2013. január 3. Közélet

Néha nem is csak a korlátoltság és a szakértelem hiánya a bajok fő okozója, hanem gátlástalan gazdasági-kereskedelmi lobby áll a diszkrimináció hátterében.

A számok sem mellékesek, hogy a világon esténként hány gyermek fekszik le éhesen, de maga a tény vérlázító – az egész civilizált emberiségre nézve. Most ne a régi számtani műveletet idézzük, hogy ha az egyes országok katonai kiadásaiknak csak egyötödét fordítanák értelmesebb, értsd: humánusabb célokra, akkor hány embernek nem a létminimumon kellene korgó gyomorral tengődnie.

Újabb jelenség, ami miatt szörnyülködünk: amíg Ázsia, Afrika, India és Kína egyes területein éhhalál tizedeli a lakósságot, addig a jóléti államokban növekvő, és egyben elképesztő méreteket ölt a pazarlás. A háztartási szemétbe dobott, sokszor érintetlen élelmiszer millió-tonnái eddig soha nem látott önzésről, gőgről és önhittségről árulkodnak. „Megtehetem, mert módomban áll, … mert nekem ez jár… és a sajátomat akkor dobom el, amikor akarom…” Ez mentalitás kérdése. A gazdagok filozófiája.

Egy EU-rendelkezés hatására született tanulmány nem véletlenül kavart nagy port, amikor kiderült, hogy milyen ostoba szabályok miatt kell megsemmisíteni a gyümölcs- és zöldségfélék jelentős részét, holott az emberi fogyasztásra abszolút alkalmas lenne. Európában évente 210 millió tonna élelmiszer megy veszendőbe a túlszabályozott kereskedelmi normák és a pocsékolás miatt. Ebből 140 millió tonnával nem is találkozik a vásárló. A gyümölcs és a zöldség össztömegének 37%-át eleve nem engedik a piacra, mert az nem felel meg az EU előírásainak. további csaknem20%-ot a fogyasztók dobnak ki, és csak 43% jut el az emberek gyomrába. A gyökér- és a gumós termények esetében még rosszabb a helyzet. Ezeknek több mint fele ab ovo nem kerül az üzletekbe, 17% -uk a vevőknél megy tönkre, illetve válik élvezhetetlenné, és csak 32%-ból lesz például répafőzelék, vagy pirított burgonya.

A hivatkozott UNECE normák bornírtságát néhány példán jól lehet szemléltetni. Az uborka nem uborka, ha 2 centinél nagyobb a görbülete. Étkezési tök esetében az indához kapcsolódó szár nem lehet hosszabb 30 milliméternél. A gombát csak akkor árulhatja az eladó, ha a törzs a hosszanti tengelyre merőlegesen van vágva. Kicsit ferde gomba nem kerülhet a levesbe! Az olyan ananász, amelynek alsó végén a zöld „pamacs” levelei 30 foknál jobban elhajlanak a gyümölcs függőleges tengelyétől, mehet a komposztba. Az ilyen szabályzatok kiagyalói – és elfogadói! – megérettek arra, hogy testületileg vegyék kezelésbe őket a területileg illetékes elmeosztályok, jóllehet őket mint bűnözőket inkább az igazságszolgáltatás gondjára kellene bízni.

A kiváló, és a világpiacon kurrens magyar gyümölcs (alma, őszibarack, málna, szilva, és még jó néhány ismert cikkünk) termelői lehetnek a terhelő tanúk, hogy micsoda károkat okozott nekik az EU, amelytől oly sokat vártunk. Néha nem is csak a korlátoltság és a szakértelem hiánya a bajok fő okozója, hanem gátlástalan gazdasági-kereskedelmi lobby áll a diszkrimináció hátterében.

Állatvédőket maguk előtt tolva próbálták tönkretenni például a magyar libamáj-piacot (francia üzleti érdekek miatt.) azok, akik ellenérdekeltek voltak a versenyben. Tömegesen irtatták a magyar gazdákkal a szőlőtőkéket meg az almafákat. (Mindezt a Gyurcsány- Bajnai kormány boldogan felvállalta. Még a cukor gyártást is be záratta spekulációs kérésre.) Most viszont buzdítanak Brüsszelből, hogy termeljünk minél többet, mert nagy lenne a kereslet. Épelméjű ember ezt föl nem foghatja. Kiknek a kezében vagyunk? Meddig kell teljesítenünk és betartanunk kényszerzubbonyként ránk erőltetett rendeleteket? Igen jó pénzért ülnek embereink az EU parlamentben. Nem vétózhatnak nyilvánvaló baromságok paragrafusba foglalása előtt?

Egyetlen vigaszunk lehet. a Faustból egy bölcs mondat:”Szürke minden szabály, de örökre zöld az Élet aranyfája.” Hol lesznek már a zakkant hivatalnokok, amikor mi még mindig „dafke” élvezzük a salátát, amely kifli-formájú uborkából készült, vagy csámpás volt a gombapörkölt alapanyaga.

(gondola.hu)

Szabad Hirek