2009. október 29.  Közélet

Az utóbbi pár hónapban két hír jutott el az egyszerű magyar állampolgárhoz, amely a Római Katolikus Egyházhoz kapcsolódik.

Az egyik, hogy kibocsátottak egy körlevelet, amely szándéka szerint hit és erkölcs dolgairól szólt volna, de annyira célt tévesztett, hogy lehetetlen volt politikai indíttatását takargatni. A második hír Spányi Antal püspök állítólagos és Hórvölgyi László jászberényi plébános nyilvánosan is elismert homoszexuális kapcsolatairól szólt. Hát mit mondjak, nem valami szívderítő hírek az anyaként szeretett egyházunkról. Az olcsó politikába és ocsmány bűnbe ki-kiránduló magyar Katolikus Egyház az ilyen hírek által egyre inkább elveszíti szentségi, magasztos jellegét, mely a soha meg nem alkuvó Tomori és Mindszenty egyházát az ötvenes éve békepapi mozgalmának kényelmes semmittevésébe merevíti. A híreket hallva azt gondolnánk, azóta sem történt semmi, nem lettünk jobbak, sőt inkább csak langyosodtunk. Keresztényként langyosan élni azonban János Jelenései óta köztudomású, hogy önellentmondás, mert az Úr kiköpi a langyosokat.

Mivel a magyar kereszténységnek nagyon sok kemény csatája van mind a mai napig a világ dolgaival, ezért is értelmezhetetlen miért kell bizonyos esetekben puhának mutatkozni? Miért több Kozma Imre atya és miként szolgálja a kereszténység ügyét, ha átveszi Bajnai Gordontól a sebtében megalapított, természetesen teljesen „politikamentes” „Húsz éves a Köztársaság” díjat olyan emberek társaságában, mint Jancsó Miklós, Ormos Mária, Tamás Gáspár Miklós, Rajk László, akik nem egyszer kifejezetten keresztényellenesen viselkedtek. Erre nem lehet azt válaszolni, hogy a díj egy kuriózum, mert lehetséges, hogy Bajnai jövőre a „Huszonegy éves a Köztársaság” díjat is megalapítja, de ez egyrészt nagyon ostobán venné ki magát, másrészt hol lesz Bajnai és kormánya jövő októberben? Különböző ígéretek szerint (ld. Fidesz, Jobbik) ugyanis az egész kormány börtönben lesz, és maga a köztársaság is teljesen máshogy fog kinézni. Az Egyház és az egyházi személyek magatartásának a lényege pontosan ebben van, ugyanis akármilyen arcot is vesz fel ez a köztársaság – legyen az népköztársaságos, gyurcsányos, ÁVH-módra lövető, vagy narancsos –, az mindig idegenként fogalmazódik meg velük szemben. Magyarán, az Egyház semmilyen módon nem vehet részt az aktuális világi hatalom legitimizációs játékaiban, és az egyházi személyek nem asszisztálhatnak múlandó politikai figurák hattyúdalaihoz, különösen akkor nem, ha azok egyértelműen keresztényellenesek. Az Egyház csak úgy tud valósan jelen lenni a társadalomban, ha kívülállását megfelelően képes artikulálni.

De lám, barter az élet, ennek a kitüntetésesdinek az az előzménye, hogy még az év elején a Máltai Lovagrend kitüntette Szili Katalint és Gyurcsány Ferencet. „A hit védelmében és elesettek szolgálatában” tevékenykedő lovagrend annak a kormányfőnek adta a legmagasabb elismerését, akinek a feleségének a családja tevékenyen részt vett a II. János Pál pápa elleni merénylet előkészítésében. Nem baj, ez sem számít. Én adok neked egy díjat, te adsz nekem egy projekt-támogatást; én adok neked egy ösztöndíjat, te kinevezel engem oda főnöknek… És ez így megy a végtelenségig. Érthető a dolog, hisz a Máltai Lovagrend tagszervezete a Kozma atya vezette Máltai Szeretetszolgálat. A Máltai Lovagrend magyar nagymestere viszont az az Osváth György, aki egy Duna TV-ben sugárzott portréfilmben elmondta, hogy ő volt az, aki az Antall-kormány számára „Surányival barátilag-kitűnően együttműködve” javasolta a Fekete-féle adósság visszafizetést. A kör bezárult, a régi jó káder-családok, a Feketék, a Dobrevek, a Gyurcsányok megtalálták az Egyházban is a megfelelő „barátaikat”. Ezt nevezik aztán demokratikus köztársaságnak – na, ehhez ne legyen semmi köze az Anyaszentegyháznak!
( ellenkultura.info alapján szerk.)