A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) így kommentálta Facebook oldalán az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) javaslatát, amelyet a Fidesz-KDNP kétharmad jóváhagyott: „Döbbenet! Elfogadták! Itt már nincs jobb- és baloldal, felső 10 000 van és a többiek. Gratulálunk, holnapra sok embernek várjuk a lemondó nyilatkozatát.”

Múlt hét pénteken a szervezet elnöke, Nagy Dávid közölte, hogy december 12-én, szerdán demonstrációt tartanak Budapesten és követelik a felvételi keretszámok haladéktalan felülvizsgálatát, a tandíjmentes felsőoktatást, illetve a hallgatói szerződés intézményének eltörlését.

Nagy Dávid a HÖOK elnökségi ülése után kijelentette: az egyetemi és főiskolai hallgatói önkormányzatok saját intézményeikben sztrájkbizottságot hoznak létre a helyi cselekvési terv kidolgozására. Jelezte, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) lágymányosi kampuszán már hétfő délután demonstrációt tartanak az intézmény szervezésében. A HÖOK elnöke azt ígérte: a szerdai demonstráció mellett további akciókat is terveznek, ennek részleteiről pedig hamarosan tájékoztatják a közvéleményt.

A barikad.hu-nak nyilatkozva Nagy Dávid korábban azt mondta: számára még beláthatatlan, hogy milyen következményekkel járna a brutális keretszám-csökkentés.„Minden eszközzel meg fogjuk ezt akadályozni, ideértve a békés és nem békés megmozdulásokat” – fogalmazott a HÖOK elnöke, hozzátéve, a sztrájktól az egyetemfoglalásig „bármi lehetséges”. (A keretszámokról és a nyomában kialakult felháborodásról ITT, ITT és ITT olvashat többet.)

A történelem bővelkedik érdekérvényesítő diákmegmozdulásokban, diáktüntetésekben, amelyeknek több esetben társadalomformáló szerepük volt, olykor pedig még az erőszaktól sem riadtak vissza a diákok, hogy nyíltan harcoljanak jogaikért. A barikad.hu kitekintője összegyűjtötte a világ néhány jelentősebb diáktüntetéseit (az összefoglaló közel sem teljes és az egyes eseményeket nem taglalja részletekbe menően).

1968

Az 1968-as évet lehetetlenség kihagyni a sorból, könyvek és tanulmányok születtek a vitatott franciaországi diáklázadásokról, amelyek új fejezetet nyitottak a politika, a kultúra történetében, de a mindennapokban is. Az már más kérdés, hogy ezt hogyan és milyen módon dolgozta fel, vagy ítéli meg a francia társadalom, vagy éppen az országot körülölelő világ.

A francia diáklázadások a párizsi egyetem nanterre-i fakultásáról indultak, ahol a szexuális szabadság nevében a fiúk könnyebb bejárást követeltek a lányok szobáiba. A hatalom részéről a fakultás bezárása is szóba került, amire komoly tiltakozások kezdődtek. A diákok radikális egyetemi reformokat követeltek, és hevesen támadták a fogyasztói társadalmat. Május 3-án a Sorbonne diákjainak egy része is szolidaritást vállalt a nanterre-iekkel. A diákszervezetek lecsillapítására kirendelték a rendőrséget. Közelharc vette kezdetét a hatalom és a lázongó ifjúság között, begyújtva az egész várost. Párizs hadszíntérré vált és háborús állapotokat idézett, az összecsapásokban több százan megsebesültek, a letartóztatottak száma megközelítette az ötszázat.

A diákság lázadásához rövidesen a szakszervezetek is csatlakoztak és sztrájkhullám söpört végig. A munkások gyárakat foglaltak el, béremelést, rövidebb munkaidőt, több szociális juttatást követeltek. A forradalom végül júniusra kifulladt, lecsendesedett és bár a társadalmi feszültségek nem szűntek meg, az ország békéje lassan helyreállt. A 60-as évek diákszellemisége és felfokozott forradalmi hangulata más országokon is végigsöpört: az Egyesült Államokban, Japánban, Hollandiában, Olaszországban, Nyugat-Németországban és Lengyelországban is.

1989

Az 1989-es Tienanmen téri diáktüntetések és leverésük 21 év eltelte után is tabunak számít Kínában. Az 1980-as évek végén az egyetemeken rövid idő alatt a többszörösére emelkedett a kínai gőzölt kenyér (mantou) ára, illetve megdrágultak az élelmiszerek. A nélkülözésnek, az elégedetlenségnek és az ezzel párhuzamosan a hatalomban nyilvánvalóan eluralkodott korrupciónak volt elsődleges szerepe abban, hogy végül 1989. április 14-én utcára vonultak a fiatalok, akik először a korrupt vezetők megbüntetését követelték, majd rendszerváltást, demokráciát és sajtószabadságot. A lakosság, a közemberek eleinte általános rokonszenvet éreztek irántuk, később, amikor a blokádok miatt kiürültek a boltok, a diákok patthelyzetet teremtettek, barikádokat emeltek, buszokat gyújtottak fel, a vezetés nem tudott lépni, és egyre kaotikusabbá vált a város, veszélyes lett az utcára kimenni, sokan már inkább rendet akartak.

A BBC News 1989-es felvétele az eseményekről

http://youtu.be/XJBnHMpHGRY

Teng Hsziao-ping és a vezetés keményvonalasai végül a szigorú, illetve brutális példastatuálás mellett határozták el magukat. Június 3-4-én a hadsereg páncélos, ejtőernyős és egyéb egységeit vetették be a Tienanmen téri demonstrálók ellen. A beavatkozás mintegy 1500-3000 ember életét követelte, többeket pedig bebörtönöztek, megkínoztak, megnyomorítottak.

Egy felmérés szerint a mai kínai tinédzserek gyakorlatilag semmit nem tudnak az "1989-es eseményekről" és a pekingi harmincasok többségének sincs előhívható emlékképe az akkori történésekről. Az internet korában azonban teljességgel elszigetelni embereket az információtól nem lehet, olvashatnak róla még a korlátozott világhálón is. A tényszerű, történelmi feldolgozás még várat magára. Az 1989-es több hétig tartó diáklázadások és leverésük levéltári dokumentumait a kínai kormány harminc évre zárolta, de korábban a levéltár igazgatója azt nyilatkozta, hogy a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a titkosítások feloldását még későbbre halaszthatják.

Görögország folyamatosan forrong

Görögországban nem lehet egy konkrét évhez kötni a diáktüntetéseket, hiszen már 2007-ben, a 2008-as gazdasági válságot megelőzően is ezrek mentek utcára az akkori kormány oktatási reformtervezete ellen. Görögországban az évenként megrendezett november 17-i athéni felvonulással pedig arra emlékeznek, hogy 1973-ban ezen a napon diáklázadás robbant ki a katonai diktatúra (1967-1974) ellen, amelynek vezetői véresen elfojtották a felkelést. A felvonulások gyakran adtak és adnak ma is alkalmat az éppen hatalmon lévő görög kormány politikájával szembeni tiltakozásra. A 2008-as válság óta az ország gazdasági mélyrepülésével párhuzamosan évente akár többször is tömegtüntetéseket szerveznek a diákok, a szinte folyamatosan forrongó országban ("rutinná váltak" a sztrájkok, tömegtüntetések, robbantások).

Chilében állami intézményeket is megszálltak a diákok

Chilében hasonlóan „aktívak” a diákok, mint Görögországban. Ez év szeptemberében rohamrendőrök vízágyúval és könnygázzal oszlattak több száz diákot a chilei főváros központjában. A békésnek indult demonstráció akkor vált erőszakossá, amikor csuklyát, símaszkot és kendőt viselő fiatalok egy csoportja összecsapott a rendőrökkel. Chilében a diáktüntetések 2011-ben kezdődtek és nem a szeptemberi volt az első erőszakba torkolló megmozdulás a dél-amerikai országban. Korábban iskolákat és állami intézményeket is megszálltak, boltokat és járműveket gyújtottak fel az elégedetlen diákok. A diákok akciójának célja a chilei felsőoktatás minőségének javítása, illetve a kormány felsőoktatással kapcsolatos politikájának kritikája. A Chilei Egyetemisták Szövetségének (Confederación de Estudiantes de Chile, Confech) szerint az új felsőoktatási törvény a felsőosztálynak kedvez, a középosztályra és a legszegényebbekre viszont nagy terhet ró. A diákság legfőbb célja a képzési díjak csökkentése, illetve a teljes felsőoktatási rendszer átalakítása.

A Reuters felvétele a tavaly szeptemberi chilei diáktüntetésről

"Leírhatatlan káosz" Montreálban

Májusban több mint száz embert vettek őrizetbe Montrealban egy diáktüntetésen. Az erőszakcselekményekbe torkolló demonstráció résztvevői üzletek kirakatüvegeit zúzták be, összecsaptak a rendőrökkel, és tízen megsebesültek. A rendfenntartók illegálisnak nevezték a tüntetést, mert a tandíjak emelése ellen tiltakozó diákok nem azon az útvonalon vonultak fel, amelyet előzőleg jeleztek a rendőrségnek. A rendőrség nem tett említést arról, hogy hányan tüntettek, sajtóbeszámolók szerint azonban több ezer diák vonult az utcákra. Miután feloszlatták a tömeget, a helyi sajtóorgánumok szerint a demonstrálók kisebb csoportokba verődve "leírhatatlan káoszt" okoztak a kanadai nagyváros központjában.

A londoni diákoknak sem tetszik a tandíj

November elején több tízezres, időnként erőszakba torkolló tüntetés zajlott le Londonban a kormányzó Konzervatív Párt székháza előtt. A párt a 2010-es parlamenti választásokon azzal az ígéretével nyerte el a diákok és szüleik jelentős részének támogatását, hogy nem fog hozzájárulni a felsőoktatási tandíjak emeléséhez, kormányra kerülése után azonban megszavazta a tandíj felső határának jelentős emelését. A tiltakozó megmozduláson becslések szerint 30 ezren gyűltek össze. A tüntető diákok betörték a konzervatívok londoni székházának néhány ablakát és többen behatoltak az épület előcsarnokába is.

November közepén ismét több ezer diák vonult fel Londonban a felsőoktatás költségei és a szociális juttatások csökkentése ellen tiltakozva. A diákszövetség a tüntetéssel egy időben közzétett egy országos felmérést, amely kimutatta, hogy a 18 évesnél fiatalabb gyermekeket nevelő választók 58 százaléka szerint a tandíjakkal kapcsolatos ígéretüket megszegő parlamenti képviselőknek nem lenne szabad újból indulniuk a következő választásokon. A közvélemény-kutatásba bevont szülők 62 százaléka emellett közölte, hogy nem adja többé voksát olyan képviselőre, aki választási ígérete ellenére megszavazta a felsőoktatási tandíjak emelését.

Két éve, amikor a brit parlament megszavazta a felsőoktatási tandíjak felső határának többszörös emelését lehetővé tévő törvényjavaslatot, súlyos zavargások robbantak ki Londonban. A parlament környékén összegyűlt ötvenezres tömeg az akkori végszavazás előtt is már többször keményen összecsapott a rendőri erőkkel, a tandíjhatár megemelését jóváhagyó döntés után azonban elszabadultak az indulatok, és a tüntetők törni-zúzni kezdtek.

Sokan átvonultak a londoni West End híres - és a karácsony előtti időszakban különösen zsúfolt - bevásárlónegyedébe, és a Regent Streeten, valamint az Oxford Streeten több elegáns üzletet is feldúltak, számos kirakatot betörtek. A Regent Streeten éppen akkor haladt el Károly trónörökös - II. Erzsébet királynő legidősebb fia - és felesége, Kamilla cornwalli hercegnő, akiknek autóját a tüntetők szintén megtámadták. A támadók megrugdosták a jármű oldalát, a kocsihoz egy festékesdobozt vágtak, betörték egyik ablakát, és az ablakon keresztül valaki egy bottal meg is szúrta a trónörökös hitvesét. A hercegi pár nem sérült meg, de évtizedek óta ez volt a legsúlyosabb támadás a brit királyi család tagjai ellen.

(Múlt-kor - MTI – Wikipedia – barikad.hu)

Szabad Hirek