2010. május 5. Közélet

Ha máshol nem, a magyar bíróságokon. Ott kísért az MSZMP egykori főtitkárának szelleme a lepukkant épületek folyosóin. Beférkőzik a tárgyalótermekbe, a bírák fejeibe, és megtestesül az ítéletekben. Azokban az ítéletekben, amelyek jórészt csapnivalóak, és nemegyszer öt-tíz évet kell várni rájuk. Kádár él. Másként hogyan fordulhatna elő, hogy egy olyan ember, akit a bődületes szakmai hibái és nyilvánvaló elfogultsága miatt már rég el kellett volna dugni valamelyik alsófokú ítélőszék fogalmazói állásába, most jó eséllyel pályázik a Fővárosi Bíróság elnökhelyettesi tisztére.

Cserni bíróról van szó. Arról az alakról, aki letöltendő börtönbüntetésre ítélte Bencsik Andrást, a Demokrata főszerkesztőjét egy újságcikk miatt. Aki nem engedte meg a Magyar Nemzet újságíróinak, hogy önmaguk védelmében bemutassák bizonyítékaikat a Wekler Ferenc SZDSZ-es közpénzfejőgép által indított sajtóperben. Aki egymaga próbált rendet vágni a jobboldali médiában, igaz, már annyira kilógott a lóláb, hogy végül leváltották. Persze a leváltást kádári módon tessék érteni. Felfelé buktatták, s ma már tanácsvezető bíróként, ha sajtóügyekben nem is, de az ország egyik legfontosabb bíróságán, a legfontosabb büntetőügyekben ítélkezhet. Arról a Cserni bíróról van szó, aki nagyítóval lesi a róla szóló cikkeket, rögtön pert indít, majd bezsebeli az újságíró-kollégák szerényecske jövedelmét. Tessék csak vizsgálódni szivárványos lelkű bíró uram, és akkor már tegyük egyszerűbbé a dolgot: ne a haver ítélkezzen az ügyemben, hanem mindjárt ön, tekintetes úr, drága elvtárs! Nem egyszerűbb így?

Ez a Cserni bíró tehát az őszbírói értekezlet szép számú előzetes támogató szavazatának köszönhetően a fő esélyes a nagy befolyású posztra. Csak zárójelben: ugyanő még azt is megengedte magának, hogy nyílt levélben „tévedése” beismerésére szólítsa fel Sólyom Lászlót, amiért az államfő 2006-ban morálisan aggályosnak nevezte az őszödi beszédet...

Érdemes lenne végre elgondolkodni azon, hogy melyik volt a pártállami diktatúra legaljasabb, legsunyibb kasztja. Mert ha belegondolunk, hogy a padlássöprések, internálások és akasztások koncep­ciós perei­nek bírái, az ötvenhatos vérbírók, az ellenzékieket még a puha diktatúra éveiben is börtönbe küldő vagy a pártközpontokból érkező telefonra emberéleteket megnyomorító senkiházi ítészek és napjaink bírói testülete között teljes a szervezeti és jogfolytonosság, ha rádöbbenünk, hogy ezt a társaságot soha senki nem számoltatta el, akkor rémisz­tően közel kerülünk a válaszhoz. És ami a legrosszabb, hogy a Horn-kormány idején ez a bírói kar, így, a legcsekélyebb megtisztulás nélkül az új bírósági törvények elfogadásával teljes körű mentességet kapott a demokratikus felügyelet alól. Az ózdi hajléktalanszállótól a Tesco multinacionális hálózatán át egyetlen szervezet sem működik Magyarországon, amire az ország szavazóképes lakossága által megválasztott Országgyűlésének semmi, de semmi ráhatása ne lenne. Egyet kivéve: a bíróságokat. Ott ugyanis a vérbírók, a pragmatikusok és a tisztességes új hullám úgymond ön kormányozza saját magát. A mi pénzünkön. A mi sorsunkról döntve. A mi országunkban. És tévedés ne essék: ezen mit sem változtat az, hogy a főbírót az államfő javaslatára az Országgyűlés választja meg. A Legfelsőbb Bíróság elnöke ugyanis a mai rendszerben béna kacsa. Mondjuk úgy, ő a kézfogások felelőse. Birósságunk annyira független hatalmi szerv, hogy eltávolodott Európától is. Valahol a braziliai őserdőben botorkál. Lesz-e valaki aki rá talál?

Elhessegetve az elfogultság árnyékát is, álljon itt az ultraliberális Nyilvánosság Klub véleménye, miszerint a létrejött rendszerben a bíróságok gyakorlatilag ellenőrizhetetlenné és kritizálhatatlanná váltak, s „világosan látszanak e törvények súlyos következményekkel fenyegető hibái”. Vagy idézzük Fleck Zoltán, a liberális jogszociológus véleményét: „ Most áttekinthetetlen és ellenőrizhetetlen a bíróságok működése, hiszen elfogadott gyakorlat, hogy a szennyest nem teregetik ki, hogy el lehet sumákolni és nem kell nyilvánosságra hozni a téves vagy igazságtalan ítéleteket, hogy lehet a háttérben alkukat kötni, zsarolni, ígérgetni.”

Cseppet sem meglepő, hogy ez a bírói kar a 2006. őszi tüntetések idején képes volt futószalagon előzetes letartóztatásba küldeni a Gyurcsány rendőrei által odahurcolt ártatlan diákokat, családapákat. Majd miután másodfokon kiderült, hogy a nagy tudású döntnökök hatalmasat – mondjuk így – hibáztak, senkit nem rúgtak ki.

Az egész igazságszolgáltatást gatyába kéne rázni. Helyreállítani az Országgyűlés felügyeleti jogát, és kikövetelni a megtisztulást. Apropó 2006 ősze: az ötvenhat ünnepét vérbe fojtó Gergényi Péter mentegetése helyett ezzel kell(ene) kezdeni a kétharmados kormányzást.

Huth Gergely

( Magyar Hirlap online alapján szerk.)