„Hol a szem, szemével farkasszemet nézni? / Ki meri meglátni, ki meri idézni az igazi arcát? / Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak szűk folyosóin, / Úgy lobognak a szavak, mint az olcsó gyertyák…” Babits Mihály szavai ezek, Petőfi koszorúiról. Hát félre az olcsó gyertyákkal! Hadd lobogjon kollektív emlékezetünk hazaszeretetének fáklyája, áthatolva a globalista bankárkaszti diktatúra sötétségén, fényt hozva kifosztott, megalázott, bennszülötté tett magyar népünk szívébe, lelkébe és elméjébe.

Magyarul lobogó tüzes nyelveink fáklyái bevilágítanak történelmünk legkorruptabb, legaljasabb, legsenkiházibb, laguán-bűzt árasztó szalonképesített politikai elitje hazaáruló üzelmeinek feneketlen sötétségű mélységébe. Szöges ellentétei ők Petőfinek, ki lánglelkével vallotta: „Ha nem születtem volna is magyarnak, / E néphez állanék ezennel én, / Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb, / Minden népek közt a föld kerekén.”

A 1919-es vörös kommün népbiztosi söpredékének leszármazottaiként tőlünk féltik a köztársasági alkotmányos értékrendet, a demokráciát. Értsük jól: a néphatalmat a néptől… Rémülten tekintenek a nép háborgó tengerére - „Habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!” - s ettől való félelmükben nagy terrorelhárító kommandóként, széteső félben lévő gályájukon, a már bukott Draskovicstól a bukófélben lévő Lendvai Ildikóig valódi magyar terrorizmust vizionálnak, bonyhádi mellépukkantással, titkosszolgálati módszerrel hamisított spicli-felvétellel, miközben ők „csak” múltra, jelenre és jövendőre nézve terrorizálják a magyart.

Míg forradalmaink és szabadságharcaink bukásukban is megtartó erejét eltagadják népünk felnövekvő nemzedékei elől, s amire már képtelenek, azt történelemhamisító lírával igyekeznek kilúgozni a nemzet kollektív tudatából, addig a hazánkat gyarmatosító Izrael ukázára mesterházys fércmunkaként alkotmányos alapjogunkat, a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát egy cifrarottyantás gyorsaságával nyirbálják meg. Mit törődnek ők azzal, hogy amennyiben megvonják a kételkedés jogát, azzal együtt a meggyőzés lehetőségét is elveszik. Már régen nem kívánnak ők senkit meggyőzni semmiről: pénz beszél, idültbolsevik ugat.

Jelenünket éppen a pénzhatalom eme ukázának szolgalelkű túllihegésével erőszakolják meg: rablóprivatizátorokként, kamatrabszolgatartókként, multifenéknyalókként. Idegen szolgalelkűségük nem tartja vissza őket attól sem, hogy a Jobbikról hazudozzák: idegen hatalmak - Irán, az oroszok és iszlám országok pénzelik. Tisztelettel érdeklődünk: a sékelnek sosincs szaga? Az soha nem büdös? Az mindig rózsaparfüm illatú? Csakúgy, mint Manhattan Simon Peresznek fialó dollár-kötegei?

Ezután csodálkozhatunk-e azon, mikor - evés közben jön meg az étvágy alapon - már jövőnk megrablását is szisztematikusan kimunkálva építik be népnyúzó rendszerükbe. Kéz a kézben, kéz kezet mos alapon, idegen érdek bal és jobb oldali kezeseiként válságkezelve az egyre kezelhetetlenebb népet. Stratégiai jelentőségű ingatlanok maffiaszerű felvásárlása feletti szemet hunyással, azoknak nem Jahve gondviselésére, hanem inkalos magánhadseregre bízásának támogatásával és az istenadta nép cionista szócsövekkel történő félrevezetésével. A baráti titkosszolgálatként kezelt Moszadot pedig magyarnak hazudott államaparátusi szinten segítik nemcsak a pereszi országhódítás, de az izraeli apartheid-rendszer még olajozottabb működtetésében is.

Mindebben szégyenteljesen az államot is megelőzve az egyház jár élen a Mazsihisz főpapjaival, akik Kajafásként dörzsölve kezeiket próbálják a másként gondolkodókba belefojtani a szót a vészkorszak áldozatai méltóságának (tagadhatatlanul fontos) védelme ürügyén, de eközben - mint tették egy évvel ezelőtt a budapesti izraeli nagykövetség előtt - jól belerúgnak a jelen áldozataiba, egyházi szervezetként igazolva az igazolhatatlant: az izraeli hadsereg gázai népirtását.

Mégis minket vádol a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége újpogánysággal. Valljuk meg: a történelmi keresztyén egyházakon belül elharapódzott ójudaizmus láttán, mely a talmudista hamis kiválasztottság-tudatot és a pénzhatalmat szolgáló szenvedéskultuszt sűrű shalomozások közepette igazolja, az Újszövetséget ószövetségesítve, valóban nehezünkre esik magunkat is ezen tévtanok képviselőivel együtt keresztyénnek vallani. Pedig minden nép csakis Krisztusban lehet - nem emberi érdem, hanem isteni kegyelem révén - kiválasztott: ha hiszik, ha nem, még a zsidó is.

Mi lennénk új pogányok? Ugyan mitől? A „Ne ölj!” parancsolat társadalmi szintű érvényesítésének igényétől? Attól, mert a legnagyobb lélekszámú stigmatizált kisebbség szubkultúra alatti tenyészetének bűnözői rétegéhez tartozó devolúciós egyedek magyarságra történő uszításakor kiállunk az új magyar gárdával is karöltve híveinkért?

Mitől vagyunk mi új pogányok? Attól, hogy a „Ne lopj” parancsolatot is a társadalom egészére vonatkoztatjuk és ha történetesen Likud-testvérpártiak hamisítják meg a helyi építési szabályzatot az izraeli ingatlanmaffia érdekében, vagy csak polgármesterként saját feudumukként kezelve egy választókerületet, házmesterrendszerrel raboltatják le a kopogtatócédulákat, azt hasonlóképp elítéljük, mint azokat a szocionistákat, akiknek valóban semmi sem szent és a nemzet vagyonának kiárusítása után, annak valóságos tulajdonosát, a Szent Koronát is elárvereztetnék?

Mi lennénk új pogányok? Azért, mert a bankárkaszt magyarok ezreit kilakoltató önkényével szembeszállunk, s visszafordítjuk Simor bankár-elvtársra cinikus és pökhendi kijelentését: valóban vége az ingyenebédnek, börtönkosztot a bankárkasztnak, már ha megdolgozik érte? Vagy pusztán már azért is, mert politikai foglyokat látogatunk meg a börtönökben, már ha a hatalom által kézi vezérelt ügyészség hajlandó engedélyezni azt? Vagy csak nem azért, mert voltak, vannak és lesznek mindig is közülünk olyanok, kik hajlandóak akár fogságot is szenvedni a Nap Fia, a magyar életben maradásáért, bizonyságot téve a hazaszeretet társadalmunkat újjászülő hatalmáról?

Magyar Testvéreim! Íme, a múltunkat felidéző emlékezés fáklyái, jelen életünk cenzorkézből kiszabadított gondolat-szikrái, s a szebb jövőt hozó Isten szavának égő szövétneke így gyújt fényt bennünk, egy kései nemzeti ébredés tanúiként fejet hajtva azok előtt a mártírok előtt, kiknek forradalmi lelkülete, szabadságharcos kiállása nélkül esélyünk sem lehetne itt és most a kárhozatos megkésettség elkerülésére. Mi is kérjük a Szentlélek áldását Magyarország megtartásáért vívott küzdelmünkre Petőfi Rákócziról írott szavával: „Oh, de lelked, lelked nem veszett el. / Ilyen lélek el nem veszhetett. / Szállj le hozzánk hősi szellemeddel, / Ha kezdődik majd az ütközet! //

S majd ha eljön győzedelmünk napja, / A szabadság dicső ünnepe, / Így kiállt föl millióknak ajka: / Aki kezdte, az végezte be!”

(Ezt tartják "amőbaagyú" szakértőknek csúfolt emberkék szélsőségesnek?)

(szebbjovo.hu alapján szerk.)