Ismerik azt a mondást, hogy a bank mindig nyer? Nos, ez különösen igaz az amerikai politikai rendszerre.

Az alábbi táblázat a hírhedt Goldman Sachs bank által, 1990 és 2012 között kifizetett kampánypénzeket tartalmazza. Ez nem a teljes táblázat, mivel próbáltam csak azokat a neveket benne hagyni, melyek Magyarországon ismerősen csengenek.

Akit a teljes, két évtizedes, a többi jelöltet, valamint a többi szponzort is tartalmazó lista érdekel, itt megtalálja.

Az “R” betű a republikánus, a “D” betű a demokrata jelöltet jelöli. A kétbetűs rövidítés azt az államot jelenti, ahol a jelölt a szövetségi képviselői vagy szenátori helyért indult.

2012

Romney, Mitt (R) $990,639
Obama, Barack (D) $186,925

2008

Obama, Barack (D-IL) $1,017,991
Clinton, Hillary (D-NY) $416,750
McCain, John (R-AZ) $240,295
Romney, Mitt (R) $233,175
Giuliani, Rudolph W (R) $118,050
Edwards, John (D) $71,650

2006

Clinton, Hillary (D-NY) $142,170

2004

Bush, George W (R) $394,600
Kerry, John (D-MA) $314,250
Edwards, John (D-NC) $106,300
Clinton, Hillary (D-NY) $62,500
Obama, Barack (D-IL) $56,000

2002

Edwards, John (D -NC) $40,000

2000

Bradley, Bill (D) $275,200
Bush, George W (R) $138,499
Gore, Al (D) $98,250
Clinton, Hillary (D-NY) $89,920
McCain, John (R-AZ) $68,320

1996

Dole, Bob (R-KS) $52,750
Clinton, Bill (D) $44,384
Alexander, Lamar (R) $23,500

1994

Romney, Mitt (R-MA) $19,750

1992

Clinton, Bill (D) $102,275
Bush, George (R) $68,250

1990

Kerry, John (D-MA) $13,500

Mi a gyakorlati tapasztalat?

• A Goldman Sachs mind a demokrata, mind a republikánus jelöltet szponzorálja. Ezzel gyakorlatilag álversenyt hoz létre, hiszen mindegy, hogy a választók hogyan szavaznak, a győztes mindenképpen a Goldman Sachs jelöltje lesz.

• A Goldman Sachs a kezdetektől pénzelte a kiválasztott kegyenceket, és szépen felépítette a karrierjüket a Képviselőházon, majd a Szenátuson, majd az elnökségen keresztül. Az ilyen megélhetési politikusok pedig mindenre hajlandóak, hogy a “húsosfazék” mellett maradhassanak.

Nem csoda, hogy a választás kimenetele az amerikai bel- és külpolitikára semmilyen hatással nem volt. Emlékezzünk csak vissza arra, hogy az utóbbi időkben ki mit ígért, majd mit tett!

Bill Clinton demokrata elnök kongresszusi hadüzenet nélkül megtámadta Jugoszláviát, és ún. “nationbuilding”-be (kb. “nemzetépítés”, “demokratizálás”) kezdett. (Érdekességként megemlítem, hogy az USA utoljára 1941-45-ben viselt törvényes háborút. Az alkotmány előírása szerint ugyanis a Kongresszus hatáskörébe esik a hadüzenet kérdése, és a pearl harbori támaszpontot ért japán támadásra válaszul, a Kongresszus hadat üzent Japánnak. A második világháború után a törvényhozás de facto átengedte ezt a hatáskört az elnöknek, tehát a koreai, vietnami, I. Öböl-háborút stb. az USA a saját alkotmányát megsértve vívta.) A koszovói hadjáratot és “demokratizálást” George Walker Bush texasi kormányzó és elnökjelölt kritizálta, és szerény külpolitika ígéretével kampányolt.

Bush republikánus elnök kongresszusi hadüzenet nélkül megtámadta Irakot és Afganisztánt, “demokratizálásba” kezdett, embereket vetett fogságba felülvizsgálat lehetősége nélkül a guantanamói támaszponton, és önkényesen figyeltetett meg embereket a Hazafias Törvény által. Barack Hussein Obama szenátor és elnökjelölt ezek miatt kritizálta az elnököt.

Obama demokrata elnök kongresszusi hadüzenet nélkül háborúba vitte az országot Líbia ellen, tovább üzemelteti a guantanamói fogolytábort, megemelte a dróncsapások számát, meghosszabbította az önkényes fogvatartást lehetővé tevő Nemzeti Védelmi Felhatalmazási Törvényt, valamint az önkényes megfigyelést megengedő Hazafias Törvényt.

Mindeközben sok amerikai szavazó - a kevés, tiszteletre méltó kivételtől eltekintve - lelkesen részt vesz az összefoglalóan csak Katonai-Ipari Komplexumnak (Military-Industrial Complex) nevezett, háttérhatalmi monstrum által rendezett bábszínházban, melyet szabad választásnak hisz.

Az íratlan szabály

Az amerikai elnökválasztási, valamint a szenátusi és képviselőházi választás íratlan szabálya a következő, lépésről lépésre betartandó pontokból áll:

1. Járulj az AIPAC, vagyis az American Israel Public Affairs Committee (Amerikai, Izraellel foglalkozó Közügyek Bizottsága) elé, és tedd le a hűségesküt a zsidóknak!

2. Vedd fel a kampánypénzt!

3. Hivatalod alatt két szabályt kell észben tartanod! 1. szabály: Izraelnek mindent szabad, de ha erre egyedül nem képes, áldozz fel amerikai katonákat, amerikai költségvetést és minden egyebet, hogy kiszolgáld Izrael érdekeit. 2. szabály: Ha a zsidók egy üzletet nyereséggel zárnak, a pénz őket illeti, hiszen megérdemlik, viszont ha veszteséggel zárnak, akkor hivatali erőszakkal vedd el az amerikai adófizetők pénzét, és abból kárpótold a zsidókat „bailout” (pénzügyi mentőcsomag) formájában!

4. Ha újra indulsz a választásokon, térj vissza az 1. pontra!

Maradjunk a jelenlegi elnöknél! 2008-ban a Goldman Sachs segített Obamának, hogy az elnöki székbe kerüljön. Cserébe 2008-ban és 2009-ben a Goldman Sachs nagy „bailout”-hoz jutott, mondván, hogy „too big to fail”, azaz hogy egy ilyen óriásbank csődbe menetele sok embert magával rántana, ezért a megmentés - az adófizetők pénzből, „természetesen” - elengedhetetlen. Ez persze hazugság volt, viszont lehetővé tette, hogy a bank vezetői a „bailout”-ból nagy prémiumot osszanak szét egymás között. Elvégre megérdemelték...

Egyébként hiba lenne azt hinni, hogy a másik párt, a republikánusok jobbak. Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz.

Ne merüljön feledésbe, hogy vannak olyanok, még ha kevesen is, akik nem állnak be a sorba, nem gazsuláznak. A teljesség igénye nélkül csak a reformpárti Jesse Ventura (eredeti nevén James George Janos) volt minnesotai kormányzó, pankrátor, a „Predator” c. film egyik szereplője, valamint a republikánus színekben induló, de az alkotmányhoz hű Dr. Ron Paul kongresszusi képviselő és volt elnökjelölt nevét említeném meg. Anélkül, hogy részletesen bemutatnám pályafutásukat, csak két példával szeretnék szolgálni.

Amikor Jesse Venturát megkérdezték, hogy mit változtatna a választási rendszeren, azt mondta, hogy kötelezné a jelölteket az amerikai autóverseny, a NASCAR ruhájának viselésére. Azon ugyanis fel van tüntetve az összes szponzor, így a választók tudnák, hogy ki birtokolja az egyes jelölteket. Ezen kívül megtiltaná, hogy - ahogyan fogalmazott - a “bandajelvényt”, azaz a párt nevét odanyomtassák a jelölt neve mellé, így el lehetne kerülni, hogy a szavazók csak a jelvényt keressék a szavazólapon, azaz ész nélkül szavazzanak, azt se tudván, hogy a jelölt kiféle-miféle ember.

Amikor dr. Ron Pault - akit a kipások kegyencei, azaz a Kongresszus kb. 90%-a csodabogárnak tart, mert betartja az alkotmányt, ellenzi a hódító háborúkat, a más államoknak adott segélyt, vagy a szabadságjogok csorbítását - megkérdezték, hogy jó lenne-e egy harmadik párt megjelenése a politikában, azt válaszolta, hogy már egy második pártnak is örülne, ugyanis a republikánus és a demokrata párt nem más, mint egy ragadozómadár két szárnya. Más szavakkal egyik kutya, másik eb.

Mégis, kinek az érdeke? A Goldman Sachs és Hillary Clinton vs. a magyar és az amerikai nép

Az izraeli állampolgársággal is rendelkező képviselők ügyében Hillary Clinton amerikai külügyminiszter, valamint a budapesti amerikai nagykövet is nyilatkozatot tett. Nézzük, hogy mit is kell tudnunk Hillary Clintonról!

Bajnai Gordon magyarországi választási kampányát a Hillary Clinton fémjelezte Center for American Progress (Amerikai Haladásért Központ) pénzzel támogatja. Hillary Clinton szenátori és elnökválasztási kampányát viszont a Goldman Sachs pénzelte (lásd fenti táblázat). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Goldman Sachs - Hillary Clintont közvetítő ügynökként felhasználva - Bajnai Gordon pénzelésével akarja megnyerni a magyarországi választást, megszerezve ezzel a Magyarország feletti kormányzati hatalmat.

Akinek még eddig nem esett volna le, jobban teszi, ha gyorsan észbe kap, és egy életre megjegyzi: nem csupán az izraeli állampolgárságú, hanem a bármilyen állampolgárságú zsidó is nemzetbiztonsági kockázatot jelent.

Térjünk vissza az amerikai külügyminiszter és az amerikai nagykövet nyilatkozatára!

Egyrészről az Egyesült Államokban ilyen nyilatkozat, még ha el is hangozna, fabatkát sem érne. Az amerikai alkotmány 1. kiegészítése ugyanis egyértelműen fogalmaz, amikor - egyebek mellett - kimondja, hogy a Kongresszus nem alkothat törvényt a szólás- vagy a sajtószabadság korlátozására, és nem csorbíthatja az emberek (a nép) azon jogát, hogy békésen összegyűljenek és petíciót nyújtsanak be a kormányzatnak valamilyen sérelem orvoslására. Ez az oka annak, hogy amikor a Kuruc.info szervere betiltását kérték a magyarországi hatóságok az amerikai hatóságoktól, akkor “koppantak”, mint bogár a szélvédőn.

Másrészről amikor az amerikai nagykövet, illetve Hillary Clinton külügyminiszter az Egyesült Államok nevében elítéli Magyarországot vagy a Jobbikot, akkor valójában nem az Egyesült Államok, hanem a Goldman Sachs nevében beszél. Gondoljunk csak bele: a west virginiai szénbányászt, a kansasi farmert vagy az oregoni favágót vajon mennyire foglalkoztatja az a kérdés, hogy a Föld túloldalán lévő Magyarországon, egy Gyöngyösi Márton nevű parlamenti képviselő mit mondott? Körülbelül annyira, mint amennyire a szabolcs-szatmár-beregi almatermesztőt vagy a komárom-esztergomi autó-összeszerelőt az, hogy a Kongresszusban Nevada egyik képviselője mit mondott.

A fent említett diplomaták tehát a zsidó háttérhatalom véleményét az amerikai nép véleményének álcázva próbálják eladni, így biztosítva azt, hogy megélhetési politikusként az újraválasztásukhoz szükséges kampánypénzhez hozzájussanak.

Ezen oknál fogva helyesebb és tisztességesebb lenne őket amerikai külügyminiszter helyett Goldman Sachs főtárgyalónak, valamint amerikai nagykövet helyett Goldman Sachs területi képviselőnek nevezni.

Összegzés

Kik a jelenlegi rendszernek a vesztesei és a nyertesei?

A szavazók mindig veszítenek.

A jelöltek nyerhetnek vagy veszíthetnek.

A bank mindig nyer.

Hidra

(A szerző olvasónk)

Magyarországon is lehet hülyíteni..

Szabad Hirek