2010.05.04. Külföld

Cionista vezetőknek kevés okot adnak amiért büszkék intézkedések során a második világháború idején- a cionista finanszírozóknak adták vissza alapok, míg a JDC hajlandó megmenteni az európai zsidóság szerencsétlen, hanem előnyben az igényeit a profitra.

Az egyetlen módja annak, hogy mentse az európai zsidók lett volna, hogy bombázzák a megsemmisítő táborokat és a német városok a levegőt, amíg a mészárlás véget nem ért. Még Franklin D. Roosevelt és Winston Churchill meg a "árcédulát" a gyilkosságot a zsidóknak, s Berlin, München és Frankfurt közös a sorsa a drezdai, a népirtás volna véget. Még nem hoz ilyen jellegű intézkedéseket hozott, nem egy bombát dobtak volna a koncentrációs táborokra.

Mégis a legtöbb a cionista mozgalom vezetői inaktív maradt - akár apátia, félelem antiszemita megtorlás vagy inkább kiszolgálására igényeinek a üzleti profitnak, vagy talán egy aggályok lehet rájuk vádolják életének veszélyeztetésével amerikai csapatokat.

Volt néhány jelentős alakja, mint a Hillel Kook, ki volt a legjobb, hogy felkelti a közvéleményt az Egyesült Államokban. Ők is rögzített néhány sikerek, mint például a toborzás a First Lady, Eleanor Roosevelt. De Kook és szövetségesei voltak elhallgattatták cionista vezetők által, mint Abba Hillel Silver, aki aggódik antiszemita holtjáték miatt Amerikában és sürgette az Egyesült Államok hatóságai koncentrációs munka ellen a zsidó lobbyért. Zsidó aktivisták maradtak néma, akárcsak Roosevelt és Churchill? míg a gázkamrák is folytatta tevékenységét.

Holokauszt túlélő volt lojális katona a harc Izrael Államért. Mégis nyert nincs mit tökéletesíteni, nem himnuszokat írtak rájuk. Holocaust-túlélők utódaiként egyszerűen integrálni magukat a kiépítésére törekszik az állam. Ezek a fogát a fogak és bickled a megaláztatás púpozott nyílt meg őket vezetői. Nem fogják elfelejteni, hogy Ben Gurion írja le őket: "a bárányok levágása" és az "emberi por".

Létrehozása óta a modern Izrael a holokauszt része lett a nemzeti ón-csörgő (bohócsapkás) a kultúra - és Izrael világbajnok ón-csörgője. A külföldi adományozók látta el az államnak több mint 300 milliárd dollárt.

1952-ben Izrael aláírta a jóvátételi megállapodást a Nyugat-Németországban. Nem az egyik tárgyaló volt holokauszt túlélő. Egyiknek sem volt a hatóság, hogy tárgyaljon a hozzátartozói részéről. De a tiltakozás nem lett semmi. Az egyezség egyszerű volt: a pénz az állam és a gazdasági partnerek ellenében feloldozást rovására túlélők és azok örökösei - akik szerint az izraeli jog most már tilos akár perelnek Németországban.

Egy példa a Ben Gurion által copantibilis az ő kezelése a Templers, németek kiutasították megbízatása Palesztinából a brittek. Ennek része a megállapodásnak, Konrad Adenauer, a nyugatnémet kancellár követelt kártérítést Templers, ki kell fizetni a kártérítés alapok. Pénzt szánt holokauszt túlélők ment nácik, miközben tulajdona átszállt az izraeli államra. Mindvégig Ben Gurion hirdetett "a másik Németországban"(szocialista) - kényelmesen figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a volt SS tisztek nevezték ki az Adenauer munkatársainak.

A korrupt politikai rendszer és a rothadt igazságszolgáltatás együttesen tapossák a jogait a túlélők és leszármazottaik. A Dörner Bizottság felesleges és káros, amely kizárólag állandósítja a kormány csalást. A szükséges orvosság a házasság felbontására az  izraeli állam bármely jogot, hogy képviselje holokauszt túlélőket. Ki kell kidobni a jóvátételi szerződést, nevek Izrael "örököse a hat millió", és az ügyet nemzetközi bíróságnak is így kell kezelnie .Az emlékezés és a békesség jegyében.

(haaretz.com/izraeli alapján tömöritve, szerk.)