2010. július 1.,Közélet

Látszólag egy olyan Országgyűlési határozatról folyik most az általános vita, ami a dokumentumfilmek nyilvánossága, az alkotói szabadság és az igazság megismeréséhez való jogok egyes kérdéseinek felülvizsgálatáról szól. De mindannyian tudjuk, hogy mi volt ennek az előzménye. És ez az előzmény túlmutat a majdani tervezetnek a paragrafusain, hiszen meggyőződésem, hogy mi most igazságról, igazságosságról és a múlt hiteles megismeréséről és elszámoltatásáról kell, hogy beszéljünk.

Ezek a dolgok szervesen kapcsolódnak ehhez a történethez. A kormánypárti képviselők előszeretettel hivatkoztak az elmúlt időben többször is arra, hogy ők mekkora felhatalmazást kaptak a választóktól, és ez a felhatalmazás mire jogosítja fel őket, mivel bízták meg őket a választók. Hát egy dologgal biztos megbízták őket, az elszámoltatással.

A társadalomban óriási igény van arra, hogy végre megismerhesse mindenki a múlt igaz történéseit, az emberek végre elégtételt kapjanak a múltban őket ért sérelmekért. Ezáltal végre egy kettős mérce nélküli világban élhessenek.

Kettős mérce nélküli világban, mert, ha a holokauszt nevében 80 éves embereket is felelősségre lehet vonni, akkor a magyar nemzet ellen elkövetett bűnökért is felelősségre kell vonni azokat, akik ezt megérdemlik. Biszku Béla lehet, hogy már idős, de ő megérte ezt a kort. Mansfeld Péter nem élt ilyen szép kort őt 18 évesen kivégezték, és még hányan lehetnek, akik Biszku Bélának is köszönhetően kaptak súlyos ítéleteket. Lehet, hogy az országgyűlés két jelenlegi tagja Wittner Mária és Murányi Levente is közéjük tartozik.

És itt rögtön felmerülnek a kérdések:

Igazságos-e hogy egy ember, aki az 56-os megtorlások idején belügyminiszter volt büntetlenül megússza a ténykedését?

Igazságos-e hogy az államtól lakást, sztárnyugdíjat és kiváltságokat kapjon?
Igazságos-e, hogy ez az ember napjainkban személyiségi jogokra hivatkozva betilthasson filmeket, ezzel megakadályozva, hogy az áldozatok megismerhessék az igazságot?

Igazságos-e, hogy hazánkban mindig a bűnösöknek vannak jogaik, az áldozatoknak meg csak a keserűség marad?

Természetesen nem. Éppen ezért kérem önöket, hogy végre kezdjék el az elmúlt 60 év elszámoltatását, és ezzel szolgáltassunk igazságot az embereknek és Magyarországnak. Csak ha szembe merünk nézni a múlttal, akkor kezdhetjük el a jövő építését. Ezért kérem a kormányt, hogy a szeptember 30-ai határidőig ne csak a múlt feltárásával összefüggésben, hanem a tényleges elszámoltatással kapcsolatban is tegyen javaslatot.

Szilágyi György
Jobbik országgyűlési képviselője

Magyar Nemzet alapján
A kommunista elit nyugdíjainak átvizsgálását és a juttatások csökkentését kezdeményezi Wittner Mária 1956-os halálraítélt. A Fidesz országgyűlési képviselője szerint megengedhetetlen, hogy többek mellett a számos ’56-os forradalmár haláláért felelős Biszku Béla egykori kommunista belügyminiszter nyugdíja meghaladja a hatszázezer forintot.

Kommentál

Megengedetlen egy magát demokratikusnak tartó államnak, hogy a volt „antifasisztának nevezett szovjet-SS” kommandó magyar tagjai, akik civil nőket és gyermekeket öltek meg. Ahogy mondták büszkén” eltakarítsák a fasizmust”. Most hatalmas nyugdíjakat vagy özvegyi nyugdíj formájában veszik fel a hatalmas összeget. Cserébe a minimális nyugdíj szintet ilyen nevetséges alsó szinten kell tartani. Ezek a háborús bűnös kádárizmus heréi, élősködői. Itt már nem az a kérdés szélsőséges-e a követelő vagy nem. Rájuk nem szabad újabb hiteleket felveni az országunknak.

Mindenesetre kényes téma, hiszen a zsidó vallásúak is keményen érintettek a kérdésben.

Egyébként a kormány megkapta rá a felhatalmazást. Megteheti. Mint ahogy Lengyelországban törvény által megtették.

(jobbik.hu Magyar Nemzet alapján JOBBIK GONDOLAT)