2009. december 19. Közélet

A Szent Korona Rádió új sorozata azzal a céllal indult, hogy mindenkinek világos legyen mi is várhat ránk a Fidesz kormányra kerülése után. Sorozatuk következő része a Fidesz egyik legliberálisabb politikusáról szól. Külsőségei alapján a Fidesz vezető politikusai közül ő idomul legjobban a rendszer követelményeihez. Alkalmazkodási és megfelelési kényszer, ez jellemzi őt leginkább. Ismerjük tehát meg Pokorni ex-miniszter urat, akinek hála a holokausztra minden évben kötelezően emlékeznünk kell.

Az előző részben  a Fidesz egyik alapítóját ismerhették meg, aki bizony Pokornival ellentétben egy igazi "megmondóember" és ő a Fidesz "radikális" oldalának vezetője. Sosem rejtette véka alá, hogy ki is ő, sőt büszke is kommunista múltjára és családjára a vén bajuszos. A Fidesz alelnöke és a XII. került polgármestere inkább idomul a rendszerhez és annak játékszabályai szerint csinál mindent. Beszédeiben és közszerepléseiben is alkalmazkodó viselkedés jellemezi, igazi liberális demokrata, azonban nézzük meg konkrétan ki is sorozatunk legújabb szereplője.

Fedőneve: Pákozdi János

Amennyiben ez a cikk 2002 előtt - az édesapja körüli botrány kirobbanása előtt - íródott volna ezen fejezet a makulátlan múltról és felmenőkről szólt volna, azonban azóta sok minden változott. 2002-ban Pokorni lemondott a Fidesz pártelnöki pozíciójáról, ugyanis kiszivárogtak azon hírek, mely szerint édesapját 1956-ban beszervezte az akkori állambiztonság, ügynöki tevékenységét pedig egészen 1989-ig folytatta.

Mint ahogy 2002-ben a Népszabadság is megírta, Meruk József, a Budapest Tv műsorvezetője egy nézővel beszélgetve azt állította, biztos forrásokból tudja, hogy az egyik neves ellenzéki politikus édesapja Pákozdi János fedőnéven dolgozott a politikai rendőrségnek. Az 1953-ban elítélt férfit a börtönben zsarolták meg azzal, hogy együttműködésének fejében három év után elengedik a hátralévő büntetését. A szabadulásáért cserébe elvállalta a munkát. Ezt később Meruk szerint olyan lelkiismeretesen végezte, hogy tmb-vé, azaz titkos megbízottá nyilvánították. (Ne feledjük el voltak olyan emberek akik nemet mondtak a beszervezésre a háborús bűnös kádárizmusban. Cserébe a hatalom őt és családját keményen megbüntette mint a "szocializmus ellenségét". Volt közölük akik hirtelen "véletlen" balesetben haltak meg.)

Pokorni az ügyről és lemondásáról a következőket nyilatkozta 2002 júliusában: "Eddig nem volt bennem indulat vagy érzelem az egykori szt-tisztekkel szemben, akik az apámhoz hasonló embereket zsarolták, kényszerítették. Nem volt bennem gyűlölet. Most viszont igen komoly indulat van bennem. Egy pártot pedig nem lehet indulat vezérelten irányítani." (Hiszen azért volt a családjának átlagos képest magas életszínvonala mert apuka fizetett besúgó volt, azaz  a szovjet megszállók  magyar ügynöke.)

Tehát nem indul jól a történetünk, azonban Pokorni rendszerváltás előtti életében nem nagyon találni fekete foltot, sem kommunista szálakat. Ő úgymond egy "rendes" liberális gondolkodású gyerek volt, amelyet később minisztersége alatt, intézkedéseivel be is bizonyít majd. A Fidesz volt elnöke az általános és a középiskolát Budapesten végezte, majd 1980-ban érettségizett a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban. Ezután egy évig segédkönyvtáros volt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 1981-1982-ben előfelvételisként sorkatonai szolgálatot teljesített Szombathelyen, majd az ELTE BTK magyar-történelem szakán folytatta tanulmányait, és 1987-ben magyar nyelv és irodalom-történelem szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. (Tudjuk, hogy a kádárizmus ellenségeinek is gyermekeit eltanácsolták a felsőfokú tanulmányoktól a hatalom erejével.)

Egy liberális értelmiség születése: Horn Gábor és Pokorni

A diploma megszerzése után Pokorni a Toldy Ferenc Gimnáziumban tanított - egészen képviselővé választásáig -, közben pedig már elkezdte - legalábbis elméletben - az oktatás liberalizálását és elindultak fejében az újító gondolatok, amelyeket minisztersége alatt be is vezetett. Pokorni ezekben az időkben több konferencián, nemzetközi szemináriumon adott elő az oktatásfejlesztés, a pedagógiai innováció és a szakmai érdekképviselet tárgykörében. Részt vett az Oktatással a Demokráciáért (1991) és a Pro Scholis Urbis Alapítványok (1992) munkájában.

Tanárként bekapcsolódott a fiatal pedagógusok egyesületi szervezkedéseibe. 1988-ban alapító tagja volt a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének. 1993-ig a PDSZ ügyvivője volt, majd az országos választmány szóvivője lett. Szerkesztette a PDSZ lapját, a Rációt és a PDSZ- füzeteket. A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának a választmányi és tanácstagja volt.

A PDSZ-t ötödmagával hozta létre. Kezdetben kicsik voltak, de viszonylag befolyásosak. Aztán kicsik maradtak - és elveszítették befolyásukat. Amikor már látszott, hogy ebből a homokból nem épül magas vár, többen a csapatból - Beke Kata, Horn Gábor(!), Pokorni - a pártpolitika felé fordultak. A legenda szerint Horn és Pokorni pénzfeldobással döntötte el, melyikük induljon a Fidesz, melyikük az SZDSZ felé. - írta a HVG 1993-ban és ez valóban érdekes adalék Pokorni életrajzához, hiszen így látható igazán, hogy a volt miniszterünk valójában egy nemzeti köntösbe bújt liberális gondolkodó.

A Liga képviseletében részt vett az Ellenzéki Kerekasztal munkájában, ezzel tehát ő is hozzájárult országunk szét rablásához és a hatalom megosztásához. Bár az alakuló, illetve újjáalakuló pártszerveződéseket figyelemmel kísérte, feladatának úgymond a szakmai szervezetek létrehozását, a szakmán belüli politizálást tartotta. A Közoktatási Tanács és az Oktatási Érdekegyeztető Tanács tagjaként aktívan részt vett a közoktatási és szakképzési törvényt, illetve a közalkalmazotti törvényt előkészítő vitákban.

Pokorni érdekes módon jutott el végül a Fideszhez, méghozzá a párt oktatáspolitikai kabinetjének akkori vezetőjén, Fodor Gáboron keresztül, 1992-ben. Pokorni jelezte, szívesen venne részt a munkában, de csupán háttéremberként, hiszen szakszervezeti funkciója összeegyeztethetetlen a pártbarátsággal. Hasznos munkatárs volt, bizonyított. A következő év elején felvetette, már nem lát fantáziát a szakszervezetben, szívesen politizálna parlamenti képviselőként. Fodor - aki akkor már dupla vagy semmit játszott: választmányi elnökség vagy kilépés - utódját látta benne, s elküldte Orbánhoz. Így történt tehát, hogy a mi Pokornink egyenesen Orbán elé ment és felkerült a Fidesz országos listájára. A liberális kötődés tehát itt is világosan látszik. Érdekes, hogy a vele szembeni gyanakvást, tudniillik, hogy ő Fodor Gábor beépített embere, évekig nem tudta eloszlatni. Attól tarthattak Kövérék, hogy a higgadt, szerethető Pokorni Orbán alternatívájának nőheti ki magát, amely ha nem jön az édesapja körüli botrány talán be is következik, azonban ne bocsátkozzunk találgatásokba. Pokorni tehát megkapta a Fidesz oktatáspolitikai kabinetjének vezetését, majd jött 1994, és a választások.

A Fidesz csúfos választási szereplése és Pokorni előmenetele

A Fidesz katasztrofális szereplése után, amely a maga 7 százalékával igen nehezen felfogható a mai politikai helyzetben, Pokorni az országos lista tizedik helyéről jutott be a parlamentbe. Ebben az évben - tudva azt, hogy itt minden bizonnyal sikeresebb lesz, mint a csepeli körzetében - a Fidesz XII. kerületi csoportjába jelentkezett át és a mai állapotot látva valóban jól tette ezt a Hegyvidék jelenlegi polgármestere.

Az a 1994. évi júniusi tisztújító kongresszuson alelnökségért indult Pokorni, s az elnökségbe be is jutott. Orbán próbálta lebeszélni, mert állítólag féltette őt: "Rád nagy szükség lesz az 1998-as választások idején, nem kellene idő előtt kinyíratnod magad" - emlékszik vissza Pokorni egy 1994-es interjúban.

A mi jó Zoltánunk az Országgyűlésben '94-től négy éven át alelnökölte az oktatási, tudományos és sportbizottságot. A költségvetésinek 94 decemberében lett tagja, egy év múltán az emberjogi, kisebbségi és vallásügyire váltott, onnan 1997 szeptemberében a házbizottságba ült.

A választási siker

"A Fidesz értékrendszere egy befogadó, integráló értékrendszer, nem a különbözőségeket, az elválasztó pontokat keresi, hanem az azonosságokat. Talán ezt azért is tehetjük meg, mert életkorunkból adódóan jóval kevesebb bántást és sértést voltunk kénytelenek elviselni, mint a nálunk idősebb generációk, akik már kölcsönös szellemi viadalok során kellően ellenszenvessé váltak egymás szemében. Mi - ha így tetszik - könnyebben vagyunk megértőek." - nyilatkozta a Magyar Hírlapnak 1997-ben a választások előestéjén az akkor már a Fidesz frakcióvezetőjeként dolgozó Pokorni. Nyilatkozatán érződik a liberális lehelet és ez végig jelen van eddigi pályafutásában.

A Kisgazdákkal kötendő esetleges koalícióról a következőket nyilatkozta: "Túlzottan nagyok az elvi és a politikai kultúra közötti különbségek ahhoz, hogy sikerrel gondoljunk a közös kormányzás lehetőségére." - úgy látszik mégsem voltak, olyan nagyok a különbségek.

Eljött a választás napja és Pokorninak valóban bejöttek a számításai azzal, hogy a XII. kerületben mérettette meg magát, ugyanis egyéniben bejutott az országgyűlésbe és oktatási miniszter lett. Azért csak oktatási miniszter és nem az oktatási-kulturális tárca vezetője, mert Orbán szétválasztotta a két pozíciót.

A "nagy" reformok és ami mögöttük van

"A felsőoktatásban – az új miniszternek köszönhetően - tandíjmentessé vált az első diploma megszerzése, létrejött az intézményi integráció, bevezetésre került a diákhitel, amellyel megkezdődött a fiatalok eladósítása. Elindította a közoktatási minőségbiztosítási programot" - írják miniszteri tevékenységének összegzésében a parlament honlapján. Ez mind szép és mind jó és most örülhetnénk is, hogy milyen rendes is ez a Pokorni, hogy ilyen reformokat hajtott végre. Lássuk azonban ennek az ügynek a múltját, hátterét.

A tandíjmentességre utaló kitétel érdekessége, hogy '94-ben, amikor Fodor utódjaként már Pokorni vezette pártja oktatáspolitikai kabinetjét, a Fidesz érvelt a leghangosabban a tandíj bevezetése mellett, most pedig hipp-hopp megváltozott a vélemény és máris a legnagyobb harcosai a tandíj eltörlésének. A másik ilyen érdekesség, hogy az Antall-kormány idején Pokorni demonstrált az egyházi iskolák külön állami támogatása ellen. Napjainkban már a keresztény-konzervatív értékeket hangsúlyozza beszédeiben.

Ő írta alá a bolognai egyezményt, és kemény csatákat vállalva összevont számos felsőoktatási intézményt, sokak várakozásával ellentétben pedig nem volt hajlandó megszüntetni az előző kormány által forszírozott kétszintű érettségit.

Holokauszt-emléknap: a kollektív bűnösség

Most következzék egy 2003 április 16-i beszéd Pokornitól, amelyet a parlamentben mondott el, azon a napon, amelyen mindannyiunknak emlékeznünk kell - és Pokorniék törvénnyel köteleztek is erre minket - az áldozatokra. Természetesen nem a sok százezer magyar honvédre, akik meghaltak a I. vagy a II. világháború harcterein. Nem, nekünk a zsidókra kell emlékezünk ezen a napon. Azonban nem szaporítom tovább a szavakat, hiszen Pokorni Holokauszt napi beszéde mindent elmond:

"Mi három évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy nem ezt az utat folytatjuk, hanem április 16-át jelöltük ki erre a napra, mert ezen a napon állították föl 1944-ben, az akkori Magyarország területén, Kárpátalján az első gettót. Nem egy távoli kisváros a világtörténelem zugába száműzve, nem mások ügye a holokauszt, hanem a magyar nemzeti történelem része. Akiket megöltek, magyar emberek voltak. És akik ebben a munkában segédkeztek, nem kevesen, szintén magyarok voltak. Ahogyan egy felnőtt ember, úgy egy felnőtt nép is őszintén szembe kell hogy tudjon nézni a saját hibáival, sőt bűneivel, ahogyan büszke lehet a saját erényeire és dicsőségére is. Ettől leszünk felnőttek. Azt gondolom, Magyarország ebből a szempontból felnőtt. Nem azért alkottuk meg, vagy nem azért javasoltuk a holokauszt emléknapját, hogy bűntudatot keltsünk a felnövekvő fiatal generációkban, hanem azért, hogy felelősségérzetet. Nincs más reményünk; a technika semmilyen újdonsága, fejleménye nem óv meg bennünket attól, hogy holokauszt vagy ahhoz hasonló népirtás előforduljon. Nincs más reményünk, csak az, ha minden egyes felnövekvő generációban és a saját lelkünkben újraépítjük az egyéni felelősségtudatot és tartást. Ehhez kívánok magunknak, önöknek néhány másodpercnyi csendet. Ahogyan szédereste az apák parancsa: »Beszéld el fiadnak!«, úgy tegyük ezt meg mi is ezen a héten, a holokauszt emléknapján. Kérem, hogy a fölszólalás után ne tapsoljanak, használják ki azt a néhány másodpercet, ki-ki, hogy végiggondolják saját személyes teendőiket, felelősségüket ebben az ügyben."

Remélem önök is tartottak egy kis lelkiismeret-vizsgálatot csöndben e sorok olvasása közben, hiszen nekünk közös felelősségünk mindez a szörnyűség. Pokorni ezt a napot piedesztálra emelte és azóta folyamatosan, már törvényi szabályozás szintjén sulykolják belénk a bűntudatot, a meg nem történt dolgok miatt.

"A holokauszt-emléknap csak részben arra való, hogy tisztelegjen az áldozatok előtt. Nagyobb részben, talán én személy szerint ezt tartom a fontosabbnak, arra való, hogy a saját gyerekeinkben, minden egyes felnövekvő korosztályban fölépítse, újraépítse azt a gátat, erkölcsi tartást, ami ahhoz kell, hogy ellenálljon a gonosznak...ez véd meg minket a következő évtizedekben, semmi más." - nyilatkozta egy évvel később Pokorni a Napkeltében. A gonosz tehát bennünk van, minden egyes ember lelke mélyén ott a gonosz, a gonosz mely a zsidók kiirtásával akarja megszépíteni a világot. Pokorni a 2000-ben elfogadott törvénnyel, amely a Holokauszt-emléknap megtartásáról szól, az oktatási tárca élén olyat adott nekünk, amelyet a módszerváltás óta egyik párt sem tudott adni. A kollektív bűnösség emléknapját - bár ezt sosem mondanák ki - amely sokkal nagyobb trauma kell, hogy legyen nemzetünk testén, mint Trianon, vagy 1956. Természetesen elfogultak lennénk ezen ügyben, ha nem tennénk hozzá, hogy Pokorni minisztersége alatt az aradi vértanúknak és a kommunizmus áldozatainak tisztelgő emléknapot is törvénybe iktatott. A sor persze nem teljes, hiszen a fentebb említett trianoni katasztrófának nem adtak emléknapot. Érthető is ez, hiszen a Soros Alapítvány illetve az izraeli főnökök nem nézték volna jó szemmel azt, hogy ilyen nemzeti érzésekkel teli emléknapjai legyenek a magyaroknak.

Az "igazak emlékfala" előtt kell emlékeznünk a Holokauszt-ipar remekművére. Az "igazak emlékfala" előtt kell emlékeznünk a Holokauszt-ipar remekművére.

Nos, ha már holokauszt, akkor nem hagyható ki a "szélsőjobboldal és az antiszemitizmus" kérdésköre sem. Popkorni a következőket nyilatkozta erről a kérdésről a Magyar Nemzetben 2002 nyarán: "A polgári oldalon soha nem jelenhet meg antiszemita politikai elem, s ebben a kérdésben nincs pardon." 2001 októberében pedig, amíg a kormánypártiak és szimpatizánsaik a Terror Házánál demonstráltak bohócnyilasok ellen, Pokorni és Sztehlo Gábor evangélikus lelkész kezdeményezte, hogy egy éven belül építsék meg az igazak emlékfalát, ahol "közösen emlékezhetünk majd a holokauszt több százezer áldozatáról és arról a sok száz magyar emberről, akik honfitársaikat megmentették a nyilasuralom idején". Tehát a Fideszben és Pokorninál ebben a kérdésben nincs pardon.

Pokorni 2001. július tizenötödikéig volt oktatási miniszter. Az utolsó szűk egy évet az egykor MDNP-s fizikus Pálinkás Józsefre a Professzorok Batthyány Körének elnökére, korábbi politikai államtitkárára és az MTA jelenlegi elnökére hagyta. Ezután lett Pokorni a bajuszos Kövért váltva a Fidesz elnöke. A fiatal demokraták - közvélemény-kutatások szerinti - legellenszenvesebb politikusát az egyik legelfogadottabb váltotta a párt élén. Persze ne gondoljuk azt, hogy ez valódi változást jelentett a párt vezetésében. Kövér a következőket nyilatkozta erről a "változásról": "... szeretném megnyugtatni a kétkedőket, hogy bármilyen formális változás történik a párton belül, a Fidesz első számú politikusa belátható időn belül Orbán Viktor marad". 2002-ben a választási csalással elért vereség után megtartotta pártelnöki pozícióját és újra frakcióvezetővé lépett elő. Párttisztségei mellett, az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottságának alelnöke is lett.

A botrány utáni időszak

Mint azt a cikk elején is említettük az édesapja ügynökmúltja miatt kialakult botrány miatt Pokorni nem sokáig töltötte be a Fidesz elnöki posztját illetve a frakcióvezetői titulust. A botrány után Pokorni visszavonult. Egy éven keresztül keveset halhattunk róla, aztán a Fidesz "újjászervezése" után visszatért. Az átszervezéssel röpült az addigi nyolc alelnök - Áder, Deutsch, Kósa, Kövér, Németh Zsolt, Rogán, Szájer, Varga -, helyükbe csupán két új került. Schmitt Pál és Pokorni Zoltán. Tehát a nagy visszatéréssel Pokorni ismét vezető pozíciót kapott a pártban.

Pokorni 2006. április 23-án harmadszorra is a Hegyvidék képviselőjeként jutott a Parlamentbe, majd 2006. október 1-jén a Hegyvidék polgármesterévé és fővárosi önkormányzati képviselővé is választották. 2007. május 19-én pedig ismét a Fidesz alelnökévé választották. Tehát a karriere a botrány után továbbra is felfelé ívelt és ível azóta is.

Pokorni most a legtöbbet a XXI. kerület ügyeiben és a Turul-szobor körüli botrányban – amelyet a liberális erők el akarnak tüntetni - szólal fel. A nemzeti embereket próbálja azzal megfogni, hogy a Turul védelmezőjeként lép fel. Természetesen amennyiben tiszták a szándékai - sajnos ez Pokorni előtörténetéből egyáltalán nem biztos - akkor ez egy jó pont a pályafutásában, de a zsidók nagy kiszolgálójától és a Holokauszt-emléknap bevezetőjétől valószínűleg nem sok jót várhatunk.

A Fideszben mostanság sokat emlegetett felelősségre vonás kérdésével kapcsolatban Pokorni így fogalmazott egy MTI-interjúban, vannak kételyei, hogy az elmúlt évek elhíresült botrányait sikerül-e teljes egészében feltárni, ugyanakkor ezt – természetesen a demokratikus jogállami eszközökkel – mindenképpen meg kell próbálni. Tehát ismét csak a megfelelési kényszert láthatjuk Pokorninál, aki - talán épp a családi múltja miatt - nem annyira eltökélten felelősségre vonás párti. „Elképzelhető, hogy az emberek többsége által támasztott jelentős várakozásokhoz képest az eredmények szerényebbek lesznek (...), de mégis fontos. Nem is elsősorban azért, hogy a sok elherdált milliárdot vissza lehessen majd szedni, hanem a jövőnk miatt” – vélekedett elég visszafogottan a felelősségre vonás kérdéséről Pokorni. Amennyiben pedig a Fidesz is hasonlóan "eltökélt", mint az alelnök úr, akkor az egész elszámoltatást úgy fogják végrehajtani, ahogy azt 1998-ban ígérték.

Mi lesz az oktatási tárcával?

Azt egyelőre még nem tudni, hogy az oktatási tárca kinek jut a Fidesz esetleges hatalomra kerülése után. Azonban, ha Pokorni kapja ismét, akkor nem sok jóra számíthatunk. Természetesen nyilatkozataiban most a falusi iskolák megvédéséről és a kis közösségek, falvak védelméről szól, azonban a Holokauszt-emléknap is jól mutatja, hogy nem teljesen a magyar nemzet szolgálatában áll a volt miniszter úr. Ahogy 1994-ben még a tandíjért és a vallási iskolák külön támogatása ellen demonstrált, aztán pálforduláson ment át és "megtért" úgy a 2010-es év is sok meglepetést hozhat hazánk számára, amennyiben Pokorni lesz az új oktatási miniszterünk.

Reméljük sorozatunk ezen része is segített Önöknek abban, hogy jobban megértsék a Fidesz kormányra kerülése számunkra, a nemzeti oldal képviselőinek nem jelenti a tejjel-mézzel folyó Kánaán eljövetelét. Csupán annyit jelent, hogy az eddiginél keményebben és nagyobb kitartással kell harcolnunk az elnyomó köztársasági és a globális érdekeket kiszolgáló hatalom ellen. A Fidesz volt oktatási minisztere pedig csak egy a számtalan olyan narancsos vagy a narancsosokhoz közel álló emberből, akit ma megismerhettek. További politikusokat ismertetünk majd meg Önökkel, hogy lássák, nem csak az MSZP-nél vannak mocskos ügyek.

(Index, MTI, parlament.hu, wikipédia nyomán Szent Korona Rádió - barikád.hu alapján szerk.)