Majd a következőképp folytatta: „Brit kutatóknak sikerült emberi hímivarsejteket előállítani nőnemű embrionális őssejtekből. Az egyik lehetséges következmény: a leszbikus pároknak is lehet majd saját, vér szerinti gyerekük a jövőben.”

Nem óhajtok most belemenni a homokoskérdésbe meg a másság és tolerancia téma ezerszer átrágott, unalmas ismétléseibe.

Ebben a témakörben véleményem szerint sosem lesz megegyezés. Aki nem fogja fel, nem érzi, hogy mi a normalitás, annak ezt nem lehet elmagyarázni. Az menjen és forradalmasítsa a sétálást, és haladjon hátrafelé, sőt, ha lehet, a rántott leves fogalmát is kirángathatja a megszokottságból, ledöntheti a hozzá kapcsolódó évszázados tabukat, előítéleteket, merev kötöttségeket, s szórjon bele fűrészport, smirglit, apró vasszögeket, majd menjen és fogyassza egészséggel. Csak ha kérhetem, nekünk ne kelljen. (Félek, hogy majd előbb-utóbb kötelező lesz.)

Jelen esetben mind a tudós, mind a cikket hozsannázva közlő orgánum a vasszöges leves meg a főtt tésztából gyártott télikabát igenlésének lelkiségével rendelkezik.

A férfi kiküszöbölve? Én inkább azt írnám főcímnek: Isten kiküszöbölve. Igaz, nem most kezdték, az 1789-es francia terror óta gyakorlatilag az emberi társadalom forradalmasítása (felszámolása) folyik, s mivel azzal már nagyjából végeztek, most már az ember mint biológiai lény kiiktatásánál tartunk.

1633. április 12-én kezdődött Galilei pere a szent inkvizíció előtt. No igen, akkor még volt erkölcs és tartás a világban, s szigorúan büntették a normalitásra veszélyes kutatásokat. Most 2011 van, s nincs egy tisztességes hivatal, amely bolondokházába csukná azt, aki a férfinem kiiktatásának lehetséges verzióit kutatja.

Egyébként Galilei felfedezéseivel is csak baj volt. Rájöttek, hogy az univerzum központja nem a Föld. És akkor mi van? Az átlagember szempontjából az univerzum középpontja továbbra is a Föld, és közömbös számára, hogy a fényévmilliárdokra lévő galaxisok és kvazárok sorsa miként alakul a következő húszmillió évben. Kimentek az űrbe. Minek? Hisz ott nem lehet élni. Még levegő sincs! Jártak a Holdon. És? Tegyük föl, elhiszem, de mi lett attól jobb? Most ott van a Hold felszínén két amerikai autóroncs, és senkinek nem lett semmi haszna az egészből.

Azt hiszem, a tudás fájával volt a baj. Még ott a legelején. Meg a büszke tudománnyal. Be kell hát látnunk, hogy a tudomány gyakorlatilag semmiféle dologra nem alkalmas. Semmire sem jó. Mert mire is büszke voltaképp a tudomány?

Adva van egy csomó gond, betegség, természeti katasztrófa és társadalmi nyavalya, amelyek a nagybetűs „haladás” nélkül voltaképp nem is léteznének – szmog, zaj, stressz, rossz, egészségtelen táplálkozás, ülőmunka miatti testi torzulások, a városi létből adódó pszichikai elváltozások, ipari hulladék, savas eső, sugárszennyeződés, AIDS stb. –, majd ezeknek a torzulásoknak egy részére, egy apró kis szeletkéjére a büszke tudomány, a diadalmas haladás nagy keservesen, végtelen áldozatok árán megtalálja a gyógyírt, amivel persze újabb nyavalyákat zúdít a világ nyakába.  ( Pozsonyi Ádám blogja)

Szabad Hírek