet” arra használják fel, hogy ártatlan, súlyosan
bántalmazott áldozatnak mutassák be a zsidókat, akiknek ezért joga van a
bosszúállásra, más népek ellen háborúk indítására („nehogy egy újabb
holokauszt történjen”, mert ugye, aki az izraeli hegemónia útjában áll,
az mind egy „újabb holokausztot akar”), továbbá mindenféle következmény
nélkül üldözhetik és gyilkolhatják a palesztinokat és gyermekeket, súlyosan megsértve a
nemzetközi jogszabályok tömegét. Sokan párhuzamot vonnak a
holokauszt-történet és szeptember 11-i merényletek hivatalos magyarázata
között, hiszen függetlenül attól, ki szervezte és hogyan hajtotta végre
az ikertornyok elleni támadásokat, 2001. szeptember 11. óta az
amerikaiak is úgy tekintenek saját magukra, mint akik ugyancsak súlyosan
bántalmazott áldozatok, és ezért nekik is joguk van a bosszúállásra,
háborúk indítására, és más népek földjeinek elrablására. Az egykor
keresztény világ pedig különös módon a bosszúszomjas „áldozatok” mögé
állt, akik a cionista hatalmi törekvéseknek megfelelően, no és
természetesen az energiaforrások megszerzésének érdekében a muzulmánok
ellen folytatják most őrült háborúikat.(kuruc.info)
JOBBIK GONDOLAT
Kapcsolódó hírek:
A felsőrendű zsidó, aki nem vallásos, nem tud héberül, és nem Izraelben él, kicsoda, micsoda?
"Társadalmi méretű gazemberség és félrevezetés" - szakjogász a Kúria döntéséről
35 évet kapott egy pedofil brit zenész - Lan Watkins, semmi jel a megbánásra
Balogh István "nem emlékszik", mennyiért vette a házát