2009. október 14.  Közélet

- Nemrégiben Ön felszólalt a Jobbik rendvédelmi konferenciáján, s - a mai maszatolós közbeszédtől eltérően – nagyon őszintén, karakánul nyilatkozott a rendőrséget kínosan érintő kérdésekről is. Miért adja arcát, nevét az „elit” által megvetett párt politikájához?

Az az igazság, hogy elég régóta szeretnék változtatni, már 2004-ben is ezért álltam fel felelős parancsnoki beosztásomból. Elmúltam 55 éves, és ebben a korban az ember már megvonja eddigi mérlegét. Ebben a korban az ember már nem hazudozik, nem helyezkedik, nem próbál karriert építeni, hanem őszintén értékeli a helyzetet és levonja a konzekvenciákat. 30 évig voltam egyenruhás, vezető beosztású rendőrtiszt, és fegyelmezett, jó katonaként hinni akartam abban, hogy a politika, az ország nagyjai értem, az állampolgárért vannak, a nemzet és az ország érdekeit képviselik. Ehelyett viszont azt látom, hogy 20 éve szinte folyamatosan megy a szemfényvesztés, a mutyizás, az ország tönkretétele, kifosztása. „Szeretve tisztelt nagyjaink” hintik az igét, egymásra mutogatnak, közben tömik a zsebüket, és még azt is elvárják, hogy ehhez asszisztáljunk, és tapsoljunk nekik. Nekem ebből elegem lett és már évek óta erősödik bennem a változtatás igénye. Miután a Jobbik programját megismertem, amely őszinte, szókimondó és jobbító szándékú, tudok vele azonosulni. Ezért döntöttem úgy, hogy ha kell, ezt segítő szándékkal nyíltan is felvállalom.

- Pedig ma a Jobbik mellett kiállni minden, csak nem a létbiztonság felé vezető út egyik állomása. Nincs veszítenivalója?

Nem félek semmitől, nincs mitől félnem, bele tudok nézni a tükörbe, nyugodtan alszom, mert tudom, hogy rendes ember vagyok, és amit teszek azt jó szándékkal, jó cél érdekében teszem.

- Mit szóltak a kiállásához egykori kollégái? Kapott visszajelzéseket a szakmától?

Amikor a Jobbik melletti kiállásom nyilvánossá vált, nagyon sokan megszólítottak, köztük sok régi kollegám is. Azt kell, mondjam, hogy szinte kivétel nélkül mindenki gratulált, kitartást kívánt döntésemhez. Volt, aki lelkendezve felkínálta segítségét, volt, aki óvatosabban fogalmazott és figyelemre, óvatosságra intett, miután féltett attól, hogy kikezdenek, de abban mindenki egyetértett, hogy bátor és hazafias cselekedet volt részemről az, hogy nyíltan felvállaltam nézeteimet. Abban is egyetértettünk sokakkal, hogy kell a radikális változás, kell a szakma tekintélyének a helyreállítása, kell a megtisztulás, elég volt az altatásból, a langyos állóvízből. Azt kérdezi nincs-e veszíteni valóm? De van, legfőképpen a becsületem, az viszont nem eladó, a többi meg nem számít. Éltem eleget, és úgy, hogy mindenütt az enyészetet, a romlást, a hazugságot és a zsiványságot látom. Már nem akarok így tovább élni, ezt nem tudom tovább elfogadni, és megpróbálok tevékenyen tenni ellene. Ne feledje senki, hogy óriási bűn az, ha egzisztenciális vagy kényelmi szempontokból eltűrjük az ország lezüllesztését, a családok és az emberek tönkretételét. Mindenkinek magának kell a tükörbe nézni, és a lelkiismeretével elszámolni, én is ezt tettem.

- Erősítsen vagy cáfoljon meg, de az egyszerű állampolgár ma azt láthatja, hogy a rendőri vezetők a kormányzat madzagon rángatott „jancsibohócai”, a „talpasok” pedig inkább demonstrációról demonstrációra péppé verik a saját véreiket, csak az állásuk megmaradjon…

Addig, amíg a rendőri vezetőket bármikor indoklás nélkül fel lehet állítani, és beosztásukból el lehet távolítani, ha ellent mernek mondani, addig a politikai semlegesség csak látszólagos. Akitől a létem és egzisztenciám függ, az mondja meg, hogy mit hogyan tegyek. Röviden: aki fizet, az diktál. Az összes többi csak mellébeszélés, és a dolgok elkenése. Ezt kell sürgősen megszüntetni, az állományt stabilizálni, mely után a rendőri vezetők is felvállalják önmagukat, és döntéseikben törekedni fognak a törvényes előírások betartására és betartatására. Én úgy vélem, hogy sok jól felkészült, jó érzésű, törvénytisztelő szakember van jelenleg is testületben, s valóban: félnek, féltik az egzisztenciájukat, a munkájukat, a létbiztonságukat.

- 2006 őszén is a létbizonytalanság csinált vadállatot a rendőrökből? Vajon az állásféltés okán vertek félholtra embereket? Elég nyomatékosan bizonyították lojalitásukat…

Főként vidékről felhozott, a feladatra pszichikailag és szakmailag kellőképpen fel nem készített, ilyen jellegű feladatokat eddig még el nem látó, ezért zavarodott, feszült és ideges rendőröket vetettek be a felháborodott tömeg ellen. Nem tudták a rájuk bízott eszközöket szakszerűen alkalmazni, a bekövetkezett helyzetet a kellőképpen megítélni és kezelni. A politikai hatalom ellen irányuló tömegtevékenységet személyes sértésnek vették, elvesztették türelmüket, józan ítélőképességüket, melynek meg is lett a következménye, amit már ismerünk. Az, hogy a tömeget ki, milyen célból motiválta illetve hergelte és vitte bele az utcai zavargásokba, illetve a székház elleni támadásokba, hogy ezért ki a felelős, az már más kérdés, én bízom abban, hogy egyszer majd ez is kiderül.

- És mi a helyzet azzal a városi legendával, miszerint nem is magyar rendőrök álltak a magyar néppel szemben három évvel ezelőtt? Ennek van valóságalapja?

Én azt mondom, hogy ez csak legenda. Megítélésem és ismereteim szerint ezen időszakban az utcán csak magyar nemzetiségű egyenruhás rendőr tartózkodott.

- A terrorelhárítás egykori vezetőjeként mit gondol a Magyarok Nyilai szervezetről? Jogosan retteg Draskovics Tibor Magyarország terror-fenyegetettségétől?

Azt nem tudom, létezik-e ez a fantomszervezet, de úgy gondolom, hogy túlzó az az állítás, mely szerint létezik ma Magyarországon olyan terrorszervezet, amely az alkotmányos rend ellen tör. Véleményem szerint ez is a hatalom túlzó megfogalmazása, ijesztgetnek bennünket mindig valamivel: hol H1N1 vírussal mint világjárvánnyal, hol a hazai terrorizmussal, azért, hogy megzavarják tisztánlátásunkat, tovább gyarapítsák a multik vagyonát és eltereljék a figyelmet az ország helyzetéről, a valós problémákról. Mindenkinek tisztán kell azt látnia, hogy ma 2009-ben Európa szívében egy NATO és európai uniós tagállamban rendszert váltani, azaz a hatalmat megszerezni erőszakkal nem, csak a valóságot kendőzetlenül feltáró, a választókat hitelesen tájékoztató politikával, törvényes választások útján lehet.

- És a cigányokat gyilkoló, nemrégiben leleplezett „terrorszervezet”?

Erről „a mór megtette, a mór elmehet” szállóige jut eszembe. Meggyőződésem, hogy nem ismerjük még az igazi bűnösöket, és ennek az ügynek előbb-utóbb lesznek még meglepő fejleményei. Egy rasszista, szélsőséges nézeteket valló ember nem az ártatlan gyerekeket és nőket végzi ki hidegvérrel, hanem az őt felháborító és irritáló, tetovált, kigyúrt, aranylánccal teliaggatott, márkás kocsikkal flangáló, nőket futtató, pénzbehajtó cigány bűnözőket. A sorozat-bűncselekmények áldozatai viszont szinte kivétel nélkül dolgos, normális életet élő emberek, nők, illetve gyerekek voltak, hogy még nagyobb legyen a társadalmi felháborodás. Ezek után csak egy kérdést teszek fel: kinek, és milyen célból állt ez érdekében. Felvetődik a történelemben már sokszor alkalmazott oszd meg és uralkodj elve, alkalmazásának a gyanúja is bennem.

- Sok a teendő ebben az országban még addig, míg a valódi rendszerváltás lezajlik. Most, hogy „színt vallott”, vállalna komolyabb politikai szerepet is? Esetleg felváltaná Draskovics Tibort a rendészeti miniszteri székben?

Amikor eldöntöttem, hogy segítek a Jobbiknak, alapvetően a már korábban említett dolgok vezéreltek döntésemben. Azt mondtam elég volt, változtatni kell, és én már nem akarok tovább egy olyan országban élni, ahol a jövő kilátástalanná és bizonytalanná vált, ahol ellopták a gyerekeim és a még meg sem született unokáim jövőjét. Úgy érzem, hogy ezért minden jó érzésű ember felelős. Én nem kértem, hogy funkciót kaphassak, tudtam azt is, hogy ez a döntés sok munkával, lemondással és nagy valószínűséggel a jelenlegi hatalom általi megbélyegzéssel fog járni. Kikiáltanak majd jobboldali rasszistának, esetlegesen megpróbálnak megfélemlíteni. Nincs titkolni valóm, nincs már több veszíteni valóm, ezért ezek a dolgok hidegen hagynak. Egyet akarok, de azt nagyon: vissza akarom kapni az országba, az emberekbe vetett hitemet, és visszakérem, de még inkább visszakövetelem a gyermekeim és leendő unokáim eltékozolt jövőjét. Mint már mondtam, magamat jó érzésű, embercentrikus, tisztességes embernek tartom, mely állításomat az eddigi életem sok száz baráttal és komoly szakmai múlttal bizonyítja, ezért most is őszinte leszek. Az én olvasatomban a miniszter nem a hatalom gyakorlója, avagy kiszolgálója, hanem szolga, mint azt a szó latinul is jelenti. A szolga szolgál, és a szolgálat igencsak sok lemondással jár, amelyben, ha komolyan gondoljuk, nincs sok vonzó számomra. Viszont én rendpárti vagyok, gyűlölöm a káoszt és az anarchiát, ahol könnyű egyeseknek a zavarosban halászni, ahol előfordulhat, hogy komoly bűncselekményeket meg lehet úszni. Rendet kell végre csinálni, meg kell erősíteni a közbiztonságot, vissza kell állítani a köznyugalmat, az embereknek a jóba vetett hitét, és ha ehhez az én tudásom, emberi mentalitásom szükségeltetik, akkor rajta, csináljuk.

( barikád.hu alapján szerk.)