2012. július 24. 00:05:39

Olvasgatom az egyik külhoni, magyar nyelvű hírportál legfrissebb írását. A téma természetesen Csatáry László „ügye”. A cikk bugyuta, magyartalan, a hozzászólók többsége fröcsög. S egyszer csak ismerős névbe botlom: a buta cikkhez a híres-nevezetes Lipták Béla, az Amerikai Magyar Lobbi vezetője is hozzászólt.

Lipták hozzászólása azért érdekes, mert megosztotta az olvasókkal egy közelmúltbéli levélváltását. A levelek közlése előtt elöljáróban ezt írta:

„Sokkal többről van itt szó, mint a jogos bosszúról egy 97 éves gyilkos csendőrön vagy arról, hogy a Biszku Bélákat miért nem kezeli ugyanígy a világ?! Itt arról van szó, amit az alábbi levélváltásom Kertész Imrével mond. (Tudom, hogy hiába írok lapotoknak, de lelkiismeretem ezt diktálta).

Lipták Béla”

S most akkor lássuk az első levelet. Ezt Lipták Béla írta – egy bizonyos Kis Jánosnak. Hogy ez a Kis kicsoda, nem tudom. Annyi bizonyos, hogy a levél eljutott a Berlinben élő Kertész Imréhez, aki reagált is rá.

Lássuk hát Lipták levelét, amelynek kelte 2012. május 16. (a szöveget betűhíven közlöm):

„Kedves Jancsi,

Mi itt a zsidó-keresztény megbékélésen, 56 szellemében való magyar-magyar összefogáson dolgozunk és olyan híreket kapunk közben otthonról, hogy nem csak a Jobbikos fajgyűlölők dolgoznak ellenünk, de a magyar zsidó értelmiség is, mely olajat önt a tűzre azzal, hogy retteg a magyar önbecsülés, hazaszeretet újraébredésétől és nem tisztali a magyar választópolgárok akaratát, a szabadon választott kormány ellen dolgozik idegenek segítségét kérve. Hát nem a Jobbikot szolgálja ez?

Igaz ez? Ha igaz miért? Hát nem a közvélemény felvilágosításán, a másik oldal megértésén, a múlt közösen megélt szenvedésének kölcsönös elismerésén kellene dolgoznunk? Hát jobb az egyik politikai klikk a másiknál? Mire jó a gyűlölködés, amikor mindkét oldalon megfeszítve igyekeznek mások a megbékélésért, az összefogásért? Ne haragudj se azért, hogy zavarlak, se azért, hogy feljogosítva érzem magam ilyen világosan fogalmazni és ha van rá időd, megköszönnék párt sort arról, hogy mi is az elképzelésetek?

Ölel, Béla”

Lipták Béla tehát úgy értesült Amerikában, hogy a hazai „zsidó értelmiség”-gel baj van, ez az értelmiség is olajat önt a tűzre, sőt „idegenek segítségét kérve” dolgozik a magyar kormány ellen. Lipták szerint a hazai „zsidó értelmiség” eljárása a Jobbikot szolgálja.

Hogy mit válaszolt erre „Jancsi”, nem tudjuk meg. Azt viszont igen, hogy mi a véleménye a levélben foglaltakról Kertész Imrének. Lipták ugyanis közli azt a levelet, amelyet a Nobel-díjas író feleségétől, Magda asszonytól kapott. Íme, a levél szövege (szintén betűhíven):

„Kedves Bela,

Egyetertek Kis Janosnak kuldott leveleddel. Imre eleg gyenge fizikai allapotban van, de mikor felolvastam neki leveledet, igy reagalt ra:

’Kedves Bela,

Ritkan olvastam ilyen tiszta szivu és tiszta agyu ohajat a nemzetnek. Melyseges egyetertest erzek irasoddal.

Kertesz Imre’

Kulonben nehezen elunk, Imre Karacsony ota nem tudott Pestre utazni velem. En igyekszem 5-6 hetenkent a gyerekeket meglatogatni. Ilyenkor Imre egyik szerkesztoje Pestrol jon ide Berlinbe es vele marad ejjel-nappal. Igyekszem minden napban valami jot talalni és ertekelni ami van. Neha nehez.

Csokollak benneteket,

Magdi”

Ez a válasz nagyon meghökkentett. Hökkenésemnek az az oka, hogy nemzeti kérdésekben Kertész Imre eleddig mindig nagyon „csúnyán” nyilatkozott meg. Most azonban helyesli Lipták Béla levelét, amely nemcsak a Jobbikot marasztalja el, hanem a hazai „zsidó értelmiség”-et is, amely „retteg a magyar önbecsülés, hazaszeretet újraébredésétől”, ráadásul „idegenek segítségét kérve” dolgozik a magyar kormány ellen, s Lipták szerint Jobbik érdekeit szolgálja.

Azt eddig is sejteni lehetett, hogy Kertész Imre mélyen megveti a honi zsidó értelmiség hangadó figuráit. Álljon itt néhány keresetlen szó Kertész 2002-es naplójából:

„Nemlétezésre ítélnek, s itt elsősorban zsidó és liberális szerzőkről van szó, akik nem tudnak hová bújni a zsidó orrukkal, a zsidó pocakukkal, a zsidó kopaszságukkal vagy a zsidó göndörkéikkel, és akiket módfelett irritál, hogy én is itt vagyok a magam radikális véleményével, amely szöges ellentéte a bujkáló kaméleon-mentalitásuknak.”

(Kertész Imre: Mentés másként. Bp., Magvető, 2011, 45. o.)

Kertész Imre „zsidózását” tehát már megszokta az ember, de a fentebb idézett kertészi válasz mégis meglepő. Nem azért, mert egyetért Lipták „zsidóbírálatával”, hanem azért, mert támogatja az Orbán-kormány mellett kiálló, a hazaszeretet, nemzeti önbecsülés újraébredését méltató Liptákot. Ez egészen elképesztő: aki ismeri Kertész korábbi megállapításait Magyarországról, jogosan teszi fel a kérdést, mitől változott meg ennyire a Nobel-díjas író?

Nem tudom, lesz-e visszhangja itthon ennek a levélváltásnak. Én mindenestre megírtam, továbbítottam a történetet. Mert érdemes eltöprengeni rajta.

Utóirat

Szemenyei-Kiss Tamás újságíró az alábbi szöveggel kommentálta Lipták bejegyzését:

„Tisztelt Lipták Béla!

Mi az, hogy ’jogos bosszú’? – Csizsik-Csatáry Lászlót jogerősen halálra ítélték Kassán 1948-ban. Nem bosszúból, hanem mert háborús bűnöket követett el. – Biszku Béla ügye nem igazolhatja Csatáry Lászlót. Egyebek mellett azért sem, mert – bár Biszku tevékenysége kifogásolható – de az utóbbi (az 1956 utáni években) nem ártatlanokat(sic!), hanem a Kádár-rendszer tudatos ellenzéki személyei ellen lépett fel, míg Csizsik-Csatáry ártatlan gyermekeket, nőket, férfiakat kényszerített megsemmisítő táborokba, ahogy nyilatkozott: parancsra – csupán csak azért, mert zsidónak születtek…”

(Halálra való ítéletről nincs dokumentum. Vagyis a jog szerint csak feltételezés. Kassán a történészek szerint nem volt csendőrparancsnok. Csatári csendőrségi fogalmazó volt. szerk.)

Szemenyei azt írja, hogy Csatáry Lászlóval ellentétben Biszku „nem ártatlanok” ellen lépett fel a megtorlás során, hanem a Kádár-rezsim „tudatos ellenzéki személyei ellen”. Ijesztő ez a megállapítás. Ezek szerint például Mansfeld Péter sem ártatlanul lógott a bitófán, mert ő 1956-ban még kölyökként lett ellenzéki személyiség. Amit Szemenyei állít, nem ügyetlen elszólás: nagyon sokan gondolkodnak így, különbséget téve áldozat és áldozat között. Most azonban végre leírva látjuk: az ’56 utáni megtorlás áldozatai nem voltak ártatlanok. Kíváncsi vagyok, vajon mit szólna ehhez Kertész Imre? No meg idehaza Wittner Mária, aki Isten akaratából megúszta a kötelet?

Kérdés: meddig lesz antiszemita a kommunista gyilkosok Bírósság elé állítása?

 Szabad Hirek