2011. február 7. Közélet

Helyes döntés volt a magánnyugdíj-pénztári rendszer felszámolása, ám a kinyert forrásoknak az államadósságot kell csökkentenie – jelentette ki az MNO-nak Mellár Tamás. A neves közgazdász szerint a kormányzat komoly sikereket ért el több területen is, az Új Széchenyi-terv felgyorsíthatja a növekedést. Amire még szükség van: egyszerű pályázati rendszer és markáns vidékfejlesztési program.

Mellár Tamás közgazdász, egyetemi tanár, az MTA doktora. 1998 ás 2003 között a Központi Statisztikai Hivatal elnöke volt. Jelenleg a Századvég Gazdaságkutató Zrt. kutatási igazgatója.

– A kormányváltás óta közel egy esztendő telt el, amely a gazdasági dimenzióban is hozott viharos időszakokat. Milyen eredményeket lát?

– Mindenekelőtt ki kell emelni: sikerült stabilizálni az ország pénzügyi helyzetét. Az átvétel után egy nagyon nehéz gazdasági helyzettel szembesült a kormány: magas államadósság párosult alacsony gazdasági növekedéssel, a költségvetésben is volt egy jelentős méretű lyuk. Utóbbiból még Bajnaiék is beismertek 250 milliárd forintot. Itt összességében egy négyszázmilliárdos résről lehetett beszélni. A kormány komoly sikert ért el, mivel tavaly 3,8 alatti volt a költségvetési hiány, az idei évnek pedig neki tudtunk úgy kezdeni, hogy a tervek 3 százalék alatti értéket céloztak meg. Ez mindenképpen azt mutatja, hogy a pénzügyi stabilizáció elkezdődött, az első lépések sikeresek voltak.

– Nagy volt a hangoskodás.

– Ugyanakkor persze van ennek a dolognak egy árnyoldala is. Méghozzá az, hogy olyan elemekkel történt meg ez a stabilizáció, amikre hosszú távon nem lehet számítani, tehát mindenképpen szükséges, hogy ezeket a problémákat hosszú távon is megnyugtatóan rendezzék.

– Említette az intézkedések elemeit; a bankadóról, a különadóról s a nyugdíjrendszerről van szó. Ezen intézkedésekkel igen nagy konfliktusokat vállalt a kormányzat, holott nyilvánvaló az is, hogy a társadalom – amely az elmúlt évek kormányzásának vesztese volt – egyszerűen nem bír el több terhet.

– Alapvetően az is egy új és helyes szemlélet volt a kormány részéről, hogy a terheket nem a lakosság nyakába akarta varrni, ellentétben az elődökkel. Persze ezek az intézkedések is érdeksérelmekkel járnak. A bank-, illetve a különadó olyan területekről vont el forrásokat, ahol nagy valószínűséggel extraprofitok termelődtek, tehát már csak piacgazdasági szempontból is jogosak voltak ezek a lépések. A magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos lépések – vagyis a rendszer felszámolása – ugyancsak helyes döntés volt. A magánpénztáraknak átutalt pénzek olyan jelentős forráskivonást jelentettek, amely állandóan újratermelte a deficitet, és ezért mindenképpen meg kellett szüntetni. Most azt láthatjuk: az idei költségvetés úgy áll föl, hogy ebben a magánpénztálaknál felhalmozott megtakarítások egy része folyó kiadásokra lesz fordítva.

A kormánynak vigyáznia kellene a jövőben arra, hogy ezek a pénzek teljes egészében az államadósság csökkentésére szolgáljanak. Tehát a magánnyugdíjpénztárak megszüntetése helyes lépés, de csak úgy igazolható, ha valóban az államadósság csökkentése és nem a folyó kiadások finanszírozása történik meg ezekkel a forrásokkal. Éppen néhány napja nyilatkozott a miniszterelnök, hogy még ebben az évben olyan intézkedéseket hajtanak végre, amelyek révén az állami nyugdíjrendszer önfenntartóvá válik majd. S ezzel válhat teljessé a nyugdíjrendszer átalakítása. Új elem az is, hogy jelentős szerep jut a gazdaság élénkítésnek is, annak érdekében, hogy a gazdaság az eddigieknél egy magasabb növekedési pályára kerülhessen.

– Itt szólni kell az Új Széchenyi-tervről, amitől sokat remél a kormányzat, illetve a gazdasági szereplők is.

– Ez az a program, amely reményeink szerint felgyorsítja a növekedést. Amit hiányolok még, hogy egyelőre nem látni egy markáns vidékfejlesztési programot; tehát a mezőgazdaság vagy a megújuló energiaforrások területén még nem tudni, hogy mi a kormány szándéka. Ezek nélkül nagyon nehéz lenne elérni az áttörést. Önmagában nagyon dicséretes, hogy alapvető prioritás a munkahelyteremtés, s hogy ennek keretében egymillió munkahelyeket akar teremteni a kormány tíz év alatt. Ennek körülbelül a fele lehet jelenleg reális célkitűzés. S itt nemcsak keresleti, hanem munkakínálati problémák is vannak. Tehát olyan intézkedéseket kell tenni, hogy a munkakínálat is növekedjen. Az elmúlt években a társadalomnak egy nem jelentéktelen része rendezkedett be a segély és feketemunka-típusú életre.

– Ezzel mindenképpen kezdeni kell valamit, hiszen a kiadási oldalt nagyon megterheli ezeknek a tömegeknek az ellátása, ugyanakkor a bevételi oldalon meg elmaradnak az adó- és áfapénzek .

– Igen, tehát ezt az elemet meg kellene erősíteni, hogy valóban markáns legyen a munkahelyteremtés. A kormánynak pedig még fel kell vázolni azt a tervet, amely a gazdasági növekedés fenntarthatóságát hivatott bemutatni, amihez egy olyan növekedési ütem tartozik, amelyet alá tud támasztani mind keresleti, mind kínálati oldalról, és egy olyan állami újraelosztási arányt is, amely egy 6-8 százalékponttal alacsonyabb, mint a mostani szint. Csak ez a kiadási szint lesz hosszú távon fenntartható, hiszen a kormány jelentős adócsökkentéseket hajtott végre.

– Néhány héten belül várható egy körülbelül hatszázmilliárdos intézkedéscsomag, aminek a célja éppen a források elosztásának ésszerűsítése, a pazarlások megszüntetése.
– Mindezt – vagyis a fenntarthatósági problémát – a kormány is érzékeli. Kérdés, hogy most, illetve a következő időszakban milyen mértékű lesz a kiadási oldal visszafogása. Ezzel párhozamosan azt is fontos lenne bemutatni, hogy milyen módon, milyen ütemben fog csökkenni a GDP–államadósság hányadosa.

– Szó volt a Széchenyi-tervről, ami program a kis- és közepes vállalkozások számára, amelyeknek feladata lenne éppenséggel a gazdasági motorok felpörgetése, illetve a munkahelyek teremtése is. Készen állnak-e ezen összegek befogadására a megcélzott szereplők? Vannak-e olyan állapotban, hogy valóban hatékony legyen a pályázás és a források felhasználása, s így tényleg létrejöjjenek a kívánt munkahelyek?

– Ebben a dologban a kormányzati oldalnak kell alkalmazkodnia, az első lépéseket megtennie. Olyan pályázatokat kell kiírni és olyan kevéssé bürokratikus rendszert működtetni, amelyet a kisvállalkozások képesek felhasználni, kihasználni. Nagyon fontos, hogy megfelelő mennyiségű pénz jusson ezekre a területekre, illetve, hogy sokan hozzájuthassanak a forrásokhoz, ne csak egy-két szerencsés vállalkozás. Szakítani kell a korábbi évek gyakorlatával is, amelyet gyakran belengett a korrupció szaga is. Ha mindez megvalósul, akkor van esély az áttörésre. Egyébként a vállalkozások egy része már megtanulta, hogyan igazodjon el a pályázatok világában.

– Mit lehet jelenleg mondani a magyar munkakultúráról? Hogyan állunk jelenleg ebből a rendkívül értékes tőkéből?

– Nagyon vegyes a kép. Valóban van egy magasan képzett és kvalifikált része a magyar gazdaságnak, sajnálatos módon ennek egy nem jelentéktelen része külföldön dolgozik. Fontos lenne olyan vonzó programokat elindítani, amelyekkel vissza lehetne csábítani őket. Van egy jelentős rész, amely betanított munkát végez, elsősorban a multik is őket alkalmazzák. Ugyanakkor viszont van egy nem elhanyagolható része a munkaerőnek, illetve a potenciális munkaerőnek, amelyik alacsony képzettségű, nem eléggé mobil, és valójában nincs is egészen készen arra, hogy munkába álljon. Őket csak olyan állami programokkal lehet mozgósítani és megfogni, amelyik ott helyben, a lakóhelyük környékén hoz létre munkahelyeket, és nagyon alacsony szakképzettséget követel meg.

(mno.hu)

JOBBOLDALI GONDOLAT