2011. június 11. Közélet

Egy hét múlva, úgy dél idejében,  fel fog állni egy közepesen elismert, becsületes arcúnak tűnő szocialista politikus, és azt fogja mondani: „Feri, menj el!”

Aztán azt is mondani fogja Ferinek és az MSZP kongresszusi küldöt­teinek, hogy a párt egysége szent, rombolni azt gonoszság, s aki nincs velünk, az menjen Demokrata Pártot alapítani. Mi meg, a maradó többség fogjunk össze a közös harcban, vállvetve vonuljunk tovább a horni úton, s újra miénk lesz a világ.

A szocialista küldöttek egy része erre pfujolni, egy másik része tapsolni fog, a túlnyomó többség pedig sunnyogni. Mesterházy és vezető társai pedig alig leplezett önelégültséggel azt fogják várni, hogy mit lép erre a Feri.

S a Feri lépni fog.

Gúnyosan vigyorogva Mesterházy és Szanyi intrikáin, akiknél már KISZ-es korában rafináltabb volt, egy kacsintással emlékeztetve Kiss Péteréket, hogy hasonló helyzetben már egyszer lemosta őket, az ellene egységbe forró elnökséget.

Aztán szomorúan merengő tekintettel a küldöttek felé fordul, és azt mondja: „ Veletek vagyok! Egyek vagyunk, a sikerünk csak közös siker lesz! Ez jó!” Aztán elmondja, hogy vannak különbségek, de ő demokrata, sőt mindenki demokrata, aki szocialista. S a pártnak még demokratizálnak kell lennie, mert csak így győzhetik le a demokraták Orbánt.

Ő személy szerint nem akar MSZP-elnök lenni, azonban a döntés a tagság kezében van, s hát tény, ő 2006-ban már legyőzte a Fideszt.

A szocialista küldöttek egy része erre pfujolni, egy másik része tapsolni fog, a túlnyomó többség pedig tovább sunnyog. Sunnyog, és egymást figyeli.

Ők fognak dönteni.

Ahogy az elmúlt húsz évben is az MSZP alsó és középvezetői, káderei bólintottak rá az éppen esedékes vezetőre. Hangsúlyozva: nem ők választották, ők elfogadták a vezért. Mérlegeltek és döntöttek. S itt véletlenül se ideológiákra, elvekre, netán a fránya baloldaliságra gondoljunk. Az ilyesmi legfeljebb május elsejei sörözésekkor merül fel, vagy ha a taggyűlés utáni pálinkázáskor önti el nosztalgiahullám a középszintű illetékeseket.

Józanul a zseb diktál. Az, hogy a politika miképp váltható megélhetésre. Elsősorban ne parlamenti helyekre gondoljunk, abból dőzs legutóbb Horn idején volt, 15-20 százaléknál nem jut elég Kossuth téri belépő. Az önkormányzati szék természetesen már izgalmas, ahogy egy azóta leginkább bíróságra járó MSZP-s politikus a 90-es évek közepén jóked­vében fogalmazott: „ Öreg, a parlament az túró, ott szem előtt vagy. Az igazi az önkormányzat, ott sok kis borítékból csinálsz karriert!”

Az első szempont tehát a sok kis boríték által garantált helyi megélhetés. Ha Mesterházyék garantálják azt, hogy nem avatkoznak be a „lenti játszmákba” a megszerezhető helyek elosztásába, őket választják. Ha Gyurcsány ígér hasonlót, netán felső segítséget a helyi szocialista riválissal való leszámolásra, övé a szavazat.

Most naivul belegondolhatnánk abba, hogy ehhez kell egy megfelelő választási eredmény is. Azaz a helyi szocialista pártvezető az alapján dönt, hogy melyik jelöltnek van nagyobb esélye legyőzni Orbánt. Nos, a helyi szocialista vezető nem hülye, tökéletesen tudja, hogy belátható időn belül a Fidesz nem győzhető le. A hatalomba való visszatérés egyelőre felejtős, az ellenzéki szerepben megszerezhető koncon kell osztozni.

Ezt így gondolja Mesterházy és Gyurcsány is, s a mögöttük álló ilyen-olyan pártvezérek is. Az MSZP-ért most nem azért harcolnak, hogy majdan legyőzzék Orbánt. Ez álom. A realitás a párt, a párthoz köthető alapítványi pénz, az ingatlanvagyon, továbbá – messze nem utolsósorban – az MSZP-hez köthető média- és gazdasági hátország megszerzése, annak ellenőrzése.

Mesterházyék szövege a „ demokratikus, nemzeti elkötelezettségű, karakteres néppártról” éppúgy üres PR-maszlag, mint a Gyurcsányék által javasolt „Orbán-ellenes demokraták széles körű összefogása”. Ez a duma az elvakult híveknek szól, a többség, a sunnyogó döntnökök Mesterházy és Gyurcsány borítékai alapján döntenek.

A pártvezetés eladó, tessék licitálni. Korrupciós listával árkedvezmény.

Nyilvános aukció egy hét múlva. (MNO)

Szabad Hírek