2011. február 12. Közélet

Őszintén szólva kicsit meglepett és bizonytalan vagyok. A Fidesz-KDNP közös siófoki frakcióüléséről olyan hírek özönlenek, amelyekre ezen politikai csoportosulással kapcsolatban hirtelen nem is tudom, hogy mikor volt utoljára példa. A KDNP megzsarolta a Fideszt, Kósa Lajos határozottan bírálta a kormány terveit, Pokorni Zoltán keményen ütközött Hoffmann Rózsával, és végül Lázár János – miközben bejelentette, hogy lemond a vitatott luxusautójáról és a jövőben saját kocsiját fogja vezetni ("akár hibának is nevezhetném") – olyan önkritikus mondatot mondott a sajtótájékoztatóján, ami általában még egy fideszlight közszereplőtől is meglepne: a Fidesz ezekben az ügyekben csak azt kapja, amit korábban maga adott a szocialistáknak. Mi van itt, kérem?

Természetesen nem az lep meg, hogy viták vannak a kormányoldalon: aki a Fidesz belső viszonyait nem csupán néhány baloldali lapból ismerte, korábban is tudhatta, hogy az a monolit, kétely- és ellentétmentes egység, amiről itt-ott olvasni lehetett, soha nem létezett. A jobboldal (mint általában minden politikai szervezet) akkor is tagolt, belülről megosztott volt, amikor egyszerűen csak nemet kellett mondani a balliberális kormányzásra – nem nagy újdonság, hogy ehhez képest a kormányzás csak tovább erősítette az amúgy is meglévő érdek- és értékellentéteket.

Az viszont valódi meglepetés, hogy ezekről a belső konfliktusokról most olyan dózisban jönnek a hírek, amelyekre korábban csak a szocialisták egy-egy szinte élőben közvetített „ zárt” ülése kapcsán volt példa. A nyilvánosság ezúttal olyan dolgokat tudhatott meg, amelyeket a Fidesz régebben mindig elrejtett, gondosan ápolva az egységes, fegyelmezett politikai erő képét.

Tisztán logikai úton megítélésem szerint három válasz adható a mi történt most kérdésére.:

1. A legkézenfekvőbb verzió szerint mára olyan súlyossá váltak a belső konfliktusok, hogy lehetetlen ezeket a színfalak mögött tartani. A kormányoldalon megszűnt az a belső bizalmi háló, ami korábban megakadályozta a kiszivárogtatást, a sajtó célzatos tájékoztatását, s most már számítani kell arra, hogy – miként az MSZP-nél sokszor láttuk – az egyes erőcsoportok ezt az eszközt is igénybe veszik politikai céljaik elérése érdekében. Ebben a megközelítésben a viták tehát nem csupán valódiak, hanem többletjelentésük is van: komolyan veszélyeztetik a kétharmados többség egységét.

2. Elméletileg az sem elképzelhetetlen persze, hogy semmi érdemi változás nem történt, egyszerűen ez csak egy kivételes alkalom volt, amikor az újságírók valamilyen ok miatt ügyesebben tudták megdolgozni a képviselőket, és ezért a nyilvánosság a megszokottnál jobban beleláthatott a pártügyekbe. Jelentősen rontja ennek az érvnek az erejét, hogy az első fátylat éppen az a távirati iroda lebbentette fel, amely esetében ilyen véletlen "erősödés" nem tűnik túlzottan valószerűnek.

3. Az ördögi tervek rajongói ezen a nyomvonalon haladva könnyen eljuthatnak egy harmadik lehetőséghez is: nem az ellentétek növekedtek és nem is a sajtó volt élelmesebb, hanem egyszerűen a Fidesz érdekei diktálták azt, hogy kivételesen sebezhetőbbnek és önmarcangolóbbnak mutassa magát a kormányoldal. Hogy miért lenne erre szükség? Esetleg azért, mert egy friss felmérés már közel 800 ezer választó elvesztését mutatja a kormányzás első kilenc hónapjában (a teljes népességben tavaly májusban 42 százalékon állt, most 31-en van a Fidesz a Szondánál), és esetleg úgy ítélhetik meg a stratégák, hogy - a kiadáscsökkentő intézkedések bejelentésével súlyosbítva - további kockázatai lehetnek annak, ha a kormány magányosan áll neki az alkotmányozásnak. A vívódó, belülről megosztott Fidesz-KDNP képe ebben a megközelítésben akár csali is lehet, egy olyan horogra akasztva, amelyet bekapva az ellenzéki pártok érdemi munkának láthatják az alkotmányozást, és becsalogathatóvá válnak a parlamenti munkába.

x x x

A pártok támogatottságának alakulása négy kutatóintézet felméréseiben (a teljes népességen belül):

 

(NB: Nem választási időszakban a teljes népességre vonatkozó mutatónak van igazán értelme, a táborok részvételi hajlandósága alapján változó "biztos szavazós" adatsor - elemzői szempontból - most kevésbé lényeges. Ilyenkor sokkal informatívabb, hogy az egyes pártok az összes választó hány százalékának potenciális szavazatára támaszkodhatnak, hiszen kampányidőszakon kívül a feltételezett viselkedésnél - elmenne-e szavazni - sokkal nagyobb jelentőségű a pártok közötti választás. A biztos szavazókra vonatkozó adatok majd akkor lesznek izgalmasak, ha a szavazók valódi választási szituációba kerülnek, olyankor a kampány hatását is lemérhetjük ezen a mutatón.)(Forrás: Török Gábor)

Kommentál

Szerintem a a pár százalékos veszteség a Fidesznél meg a Jobbiknál azt jelenti, hogy ezen emberek meg vannak elégedve a helyzet alakulásával. Nem befolyásolja őket a balliberális média kirohanásai. Azaz úgy érzik most nem kell nekik foglalkozni a politikával, mert jó kezekbe van..Mert nőt a nem nyilatkozók száma...

Jobboldali gondolat