2011. február 19. Közélet

Gyurcsány Ferenc évértékelésével másfél óra fejfájást okozott. Azt nem tudjuk, milyen minőségben, úgy sejtjük, hogy a beteges gyűlölet, ami Orbán Viktorhoz köti, kényszeríti, hogy mindenben utánozza őt. Ha Orbán évet értékel, Gyurcsány azonnal felértékelteti magát a pártpiacon, majd ő is évet értékel. Végül is, ha az MSZP-nél erre van vevő, márpedig lehetett, mert szaporán tapsoltak neki. Kár, hogy egyetlen képet nem láttunk a hódolók, bámulók és meghívottak seregéről. Most nyilván óriási a nyüzsgés az elemző műhelyekben, és igyekeznek mindenfajta megvilágításba behelyezni Gyurcsány szövegét.

A vezércikk elvileg egy egész újság véleményét fejezi ki, ezért nem illik személyeskedni. Azt azonban nehéz lenyelni, hogy ilyen aljas, provokatív szennyet politikus még nem borított ki az ország asztalára. Tudjuk, hogy Gyurcsány Ferenc kényszeres Orbán-gyűlölő, éppen ezért minden helyzetet kihasznál, amelyben a riválisát ekézheti. Gyurcsány országértékelés címén semmi másról nem beszélt, mint arról, hogy Orbán Viktor lerombolja azt a demokratikus harmadik köztársaságot, amit ő nagy keservesen összehozott a barátaival és üzletfeleivel. Orbán alkut köt az ostoba magyarokkal, elveszi a szabadságot, és cserébe kenyeret ígér. De, mondja Gyurcsány, és repkednek a kezei, várjuk ki a végét, Orbán nemcsak a szabadságot veszi el, de kenyeret sem ad. Csak hát mi „ a haza szabadságát nem adjuk” – dörgi Feri, és dörög a taps. Csak tudnám, ki a többes: ő és Klára, ő és Apró Piroska, vagy Gyurcsány és Vitányi elvtársak, vagy kik, akik az orbáni önkénytől védik a hiszékeny magyart. Orbán önkényuralmától, egyeduralmától. S hol erre a tanú? Hát az amerikai nagykövet, akinek állítólag azt mondta Orbán, hogy 2010-ig eltiporjuk az MSZP-t. De Gyurcsány mindig hazudik, most is.

Tudjuk, hogy miként határozta meg történelmi küldetését: széttaposni örökre a jobboldalt, hogy ne tudjon többé felállni… Ezek után meg van sértve? Aztán felsorolja Orbán bűneit: nem hisz a parlamentarizmusban, lerombolja a köztársaság intézményeit, korlátlan hatalmat akar, más főügyészt, köztársasági elnököt vagy számvevőszéki elnököt nevezett ki, mint amilyet Gyurcsány szeretett volna. Hát ez pech sajnos, de a Fidesznek van kétharmada. Gyurcsány felsorolta, mi mindent kellene másképpen csinálni ahhoz képest, ahogy ő nem csinált semmit nyolc évig. Orbán lerombolta Magyarország tekintélyét, amit Kádár vívott ki, elrontotta az adórendszert, hogy talicskán tolják ki a fideszesek a pénzt. A szónok reklamálta az euró bevezetésének idejét, nem mintha nem ők játszották volna el a lehetőségeket, fizetésemelést követelt a pedagógusoknak, arra kérte a „tett” magyarokat, fizessenek az orvosoknak, mert Orbán nem fizet.

A gyurcsányi aljasság akkor érte el a tetőpontot, amikor rátért a jobboldal kultúrharcára, és Alföldi Róbertben testesítette meg az autonóm művész példáját. Ehhez képest a kormány kultúrpolitikája gyomorforgató, gyalázatos, fundamentalista, vérlázító, és minden „strázsaművész” kap egy színházat, és vegye el a kezét Heller Ágnesről. Volt erre nagy taps és hejehuja, elvégre, aki sejti, hogy a filozófia meg a filagória egyek, az méltán érezheti lelki társának Heller nagyságos asszonyt. Nagy baj nincs, Gyurcsány nem akar másik pártot, átalakítás, peresztrojka lesz az MSZP-ben, és ő fog az élére állni. Ő, aki az utolsó percekben megdicsőült, hó tisztán álló erkölcsös demokrata lett, aki tanult a hibáiból. Miféle hibáiból? Hát a Fideszéből, a miniszterekéből meg a mi butaságunkból. Neki magának nincsenek hibái.(mno.hu)

Jobboldali gondolat