2011. szeptember 21. Közélet

Megnyugtató, hogy nemcsak hazánkban, de egész Európában a történelem legfertőzöttebb mocsarába fulladó balliberálisoknak (lásd a szabaddemokraták megsemmisítő vereségét is most Németországban) az elveiket a változó helyzethez „szituáló” magatartásában egyetlen egy az állandó. Hogy ezt teszik minden esetben. Azaz korábban egyetemesnek beállított dogmáikat úgy változtatják, ahogyan napi hasznuk ezt megkívánja.

Emlékezzünk: amikor még médiájuk totális fölényben volt a jobboldal éppen csíráiban kibontakozó médiájával szemben, hallani sem akartak arról, hogy elsősorban skandináv mintára állami dotációval segítsék a demokráciában a hangok sokszínűségét. Akkor azzal érveltek, hogy az a médium, amely nem tud megélni a piacon, vesszen, mert nem érdemel levegőt.

Ma kuncsorognak – mégpedig nem kis sikerrel – a gyűrött gerincű Jankovics Marcell irányításával működő Nemzeti Kulturális Alap adófizetői pénzeiért és kapják a milliókat a Mozgó Világtól a Kritikáig azok a lapok és azok a projektek, amelyek azután elsiratják magukat, elhallgatva a bőkezű kormányzati támogatást.

Ugyanez történik Kertész Ákos és a nemzetközi tekintély, a néhai Orsós Ferenc akadémikus esetében is.

Emlékezzünk, micsoda balliberális ribillió tört ki, amikor az Alapítvány a Kommunizmus Áldozataiért 1992. március 23-án kezdeményezte Dr. Orsós Ferenc akadémikus rehabilitálását. Ő annak a nemzetközi orvos bizottságnak a feje volt, amely a katyini mészárlásokat vizsgálta ki, és megállapította, hogy nem a nácik, hanem a szovjetek voltak a tettesek.

Az SZDSZ-es díszpinty, Kosáry Domokos, az MTA akkori elnöke visszautasította az alapítvány rehabilitációs kérelmét azzal, hogy Dr. Orsós „visszaélt tudásával és tudományos súlyát politikai célokra használta.”

Az MTA dr. Orsóst 1945. július 20-án zárta ki tagjai sorából. Ezen a napon zárták ki az akadémiáról a történész Hóman Bálintot is, aki a börtönben halt éhen.

Az már csak vörös hab a liberálisan romlott tortán, hogy ez jogtalan volt, ugyanis az MTA-nak 1948-ig volt érvényes korábbi alapszabályzata, amely a kizárást nem tette lehetővé, mivel a kizárást az alapszabályzat nem is ismerte.

Most Kertész Ákosnak kívánják – ezúttal helyesen - elvenni budapesti díszpolgári címét és Kossuth-díját, amiért a magyarokat genetikai alapon alsóbbrendű és bűnös népnek állította be. Hogy ez esetben indokként nem idézzük Orsós professzor MTA-tagságától történő megfosztására a liberálisok nagy tapsa által kísért Kosáry-féle indoklást („visszaélt tudásával…”), mert Kertésznek nincs súlya, csak keltett hírneve.

Azt viszont nem egészen értjük, hogy a média miért nem idézi fel a Kosáry-ügyet és mutatja be azt a kettős mércét, amely állandóan megjelenik, mihelyt egy szabad-demokrata a színpadra ugrik.

Szabad Hírek