Azt hiszem, mi itt Magyarországon méltán lehetünk büszkék arra a közösségre, aminek immár nyolc éve a tagjai vagyunk. Méltán lehetünk büszkék, mert amíg mi itt, ebben a kicsiny országban a mindennapok túlélésért küzdünk, addig ezen közösség berkein belül vannak olyanok, akik nagy üvegpalotákban, egy Európai Bizottság nevű egyletben szinte éjt nappallá téve dolgoznak azért, hogy a mi életünk szebbé, jobbá és hasznosabbá váljon. Ugyan ezeket a remek biztosokat, ezeket a nagyon felvilágosult csinovnyikokat a kutya nem választotta meg, de ők mégis rendületlenül teszik a dolgukat és alkotják meg a nagyon fontos problémák megoldását szolgáló jogszabályokat az Európai Unió polgárainak töretlen épülésére.

„A munkáltató az egészséges és kiegyensúlyozott mentális környezet biztosítása céljából – az erőforrás-gazdálkodás optimalizálásával és az érzelmi összeomlás elkerülése érdekében – gondosan készíti elő a munkát, valamint megfelelően szervezi meg a munkaidőt és a feladatokat.” 

Azt hiszem, most már hátradőlhetünk. Egy újabb probléma kipipálva. Sőt, meg is nyugodhatunk, mert a szabályozás nem csak megszületett, de arra is van garancia, hogy az utóélete is nyomon követésre kerül:

„A felek európai szintű ágazati munkacsoportot hoznak létre. A munkacsoportban mindkét fél részéről öt-öt képviselő vesz részt, akik évente egyszer találkoznak. A munkacsoport a megállapodás végrehajtása terén, nemzeti szinten megtett előrelépésről az Európai Szociális Párbeszéd Bizottságának évente beszámol. A munkacsoport a technika jelenlegi állása, többek között a tudományos eredmények és az illetékes szervek megállapításai alapján időszakosan felülvizsgálja a kockázatokat.” – áll a jogszabály Preambulumában.

Azért valljuk meg. Ez és a többi ilyen hatékonyságú európai aktatologatás megér nekünk, európai polgároknak évi 8,4 milliárd eurót, cirka 2400 milliárd forintot. Ez nem is kérdés. Erre érdemes áldozni. Arról már nem is beszélve, hogy a legújabb EU elképzelések szerint a brüsszeli diplomaták 5 százalékos béremelést gondolnak maguknak jövőre megszavazni, tekintettel a 2 százalékos inflációra, miközben azt fontolgatják, hogy 20 százalékkal csökkentik a szegényebb régiók, köztünk hazánk felzárkóztatására szánt forrásokat.

Mit mondhatnánk erre?

Igazán jó kis hely ez. Az pedig még külön jó, hogy még bele is dirigálnak a dolgainkba.

Kell ez nekünk, ez nem is kétséges...