2011. május 19. Külföld

A globális lapok véleményoldalait ma reggel már nem a New-York-i cellájában esetleges öngyilkossági kísérletei miatt is folyamatosan szemmel tartott Strauss-Kahn ügye uralta, hanem ismét a világ leginkább megosztó és eddig megoldhatatlannak bizonyult problémája, „A hosszú ideje esedékes Palesztin Állam”, amely címet az International Herald Tribune adta annak a vezető vendégkommentárnak, amelyet Mahmud Abbasz, a Palesztin Felszabadítási Szervezet és a Palesztin Nemzeti Hatóság feje írt, ezzel a döbbenetes kezdéssel: „Hatvanhárom évvel ezelőtt egy 13 éves palesztin kisfiúnak el kellett hagynia a galileai Szafed-ben lévő otthonát és családjával Szíriába menekülnie.

Egy ponyvasátorban kapott menedéket a többi menekülttel együtt. Noha ő és családja évtizedeken át vissza szeretett volna térni otthonába és hazájába, a legalapvetőbb emberi jogát megtagadták. Ennek a gyermeknek a története – mint oly sok más palesztinnak – az enyém”.

Ezzel homlokegyenest ellenkező hangvételű a véleményeiben szilárdan neokon érdekeket érvényesítő Wall Street Journal vezető szerkesztőségi állásfoglalása, amely már el is temeti az egész „arab tavaszt”, amiért egyszerre csak az arab országok közvéleményében  az izraeli kérdés ismét előtérbe került (miután izraeli erők 15 palesztint öltek meg, akik jelképesen haza akartak menni úgy, ahogyan Abbasznak évtizedeken át nem sikerült). Pedig hogy tapsoltak a nyugati elemzők és kormányok, hogy ez az előtérbe kerülés nem történt meg az elmúlt hónapokban, elfelejtve ennek legegyszerűbb és legkézenfekvőbb okát. Azt, hogy először el kell takarítani az otthoni diktátorokat, és a nép csak utána tud méltó együttérzéssel és szolidaritással a palesztin testvérek felé fordulni.

A Nyugat idegessége egyre fokozódik.

Pénteken Washingtonba várják Netanjahu izraeli miniszterelnököt, aki arra számít, hogy a megválasztásukra döntő fontosságú összegeket  adó Amerikai Izrael Közügyek Bizottsága (AIPAC – American Israel Public Affairs Committee) a törvényhozókat a kezében tartja Obama elnök egyre félszegebb próbálkozásaival szemben, hogy megalakulhasson a független és szabad Palesztin Állam. Ezzel a végtelenségig szégyeníthetik meg az ez ügyben jó ideje béna kacsaként billegő Obamát.

De az egyre növekvő rettegés igazi oka szeptember, amikor Abbasz az ENSZ-ben ki fogja hirdetni a Palesztin Államot és várhatóan a földgolyó szinte minden országa azt támogatni fogja, az Egyesült Államokat és persze Izraelt – valamint néhány korallzátony országot – kivéve. Ami az Egyesült Államok közel-keleti szinte teljes elszigetelődésének kezdete lesz.

Erre a szinte már eszelősségbe hajló kétségbeesésre jellemző szintén a Wall Street Journal szuperhéjája, Bret Stephens tollából ma megjelent ostoba bíztatás. Ő „ugyanazt a bölcsességet” ajánlja Netanjahu miniszterelnöknek pénteki, washingtoni tárgyalásán Obamával, és általában a palesztin követelésekkel szemben, mint amit a régi tengerészek fejeztek ki azzal, hogy ujjaikra tetoválták a K-I-T-A-R-T-Á-S betűket (H-O-L-D-F-A-S-T).

Csakhogy mint a régi idők matrózai tapasztalhatták, dühös szelekben a tenger elemi erejével szemben tetoválhattak bármit ujjukra vagy egyéb testrészükre, elvesztek. A történelmi idő márpedig megérett az eddig is túl sokat alul lévő víz szolgaságára és türelmére a rajta úszó gályával szemben.

Szabad Hírek