2010. január 11.  Közélet

Az alábbi írás még 2008. szeptember 19-én jelent meg, pár nappal azelőtt, hogy Schmuck Andor felbontotta azt a szövetséget, amelyet az MDF-el kötött, bejuttatván 2006-ban a parlamentbe az eredetileg meghatározott útjáról már régen letért, és önmagát teljesen lejárató pártot. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, de az alábbi írás igazságtartalma nem sokat változott.

Igaz, hogy az SZDSZ is kulcsfiguráit lerázta magáról, mint kutya a vizet, de jól látható, hogy politikai túlélésre játszik, ugyanúgy, mint Dávid Ibolya kalapkirálynő, megélhetési politikai szélhámos és pártja. A két kis párt egymásra találása egyáltalán nem elképzelhetetlen abban a formában, hogy a szadesz célkitűzéseit és álmait majd az MDF-en keresztül valósítsa meg. Az SZDSZ-t vagy legalábbis annak szellemiségét a Magyarországot nagy befolyással terelgető politikai hatalmak mindenáron benn kívánják tudni a törvényhozás házában.

NIF

Nem lesznek előrehozott választások I.-II. rész

I. rész

A 2002-es választások alkalmával világossá vált a választási csalás. Nem történt semmi, a választások végeredménye nem változott, a szavazócédulákat elégették, az Erzsébet hídi blokádot és az azt követő spontán kialakult tüntetést „készenléti Mónika” belügyér asszony seregei szétverték. A Fidesz csendben maradt, Orbán Viktor állítólag éppen az akkor zajló futball világbajnokságon tartózkodott.

Ez nem fikció, hanem tény. 2002-ben a FIDESZ nem lehetett kormánypárt. 2002-ben a FIDESZ nem volt alkalmas arra, amire a neokon-cionisták alkalmasabbnak tartották az MSZP-t, vagyis céljaik elérésére a magyar nép, az ország kifosztására, a helytartói feladatok kompromisszumok nélküli ellátására.

Ma Magyarországon egyik parlamenti pártnak sem érdeke egy előrehozott választás. Persze vannak, akik most azt mondják: de hát a FIDESZ ezt követeli. Persze. Meg azt is mondta, hogy Románia eu. (direkt kis betűkkel) tagságának feltétele Székelyföld autonómiája.

No, meg másról is hablatyolt már a FIDESZ (illetve annak elnöke), ami kifejezetten nemzetinek hangzott, de abban a pillanatban, amikor a cselekvésről, adott esetben a szavazásról volt szó, már úgy szavazott, ahogyan neokon-cionista kitartói azt elvárták. Volt már – a 2002. előtt általam is nemzetinek tartott pártnak – több, a magyar nemzet érdekével homlokegyenest mást mutató cselekedete is. Ez itt a lényeg! Nem az az érdekes, hogy akár Orbán, Pokorni, Kövér, vagy az összes többi FIDESZ vezér mit beszél különböző előadásokon vagy éppen a parlament padsorai között, amit a média aztán nagy dirrel-dúrral körít, hanem az, hogy amikor a nemzet érdekében kell letenni a voksot, leteszi-e azt valóban a nemzet mellett. Jó reggelt, – a FIDESZ nem teszi le!

Emlékezzünk csak egy kicsit, hogyan járult hozzá az alkotmánynak csúfolt 1949. évi XX. Törvény módosításához azért, hogy a 2003-as eu. belépésről szóló népszavazás érvényes lehessen. Ez bizony kétharmadot igényelt, a FIDESZ nélkül nem ment volna. Ugyanígy szégyenteljes volt az ominózus Lisszaboni Szerződés megszavazása is, hiszen annak 2007. december 13-i aláírása után, rá négy nappal az eu-ban elsőként a magyar „országgyűlés” volt az, mely látatlanban, pontos tartalmának ismerete nélkül (mindössze 5 ellenszavazattal) jóváhagyta ezt a szerződést, ami nem más, mint az eu. alkotmány olyan jellegű módosítása, mely megkerüli az európai unió nemzeteinek népszavazás általi jóváhagyását. Mint ismeretes, a korábban legelőször Hollandiában, majd utána Franciaországban történt referendum csúfos kudarcot vallott, hiszen a választók elutasították az európai alkotmányt. Az eu. alkotmány, illetve most már a Lisszaboni Szerződés lényege az uniót alkotó tagállamok nemzeti alkotmányának fölülírása, minek eredményeként a tagországok elveszítik függetlenségüket. (Másrészt a magyar állampolgárokat védő törvények anti európaiak.)

Ebben természetes valamennyi parlamenti párt bűnös. Ez a cselekedet tökéletesen kimeríti a haza és nemzetárulás fogalmát. Van itt egy nagyon fontos személyes motivációs tényező is, amelyet meg kell említeni, és amiről mélyen hallgatnak a látható média kitartottjai. A parlamenti képviselők ugyanis amennyiben életbe lép a Lisszaboni Szerződés, európai uniós átlagolt szinten, EURO-ban kapnák majd fizetésüket. Nem elég nyomós, egyéni érv ez a nemzetet elveszejtő szerződés aláíráshoz? A nemzet pedig idegen érdekeknek és hatalmaknak közvetlenül is kiszolgáltatottjává válik, sorsába beleszólási joga nem lesz.

Jelentős fejezeteket tárgyalt le az eu.-val a FIDESZ kormány. Többek között a legfontosabbat, ami a Haza földjéről szól, és ami lehetővé tette a föld (értsd: nemzetünk anyaföldje, amin születünk, ahol élünk, dolgozunk, ahol gyermekeink születnek, és ahova halottainkat temetjük) tőkeként történő kezelését, értékesítésének lehetőségét. Mit is mondott Dobó István Gárdonyi Géza nagyszerű művében, az Egri Csillagokban? „A Haza nem eladó semmi pénzen!” A Hazánk pedig az a föld, amin élünk. Ezt tette eladhatóvá az eu. számára a FIDESZ kormány. Orbán és pártja, Martonyi külügyér igazgatásával, ugyan mindent megtett, amit kértek tőle, mégsem látták biztosítva 2002-ben a neokon-cionista urak, hogy a csatlakozás után teljesen megbízható, és irányítható hatalomfenntartó lesz. Buknia kellett, csendben tűrte a megaláztatást.

Természetesen nagyszerű politikai húzás, ha a közvélemény demokráciára érzékeny rétegét fölizgatjuk egy kicsit azzal, hogy a parlamentben lévő álnemzeti állóvizet fölkavarva, rendkívüli demokratának beállítva magunkat jelezzük, hogy az „emberek” új választást akarnak, tehát nincs más út, fel kell oszlatni a parlamentet. Ezt egyébként többször is elismétlik majd a nyomaték kedvéért mind a parlamentben, mind különböző sajtótájékoztatók alkalmával.

Gondoljunk csak bele! Kinek érdeke a parlament feloszlatása? Természetesen mindenkinek, aki józanul gondolkodik és nem érintett a hatalmi sakkjátszmákban. Tehát a Magyar Népen kívül a parlamenti pártoknak biztosan nem. Mi a nyereségük a parlamenti pártoknak, vagy éppen milyen veszteségtől menekülnek meg, ha nincsenek előrehozott választások?

Egy új választás valószínűleg átalakítaná az MSZP-t jelenleg vezérlő maffiózó társaság befolyását a párton belül, ami most nagyon nem kívánatos számukra. Jobb tehát a biztos jelennél maradni, ami lehetővé teszi nekik saját tagságuk kiforgatását és megvezetését is. Mindez az MSZP tagság számára szinte alig feltűnő, hiszen évtizedeken keresztül megszokták már a felülről történő irányítás „áldásos”, gondolkodásra egyáltalán nem késztető hatását. Ugyanakkor a mostani helyzetben biztos lehetőség számukra az ország maradék értékeinek kiárusítása, amelyből a júdáspénzt zokszó nélkül zsebre vághatják.

Miért nem érdeke FIDESZ-nek az előrehozott választás függetlenül attól, hogy az ellenkezőjéről beszél?

Az előrehozott választásokat nagy valószínűséggel megnyerné a FIDESZ, kormányra is kerülne. A neokon-cionista eltartók és kitartók tőle is megkövetelnék azonban mindazt, amit korábbi vazallusaiktól. Vagyis ki kell szolgálniuk őket. Ez a szolgálat természetesen olyan elemeket tartalmaz majd, amelyek miatt a párt népszerűsége erősen megcsappan, hiszen arra kényszerítenék, hogy folytassa azt az aljas nemzetáruló és kisemmiző szerepet, amelyet a jelenlegi kormány tölt be. Ez nagyon kellemetlen, hiszen ezt korábban sem akarta felvállalni a legnagyobb úgynevezett ellenzéki párt. Sem 2002-ben, sem 2006-ban. Bármennyire is megpróbál Orbán Viktor lobbizni a világhatalmasságoknál Washingtonban vagy Tel-Avivban, nem valószínű, hogy azok engednének a szorításon. A Fidesz itt tehát igen súlyos, összetett problémával találja magát szemben. Saját magát lejáratni egy ilyen helyzetben nem előnyös a jövőre nézve. Viszont hatalomhoz jutni esetleg más politikai és gazdasági helyzetben, már másként exponálhatja a pártot. A FIDESZ képtelen valódi nemzeti párt lenni. Jól tudja, hogy a hatalomra való befolyásának nagysága ugyanazoktól az erőktől függ, amelyek az összes parlamenti pártot benn tartják az épület falai között. Ez a kötődés és a hatalmi befolyás sokkal fontosabb számára, mint saját nemzete. A többi mind színjáték.

Az MDF az MSZP fű alatti szövetsége nélkül semmilyen politikai tényezőt nem jelent. Előrehozott választás esetén az MSZP-nek minden varázslatot végre kell hajtania ahhoz, hogy önmagának is megfelelő erőként maradhasson parlamenti párt. Lehet, hogy Schmuck Andornak nem lesz annyi ereje, hogy az MDF-et átpréselje a parlamenti küszöb felett, mert mozgatható „katonáival” majd az MSZP-t kell támogatnia. A KDNP-nek nincs már önálló arculata, azt teszi, amit a FIDESZ elvár tőle. FIDESZ nélkül esélye sem lenne.

Az ultraszélsőséges magyar gyilkoló és hungarofób, SZDSZ-el a következő részben foglalkozunk.

Orbán Viktor valahogy úgy nyilatkozott korábban, hogy a FIDESZ-en kívül nincs több nemzeti erő a jobboldalon. Nem is igazán helyes a politikai palettát jobb és baloldalra felosztani. A valósághoz sokkal jobban közelít, ha nemzetben gondolkodókról és nemzetellenesekről beszélünk. A parlamenten belül viszont csak így – jobb és baloldal – tudnak osztályozni, hiszen valahova el kell helyezniük saját magukat.

Orbán nemzeti erőről szóló kijelentése akkor hangzott el nagyon magabiztosan, amikor már jól látható volt, hogy ez nem igaz, mert az alulról szerveződő Jobbik egyre ismertebb és népszerűbb, valamint a választópolgároknak majdnem a fele nem hajlandó a parlamenti pártok egyikére sem voksolni. Mostanában viszont gond van, mert a legutóbbi hetekben a Jobbik népszerűsége az elhallgatott közvélemény-kutatói adatok szerint minimum tíz százalékot tudhat magának. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ezt miért nem látjuk a statisztikákban?

Erre a válasz a következő részben lesz olvasható.

II. rész

Mi a céljuk a jelenlegi parlamenti pártoknak?

Először is parlamenten belül maradni. Bármi áron. Semmi nem számít. Ha számítana, már rég kivonultak volna onnan, saját maguk által feloszlatva az „országgyűlést”. Ez az őszi ülésszak első napján sem történt meg, és ezután sem fog. Mit tesznek tehát most? Azon gondolkodnak, hogy politikai és gazdasági hatalmukat hogyan lehetne átmenteni, már olyan módon, hogy valódi rendszerváltás most se történjen. A politikai helyzet és környezet napjainkban kísértetiesen hasonlít az 1988-as képhez. Míg ’88-ban a Szovjetunió és a Vörös Hadsereg politikai és katonai hatalmával szerzett érdekeltségek, gazdasági és politikai befolyás át- és megmentése volt a cél, ma a cionizmus támogatásával és annak kiszolgálásával szerzett vagyon és gazdasági hatalom megtartása a legfontosabb számukra, ami nagyon nehéz a politikai hatalom megszerzése nélkül (hiszen ha az elvész, esetleg jöhet az elszámoltatás a háborús bűnös kiszolgálók felé). Ahhoz azonban, hogy ezt meg lehessen valósítani elengedhetetlen a neokon-cionista erők gazdasági és politikai támogatása. Mivel ezek az idegen érdekeltségek támogatják ezt a színjátékot, azt is megszabják, ki legyen ennek nyertese. Világos, hiszen nem kevés pénzt áldoznak rá, ugyanakkor biztosnak kell lenniük abban, hogy az anyagi áldozat megtérül. Nem érdekli őket, hogy mi történik az adott földterületen élő nemzettel. Csak egy dolog érdekli őket, a haszon. Hogy az miben van, ingatlanban vagy éppen földben – már nem lényeges. A nyertesnek ki kell egyenlítenie a számlát, s ha már pénze nem lesz, majd fizet természetben. Ebben a játékban nincs ingyen kenyér. Most többen kérdezhetik, akkor miért folyik a harc, mi ez a parlamenti civakodás ekkora nyilvánossággal. A harc a hatalomért folyik, a pozícióért, azért, hogy melyik párt legyen a neokon-cionista világhatalom kegyeltje.

A feladatra jelenleg a legerősebb és legmegfelelőbb a FIDESZ, amely akár a hátán is beviszi a szélsőséges SZDSZ-t a hatalomba, ahogyan azt az MSZP-nek kellett tennie korábban. Igen beviszi a FIDESZ az SZDSZ-t, ha ez lesz az ára a hatalomra jutásának és a hatalom megtartásának.

El is jutottunk az SZDSZ-hez, amely a cionizmus legveszélyesebb előretolt helyőrsége hazánkban. Ha visszatekintünk a korábbi választásokra, megfigyelhetjük, hogy bármely csekély volt is a támogatottsága, mindig bejutott a parlamentbe és legtöbb esetben „a farok csóválja a kutyát” effektus nyomán végigvitte a nemzetet és országot tönkretevő, kifosztó akaratát. Az SZDSZ ezért létezik, iszonyatos milliárdokkal a háta mögött, mely pénztömeggel biztosítják fennmaradását. Az SZDSZ-nek teljesen mindegy mennyi szavazatot kap a következő választásokon, benn lesz a parlamentben. Akár két szavazattal is. Ha mégsem jutna be, akkor nem történtek csalások a választás alkalmával. A következő választások 2010-ben lesznek, nem korábban. Addig a parlamenti pártok élvezik mindazt, amit az adófizetők bőréről lenyúznak.

Egy érdekes jelenség a parlamenten kívüli Jobbik és a statisztikák kölcsönhatása. A közvélemény-kutató társaságok valamilyen “rejtélyes” ok miatt nem jelzik a Jobbik erősödését, sőt, magát a Jobbikot, mint pártot sem. Pedig bármerre jár is annak elnöke Vona Gábor és most már a Jobbik EP. listáját vezető Morvai Krisztina, mindenhol óriási érdeklődés és tömegek várják őket. A látható média (az úgynevezett Magyar Televízió, Rádió és a kereskedelmi televíziók valamint az országosan elérhető kereskedelmi rádióállomások) természetesen erről nem beszél, nem számol be, nem tudósít arról, milyen beszélgetések hangzanak el a spontán összegyűlt közönség és a két nemzetéért tenni szándékozó politikus között. Ha a Jobbik bele is kerül a híradók anyagaiba, kizárólag negatív színezettel, a fasizmus felhangjaival tarkítva. Miért? Mert sehol, senkinek nincs lekötelezve, alulról szerveződik, a hatalom által nem irányítható és nem ellenőrizhető. Ellenőrizni csak titkosszolgálati úton, a vezetők telefonjainak és más kommunikációs csatornáinak megfigyelésével lehet.

Miért nem szerepel tehát a Jobbik a közvélemény-kutatások grafikáin, legalább egy iciri-picirit? A válasz pofonegyszerű. El kell hallgatni, ez a taktika eddig is nagyszerűen bevált. Amiről nem beszélünk, az ugyebár nem is létezik. Egy nem létező párt meg világos, hogy nem kerül be a parlamentbe. Ráadásul a következő nagy veszély az, hogy 2010-ben mindegyik jelenlegi parlamentben leledző pártnak csak ártana egy valós nemzeti érdekeket képviselő, több mint tíz százalékot magának tudó, a neokon-cionista világbandával nem együtt mutyizó, vagy ha így jobban tetszik, soha érdekeltségi viszonyba nem került, határozott nemzeti irányultságú párt. És még egy, de talán a legfontosabb tényező: a választásokat az MSZP által ellenőrzött belügyminiszter és minisztériuma felügyeli. Ahogyan 2002-ben a FIDESZ és az akkori belügyminiszter Pintér Sándor, a következőnél az éppen soron lévő belügyér. Úgy kenhetik tehát el a választásokat, ahogyan csak akarják, és ők nagyon akarják, eddig is megtették. A nyilvánosság előtt a médiát felhasználva, hivatkozva a korábbi közvélemény-kutatási eredményekre, melyek akkor is letagadták a párt támogatottságát. Ezzel lényegében bizonyítottnak beállítva a Jobbik „sikertelenségét”. Sajnos ez nagyon is reális veszély, EP. megfigyelők ide vagy oda.

Tehát a Jobbik léte kifejezetten félelmetes a jelenlegi parlamenti pártok, azaz a hatalom számára, de kockázatos azoknak fenntartóira nézve is.

A Jobbik ezért nagyon nehéz jövő és harc elé néz. Gazdasági és politikai hatalmasokkal kell majd megküzdenie, olyan érdekekkel, amelyek bármire képesek a fiatal párt ellehetetlenítéséért.

Van tehát még két évünk a választásokig, ha csak szét nem zavarja a nép az őt sanyargató „országgyűlést”. Azok ugyanis maguktól onnan el nem kotródnak. Egyszerűen csak azért, mert nem érdekük.
(Nemzeti InternetFigyelő alapján szerk.)