2011. augusztus 21. Közélet
A nem porladó kéz
Győri Nemzeti Hírlap, 1942. augusztus 20., eredetiben itt és itt
A
nem porladó kéz int ma felénk, Szent István el nem porladó jobbja,
melyet kegyelettel őrzünk évszázadok óta. Ez a kéz, mely áldást tudott
hinteni, kardot is rántott, ha a nemzet érdeke azt kívánta, ez a kéz, ha
ma élne, figyelmeztetően mutatna rá kötelességeinkre. De a holtában el
nem porladó kéz is rámutat mindarra, mit most élet-halálharcunkban
tennünk kell.
A Szent Jobb országjáró vasúti kocsija
Szent
István a Vérszerződés szigorú szellemében sújtott le a lázadókra, a
Koppányok feje porba hullt előtte, mert a bölcs és szent király, az
apostoli király Isten előtt nyugodt lelkiismerettel állt, mikor az
ország egységét és létét veszélyeztető lázadókat haddal tiporta el. Az
el nem porladó kéz mai országvezetőinknek is kérlelhetetlen erélyt
parancsol. Csak az erélyes kéz, a szigorú bíró biztosíthatja a nemzet
erejét, egységét. Mindenkit, aki a nemzet biztonsága, a megfeszített
itthoni munka, a nagy terheket viselő polgárság lelki békéje, a
közellátás, elsősorban pedig a honvédelmi érdekek ellen vét, a nem
porladó kéz intő példája alapján a legszigorúbban felelőssé kell tenni
tetteiért. Erélyt és erőt kér és vár a nemzet vezetőitől és mert látja
is ezt az erélyt és erőt, azért néz nyugodt bizalommal a jövőbe.
Ma
az egyébként kis bűnök is halálos bűnök. A gigászi harcok éveiben
megnőtt a bűnök súlya is. Súlyosabbnak kell lennie az ítéletnek is, mely
a bűnösre lesújt.
A
lélekben árulásra készek, az ellenség győzelmét lesők, a nemzet harcát,
a szükséget, áruhiányt, rossz időjárás okozta termés és élelmiszer
szűkét maguk aljas hasznára bűnös úton fordítók nem kérhetnek elnézést. A
kereszténység a szeretet vallása, de a kufárokat kötéllel elűző
Krisztus megmutatta, hogy összefér a kereszténységgel, a bűnös, a
bűnösen haszonlesők, az Isten házából zsibárus piacot csinálók kemény
ostorozása!
Amíg
a nem porladó kéz útmutatása nyomán kemény kézzel üldözzük a bűnösöket,
szívünk annál odaadóbb szeretettel forduljon azok felé, akik életüket
és vérüket adják a hazáért és miértünk. Emberi önzésünkből, kicsi
értékeink remegő féltéséből, az „előbb adjon más, aztán majd adok én is”
kicsinyességéből valamennyien emelkedjünk a hazaszeretetnek arra a
fokára, mely érti, érzi, hogy a hazáért, a hős honvédségért semmi
áldozat sem elég nagy, mert pénznek garmadájával, anyagnak, ruhának,
eszköznek, földi javainknak bármekkora hegyével sem tudunk egy csepp
kiontott vérrel, egy forró gyászoló könnyel szemben felérő értéket
helyezni a haza oltárának mérlegére.
Nagy
időket élünk, nagy a harc, melyet vívunk, jaj annak a nemzetnek,
melynek fiai a nagy időkben nem tudnak áldozatosan, hősi lélekkel nagyok
lenni!
A
nem porladó kéz erre int: legyünk lélekben és áldozatkészségben nagyok,
akkor, de csak akkor tudjuk kivívni a sorsunkat jóra fordító végső
győzelmet.
p-j-.
István királyhoz
1943. augusztus 20., eredetiben itt, itt és itt
István
királyhoz zengenek ma az énekek, István királyhoz szállnak a sóhajok:
Hol vagy, István király, Téged magyar kíván, gyászos öltözetben
Teelőtted sírván!
Szent
István apostoli kettős keresztje legszentebb örökségünk, Szent Koronája
legjobb országbirtokló jogalapunk. A Szent Korona oszthatatlan birtoka
az ország, a kettős kereszt pedig Krisztushoz való örök
elkötelezettségünknek ezer éven át csak egyszer, a kommunizmus
mélységébe való bukásunk idején, de soha máskor meg nem tagadott szent
szimbólum.
A Magyar Királyi Koronaőrség
A
korona és kereszt ragyog fel Szent Istvánnak 1938 óta már magyar
törvénnyel nemzeti ünneppé nyilvánított napján. Mikor ünnepet ülünk, és
énekünk István királyt keresi, gondoljuk el, hogy ha István király élne,
ha most uralkodnék, mi lenne uralkodásának vezérfonala?
István
király, a szent életű férfi egyúttal keménykezű is volt. Tudjuk, hogy
kereszténnyé tett országa fennmaradása, megerősödése érdekében vaskézzel
tört le minden pogány bomlasztást. István király, ha ma élne, ma, mikor
kelet felől olyan rettentő ellensége támadt a kereszténységnek, mint
eddig a világtörténelem során még soha, István király mit csinálna a
bolsevizmussal együttőrző hitványakkal? Mit csinálna a belső
ellenséggel, a suttogókkal, a nemzet erejét, erkölcsét, ellenállását
bontogatókkal és rongálókkal?
Istvánt
keressük, Istvánt emlegetjük, Őt idézzük. Legyünk hát olyanok, olyan
keresztények és olyan magyarok, akik ajkukon Krisztus nevével halni is
készek keresztény magyar hazánkért, jobb sorsra érdemes népünkért, régi
határainkért; legyünk hát olyanok, kik kérik az erős kezet, és tisztelik
az erős kezet, mely nem engedi szétzülleszteni ezt a nemzetet, az erős
kezet, mely a vészek idején egységet parancsol, és keresztülviszi
akaratát esetleg sokak lesújtása árán, de a haza és a közösség javára.
Ne
csak hívjuk, ne csak emlegessük István királyt, ne csak gyászos
öltözetben jajongani tudjunk a régi szép időket emlegetve, hanem hozzunk
meg minden áldozatot, egyéni életünkben, ha kell, sok lemondással, sőt
ha kell az életünk árán is, az Istenért, a hazáért, fajtánkért és szebb
jövőnkért.
István
el nem porladt keze szent és erős kéz. Ilyen erős kezet tiszteljünk
magunk felett, és csak az erőt tiszteljük, az erőtlenséget,
kishitűséget, gyávaságot, a minden kakasszóra köpönyegfordítókat vessük
meg és vessük ki magunk közül.
Koppányok
járnak köztünk. A somogyi horka azonban mikor pogány akart maradni,
mégis: magyar akart maradni. De a mai koppányok elárulják ennek a
nemzetnek múltját és készek eladni jövőjét!
Hol
vagy, István király, kiáltunk tehát, látván a bomlasztást és a
kishitűséget. Igen, jöjj el István király, szállj le bátor férfiak
ezreinek szívébe, mert nagy időket élünk, férfiak, meg nem alkuvó
keresztény magyar férfiak kellenek, kik magasba emeljék a keresztet és
acélos karral, töretlen karddal sújtsanak le ellenségeinkre, mint Te
tetted, szent király, kit minden igaz magyar hív, kíván! Jöjj el,
erősítsd lelkünket, mert, ha most gyengék leszünk, a történelem
színpadáról hamuként elfúj minket az idők vihara.
Szabad Hírek
Kommentáld!