2010. október 13. Közélet

Vannak dolgok, amiket örömmel látok és vannak, amiket aggodalommal figyelek. A mögöttünk lévő nyolc év pedig megtanította az embert arra, hogy kapufára rója az új kormány intézkedéseit, hogy aztán később mérlegre tehesse azokat.

Itt van mindjárt Schmitt Pál, aki óva intette hazánk fiait a túlzott nacionalizmustól. Akkor a NOB-tag köztársasági elnök azt a javaslatot tette, hogy a szingapúri ifjúsági olimpia érmesei országuk zászlaját ne vigyék magukkal a dobogóra, ugyanis az ifjúsági olimpia célja nem a nemzetek vetélkedése, hanem a világ fiataljainak nemes megméretése a sporton keresztül. “Што е тоа?” - kérdi ekkor a művelt észt. Bezzeg, ha Amerikára gondolunk, meg a nemzetiszín alsógatyákra… De asztalra tettem a hajam akkor is (és gyanítom, hogy nem csak egymagam), mikor az ENSZ közgyűlésében a frissen megválasztott államfő bejelentette a Tom Lantos Intézet létrehozását, amit a tolerancia védelméért (!) kívánnak működtetni. (Gondolom Tom Lantosnak a legnagyobb „bátor tette” lesz megjelenítve: a nyolcvan éves meztelen fotója. Szerk.)

Aztán ott volt Tarlós István, aki rögtön megválasztása másnapján köszönetet mondott Demszkynek és feltétlen elismeréssel illette fővárosunk köztörvényes fő ingatlanügynökét, noch da zu megismételte: nem lesz elszámoltatás Budapesten. Sokan pedig csak néztünk, és néztünk, közben pedig azon gondolkodtunk, ugyan miféle fülkeforradalomról, miféle szemlélet és irányváltásról is beszélnek ezek itten?

Ám ne legyünk szelektívek a tények tekintetében, vannak kiegyenlítő tényezők is, méghozzá igen nyomósak! Szögezzünk le öt röpke fegyvertényt, amit az új kormány hozott, úgy, hogy még csak fél esztendő telt el a választások óta. Kezdjük azzal, hogy huszári könnyedséggel, páros lábbal rugdosták ki az IMF-et az országból és küldték el a tarkába. 10 pont. Rögtön utána jött a bankadó bevezetése, ami önmagában is trouvaille, nemhogy eztán meglépték a történelemkönyvekbe vágtázó lépést, és megszavazták a minden egészséges lelkű magyar által régóta áhított állampolgársági törvényt. Legutóbb pedig érkezett a hír, hogy állami irányítás és állami vagyonzár alá vonták a két teljes falut elpusztító (a privatizációkor alighanem 6 forint 20 fillérért felvásárolt) Mal Zrt.-t, valamint kasztliba vágták Bakonyi Zoltán vezérigazgatót. Lázár János ráadásul azt is követelte, hogy a cég vezetői a személyes vagyonukkal is feleljenek az okozott kárért. Lássuk be, korábban mindezt némi pénzbüntetéssel intézték volna el kormányék, amit a cégvezetés egy csődeljárással kivéd, majd kimentett vagyonával angolosan távozik, s legfeljebb a gátőrt vonták volna felelősségre. És mindezeken túl lássuk be azt is, hogy a vörösiszap-katasztrófa kapcsán minden elismerés megilleti Orbán Viktort. Emberhez és államférfihoz méltó magatartást tanúsít, amit nem lehet elvitatni.

Ezek tények, s mind az öt olyan, amit hatvan év alatt nem mert senki megtenni. Tények azonban Schmitt és Tarlós kijelentései is, amik kétségtelenül aggasztóak. Visszaemlékezni és mérleget vonni azonban a tettek alapján fogunk.

Dubitando ad veritatem pervenimus, ahogy Cicero mondta, s mindezt ne feledjük akkor sem, ha majd - ne adj’ Isten - mézben fogunk fürdeni. De ugyanakkor ne forduljunk át bolgárgyörgybe sem, és örüljünk, hogy a kétes kijelentések mellett olyan tetteket is lehet látni, tapasztalni, amiket régen várt az istenadta. És őszintén reméljük, hogy a legutóbbiakhoz hasonlatos üdvös intézkedések tovább fognak folytatódni és fokozódni.(Forrás: ellenkultura.info)

JOBBIK GONDOLAT