2012. február 20. Közélet

Mert nem is lehet. Talán nem véletlen, hogy a kormányzat is arányosként propagálja a magáét, még ha e jelző mögöttes tartalmát a többség számára sűrű homály is fedi.

Fizessen talán mindenki egyformán és ugyanakkorát (fejadó), az lenne az igazságos? Avagy akinek sok gyűlt össze, az sokat, akinek kevés, az keveset fizessen (vagyonadó)? Kötődjön kizárólag az aktuális éves jövedelemhez (szja) és legyen progresszív, vagy lineáris (egykulcsos), netán inkább és csakis a fogyasztáshoz kapcsolódjon (áfa, jövedéki adók stb.), annak valamely fix százalékát téve ki? Avagy legyen mégis, amúgy ortodox módon, inkább a felsoroltak egyfajta keveréke (lásd a világ legtöbb országának példáját)?

És akkor mindezek még csak az adótan alapkérdései volnának, különösebb cifrázás nélkül, nem említve példának okáért a személyi, tárgyi, területi kedvezmények, esetleg éppenséggel a negatív adó alkalmazásának lehetőségét, és a felsorolás még nagyon is hosszan lenne folytatható. Hogy példának okáért éppen ama söralátét méretű adóbevallásról, mint a bárki által jól és könnyedén áttekinthető, ezért igazságosnak is mondott adórendszer kellékéről itt és most szó ne essék.

Márpedig az adóügyben igazságot könnyedén ígérő ellenzéki pártkorifeusok, gazdasági megmondó emberek nyilatkozatait vizsgálva nekünk úgy tetszik, mintha a fenti kérésekről ők aztán még sohasem hallottak volna. Mert ugyanis teljes mellszélességgel áll ki az egyik olyan (például a progresszív, adójóváírással kombinált) adórendszer mellett, amelyet a másik, szintén ellenzéki csoportosulás egyenesen magától a patás ördögtől valónak mond és fordítva. Csak éppen a csupa nagybetűs, mindenki által egyformán elismert IGAZSÁG nem akar előkeveredni mondandójukból valahogy sehogyan sem...

Szerintünk pedig, miként azt a fejszövegben már előre kifejtettük, éppenséggel azért, mert az igazságos adórendszer, mint olyan, egyszerűen nem létezik. Tetszik, nem teszik a kedves ellenzéki olvasóknak, kommentezőknek, e tárgyban az „arányos" jelző alkalmazásával Orbán kabinetje igenis messze riválisai előtt jár. Még akkor is, ha éppen e jelző mögöttes tartalmának ismertetését, hogy tudniillik ezen adószisztémában pontosan mi és mivel, no meg mi célból lészen majd arányos, miként a kormányzat, ehelyütt (puszta kollegialitásból) jómagunk is az opponens erők öröméül, azok kényére-kedvére hagyjuk

Michnai Attila- nezopont_(hetivalasz.hu)

Szabad Hirek