2011. január 18. Közélet

Örjöng a karnagy: hamis a kórus!

„A mai magyar kormányerők a trianoni békeszerződés közjogi fölszámolását célozták meg (ahogy Hitler a versaille-i /sic!/ szerződést), hogy soviniszta propagandával tovább butíthassák a már amúgy is kábára hülyített tömeget. Minden külföldön élő magyarnak állampolgárságot, választójogot és választhatósági jogot adnak. Akik hálából bebetonozzák az Orbán maffia hatalmát. Akik hungaro-nacionalisták, hungaro-soviniszták lesznek, hiszen már ma is azok. Akik fölélesztik a revizionizmus, az irrendentizmus csótányait és patkányait. Akik a környező országokban fölerősítik az ellen-revansizmust, a neo-antantizmust, akik áldásos tevékenysége nyomán fölizzik a hagyományos magyargyűlölet. És a szlovákok, a románok, a szerbek és a horvátok mindent megtesznek, hogy megvédjék a hazájukat a rabló magyaroktól, akik nemzeti létük akadályai voltak századokon át, akik sohasem tanulnak, akik mindig másra mutogatnak, mindig bűnbakot keresnek, vagy a romát, vagy a románt. Vagy a zsidót.
Vagy Európát. Az IMF-et. A bankokat, a multikat. A nyugdíjasokat, akiknek már rég a temetőben a helyük.”

A zsidó felsőrendőségi tolerancia bajnoka: Kertész Ákos

Kertész Imrének csak névrokona, de három dologban igencsak hasonlít hozzá: ő is firkálásból él, Kossuth-díjas (2008-ban tüntették ki elvtársai), s végezetül: „ holocaust”-túlélő. Nobel-díjat viszont nem kapott. Pedig megérdemelné. Ha díjaznák a svéd akadémikusok a gyűlölködést, akkor Kertész Ákos biztos befutó lenne.

Egy évvel ezelőtt írtam már Kertész Ákosról, korunk egyik jelentéktelen írójáról. Történt ugyanis, hogy a Népszava című magyarországi szennylapban terjedelmes és zavaros írást publikált, amelyben többek között az ún. „ holocaust”-ot is új megvilágításba helyezte. Egy év múltán ismét idézem a zsidó firkász ostoba szavait:

„A holokauszt az emberiség talán legnagyobb morális botránya (ez sem biztos, tehát lassan a nagy szavakkal, mert nem ismerhetünk minden, a történelem ködébe vesző bűntettet), és valahol a damaszkuszi úton kezdődött. Ott, ahol Saulus arra gondolt, a Názáreti követőit le kell a zsidókról választani, hogy a Birodalom ne az újhitűeken verje el a port a zsidó nép fölszabadulási küzdelmei miatt, és az új vallás elfogadható lehessen Róma és a Birodalom pogányai előtt. És Saulus, már Paulusként elkezdte megalapozni a zsidógyűlöletet. Biztos, hogy Auschwitzra nem számított, de ki szelet vet, vihart arat.”

Kertész Ákos tehát arról fecsegett, hogy az ún. „holocaust” – Szent Pállal kezdődött. Nem emlékszem, hogy a hazai keresztény egyházak tiltakoztak volna eme gusztustalanság miatt…. (Íme a új nácizmus ideológiai felfogása.)

Azóta eltelt egy év, s a vén korára egyre rútabb azesz pónem ismét firkantott valami nagy-nagy hülyeséget. Most kivételesen az Amerikai Népszavának (Chamberlainek Európája = www.nepszava.com). Cikke kedden bukkant fel a szélsőbalos újság honlapján, méghozzá ezzel az amerikás-magyaros dátumozással: „kedd, január 11th (sic!), 2011”.

Miről ír Kertész Ákos? Természetesen Orbánról és csapatáról. A baj az, hogy azesz pónemünk semmi értelmeset nem tud mondani: fröcsög, gyalázza a magyar kormányt, ez pedig igencsak kevés az érdemi vitához. Kertész zsigeri gyűlölete: antimagyarizmus. Tehát rasszizmus vagy neonácizmus. Hogy miért?

Idéztem már néhány nappal ezelőtt a Mazsihisz honlapjáról: a zsidók szerint az antiszemitizmus egyik ismérve „ a jelenlegi izraeli politikának a náci politikával való összehasonlítása”. Ha ez így van, akkor „a jelenlegi magyar politikának a náci politikával való összehasonlítása” is rút dolog. Kirekesztő, rasszista, antimagyar gyakorlat. Cikke alapján bizton állítható: a rasszista, antimagyar zsidók táborába tartozik Kertész Ákos is. S most nézzük állításunk bizonyítékait.

Kertész szerint a mai Európa „ ugyanúgy embernek nézi a paranoiás szociopatát, a beteges akarnokot és a hozzá hasonló, nem emberszabású lényekből toborzott csapatát, akár alig több mint hetven évvel ezelőtt Hitler urat és a nácikat”. Nocsak. Orbán Viktor és csapatának tagjai – nem emberszabásúak. Ez szép, gyűlöletmentes megállapítás. Ahogy az is, hogy Orbán paranoiás szociopata. Tudja a kedves Olvasó, ki a szociopata? A társadalomba beilleszkedni képtelen, kóros lelkialkatú személy. Ha Orbán szociopata, akkor viszont emberszabású. Ha azonban nem emberszabású, akkor szociopata sem lehet, mert csak emberről állíthatjuk azt, hogy szociopata. Kertész Ákos idézett gondolata tehát marhaság, egymásnak ellentmondó két állítása kioltja egymást.

A zavaros agyú – egyszerre paranoiás és emberszabású - Kertész Ákosnak „érdekes” módon Orbán Viktorról Hitler jut az eszébe. Az a Hitler, akivel a brit kormányfő, Chamberlain boldogan megegyezett. S lám, „a mai chamberlainek Európája” semmit sem tanult, mert nem lép föl a magyar kormányfővel szemben. Folytassuk Kertész „gondolatmenetét”:

„Hitler azzal kezdte, hogy a versaille-i (sic!) békeszerződés túlzásait akarja korrigálni, az eredmény világégés lett, ötvenkétmillió halott, hatmillió áldozatot követelő genocídium, tűzhalál (a számokon kívül minden előre látható volt), és Európa egyre csak késlekedett, azzal ámítva magát, hogy ez a Hitler is csak ember. Nem igaz, nem volt ember. Sem emberi elmével, sem emberi pszichével nem rendelkezett.”

Kertész Ákos – híven önmagához - ebben az idézetben is butaságokat beszél. Hitler (új történelmi kutatások szerint zsidó volt, akinek felesége is zsidó volt. szerk.) ember volt. Emberi elmével és emberi pszichével rendelkezett. Aki ennek ellenkezőjét állítja, az egyszerűen ostoba. Mint a Kertész Ákos nevű zsidó rasszista. Igen, rasszista, mert egész írása a Hitler-Orbán párhuzamra épült. Márpedig – hadd hivatkozzam ismét a Mazsihisz honlapjára – a zsidók szerint egy ilyen párhuzam a rasszizmus csalhatatlan jele. Amint az alábbi idézet is az:

„Ha behunyom a szemem, előttem a filmkocka: Mr. Chamberlain hajadonfőtt (haja sötét, kissé hullámos, a halántéktájon finoman őszül), hosszú, elegáns kabátban ragyogó arccal újságolja honfitársainak a nagy és boldogtó eredményt: ’Peace for our days!’ Hitler úrral mindent megbeszéltünk.
Orbán úrral is mindent megbeszéltünk, ő is megígérte. Legutóbb azt is, hogy még a sajtótörvényt, amit huszonnégy órával azelőtt ordítva megmásíthatatlannak nyilvánított a többségi kormányzás, még azt is szelídíteni lehet. Az EU elnökség idejére. Tudvalevő, Európa is tudja, hogy csak azután tör ki a pokol. Nem baj, higgyünk Orbán úrnak, mint Hitler úrnak annak idején. Hiszen mi történhet?
A sajtószabadságot, minden bírálat, minden másféle gondolat szabadságát azért akarja megfojtani, hogy végrehajthassa eszelős terveit. (Majd az EU elnökség után.) Pontosan tudja Európa, hisz ezzel van tele a szabad világ sajtója is, hogy ezt az elmebeteget, ennek a totális diktatúrát építő rendszerét el kell szigetelni, és ki is kellene lökni Európából. De semmi szín alatt nem volna szabad hagyni, hogy egy fél évre az Unió elnökségét adja!”

Szóval annyira lehet Orbán Viktornak hinni, mint egykoron Hitler úrnak. Mert Orbán úr arra készül, hogy „végrehajthassa eszelős terveit”. Milyen eszelős tervekről van szó? Újabb, emberszabásúbb „holocaust” készül talán, a korábbinál még egyedibb és kivételesebb? Nem, erről nem ír Kertész Ákos. Eme emberszabásúan bomlott agyú, zsidó lénynek a határokon túl élő magyarokat megillető állampolgársággal van baja:

„A mai magyar kormányerők a trianoni békeszerződés közjogi fölszámolását célozták meg (ahogy Hitler a versaille-i /sic!/ szerződést), hogy soviniszta propagandával tovább butíthassák a már amúgy is kábára hülyített tömeget. Minden külföldön élő magyarnak állampolgárságot, választójogot és választhatósági jogot adnak. Akik hálából bebetonozzák az Orbán maffia hatalmát. Akik hungaro-nacionalisták, hungaro-soviniszták lesznek, hiszen már ma is azok. Akik fölélesztik a revizionizmus, az irrendentizmus csótányait és patkányait. Akik a környező országokban fölerősítik az ellen-revansizmust, a neo-antantizmust, akik áldásos tevékenysége nyomán fölizzik a hagyományos magyargyűlölet. És a szlovákok, a románok, a szerbek és a horvátok mindent megtesznek, hogy megvédjék a hazájukat a rabló magyaroktól, akik nemzeti létük akadályai voltak századokon át, akik sohasem tanulnak, akik mindig másra mutogatnak, mindig bűnbakot keresnek, vagy a romát, vagy a románt. Vagy a zsidót.
Vagy Európát. Az IMF-et. A bankokat, a multikat. A nyugdíjasokat, akiknek már rég a temetőben a helyük.”

Kertész Ákos szerint mi, magyarok soha nem tanulunk, mindig másra mutogatunk, ráadásul „kábára hülyített tömeg” vagyunk. Szép, nagyon szép. Nemes gondolat egy kiválasztott lénytől. Aki szerint az elszakított magyarok már most is „hungaro-nacionalisták, hungaro-soviniszták”, s akik az irredentizmus patkányait, csótányait dédelgetik. Ez persze nem gyűlöletbeszéd, ugye?

A judeo-nacionalista, judeo-soviniszta, csótányélesztő Kertész Ákos valószínűleg tényleg elmebeteg. „Lesovinisztázni” és „lenacionalistázni” emberek millióit – erre ép elme nem képes. Ahogy az Orbán-Hitler párhuzam is betegségtünet. (Nem akarom megbántani Orbán urat, de köztudott, hogy az utolsó világpolitikus Hitler úr volt. A világ úgy ugrált, ahogy ő fütyült. Orbán úr lehet bármilyen tehetséges, fütyülhet bármilyen szépen, a világ sohasem fog az ő nótájára táncolni.)

Mi lehet az oka annak, hogy Kertész Ákosban ennyire habzik a magyarság elleni gyűlölet?

Tavaly szeptemberben volt húsz esztendeje annak, hogy megjelent a Hitel című lapban Csoóri Sándor elhíresült naplójegyzete a zsidó-magyar „együttélésről”. Csoóri azt írta: „ahogy manapság egyre határozottabban érződik, fordított asszimilációs törekvések mutatkoznak az országban: a szabadelvű magyar zsidóság kívánja stílusban és gondolatilag ’asszimilálni’ a magyarságot. Ehhez olyan parlamenti dobbantót ácsolhatott magának, amilyet eddig még nem ácsolhatott soha.” Csoóri pontosan érzékelte a veszedelmet: a parlamenti dobbantó szerepét betöltő SZDSZ mindent szét akart rombolni, ami magyar, ami tradíció. Az SZDSZ küldetése éppen a Csoóri emlegette „fordított asszimiláció” beteljesítése volt: kezükben volt az írott sajtó, a tévé és a rádió, a könyvkiadás és –terjesztés. Hosszú ideig úgy látszott, a liberális zsidók terve sikerülni fog. Aztán lassan ébredni kezdett a magyar, a zsidóság parlamenti dobbantóját a nép szétrúgta, a zsidópárt társutasát – az MSZP-t – pedig zsugorlétre szorította. A ballib tábor egykori hangadó-zsidói azonban nem törődtek bele a bukásba. Nézzünk szét, kik nyilatkoznak a külföldi médiában. Nagyítóval sem találni köztük magyart...

Kertész Ákos is ennek a bukott hordának az egyik tagja. Írásain persze jókat röhögünk, de vigyázzunk: a „ fordított asszimiláció” még ma is veszedelem. Ne becsüljük le a Kertészek erejét. Szívósak és nagy gyűlölet-tartalékaik vannak.

Olvasom, megint valami „ holocaust”-tanácskozás lesz hazánkban. Itt az idő, hogy az antimagyarizmusnak, a „fordított asszimiláció” egyelőre megbukott tervének is konferenciát szervezzen valaki. Remek előadásokat lehetne tartani Konrád György, Kertész Ákos kirekesztő, antimagyar nézeteiről. Egy ilyen konferencia talán arra is választ adhat: miért van az, hogy a Kertész Ákoshoz vagy Konrád Györgyhöz hasonlatos zsidók mindig bűnbakot keresnek? Miért van az, hogy soha nem tanulnak, s mindig másra mutogatnak? Miért van az, hogy ennyi elmebeteg, szociopata van közöttük? Meddig kell őket elviselnünk? (hunhir.info)

Kommentál

Szidalmazás a zsidó vallás szerint

Ez alatt a cím alatt a halaha törvényeiből olyan példákat fogok bemutatni, amelyeknek legfontosabb célja nem is annyira abból áll, hogy nemzsidók elleni megkülönböztetéseket írjanak elő, hanem az, hogy a nemzsidók elleni gyűlöletet és megvetést szítsák.

A napi ima mellett egy vallásos zsidónak különféle (örömteli vagy szomorú) alkalmakkor rövid áldásokat kell mondani (pl. egy új ruhadarab felvételekor, ha az évben először eszik bizonyos gyümölcsfajtákat, erős villámlást lát, rossz híreket hall, stb...) Ezeknek a rövid áldásoknak némelyike a nemzsidók elleni gyűlölet és megvetés erősítésére szolgál. Megemlítettem azt az előírást, hogy egy zsidó egy nemzsidó temető láttán átkot kell hogy mondjon, de Istent kell dicsérnie, ha zsidó temetőben van. Hasonló előírás vonatkozik az élőkre. Ha egy hívő zsidó nagy zsidó tömeget lát, akkor Istent kell dicsérnie, de átkozódnia kell, ha nemzsidók nagyobb tömegét látja. Az épületek sem kivételek. A Talmud előírja, hogy ha egy zsidó olyan lakás mellett megy el, ahol nemzsidók laknak, akkor annak tönkremenéséért kell imádkoznia. Zsidó ha "ateista" akkor is zsidóként kell kezelni.

A törvény szerint mint a lelki táplálék előkészítését (ochel nefesch) definiálja, ahol a lélek alatt zsidót értenek, nemzsidók és állatok mivel azonosak,  kifejezetten ki vannak zárva ez alól.

Kedves olvasó, ez a vallás régebbi mint a nácizmus a földön. Bocsánatot kérek a zsidó aranybarátainktól, hogy csak részleteket közlök az ő tanításaikból.

JOBBOLDALI GONDOLAT