A megnyitón diplomáciai eszközökkel ugyan, de nagyon kemény politikai pengeváltás zajlott a német államfő, valamint Xi Jimping, Kína Kommunista Pártjának leendő első embere között. Győztes nincs, de tanulságos elolvasni a nyilatkozatokat és azok elemzéseit.

„Az ember egyik alapvető igénye, hogy könyvet tartson a kezében és ez így is marad.” – kezdte Merkel, talán a Bibliára is utalva. A kínai küldöttség néhány tagja állítólag ekkor inkább a földre nézett. Kínában a legszegényebbek számára biztosan nem a könyvek birtoklása a legalapvetőbb szükség, hanem a mindennapi betevő és a fedél megszerzése. Vagyis Merkel bődületesen otrombán nyitott.

Xi (kinai) szerény válaszában kemény kritikát mondott a harmadik világ „demokratikus” országairól, ahol rengetegen éheznek: „Megoldottuk 1,3 milliárd kínai élelmiszerellátását.”

Ekkor Merkel frontális támadásba ment át: „A diktatúrákban könyveket tiltanak be és égetnek el. [Mint nálunk a háborús bűnös kádárizmusban..] A könyvek olyan különbségeket mutatnak meg, melyek veszélyeztetnek egy diktatúrát.” Vagyis: Kommunisták, féljetek a Könyvvásártól! Merkel szerint a könyvek segítették az NDK megszüntetését, sok nyugati csempészett be könyveket az NDK-ba. „Ezért büszkén mondhatjuk: a könyvek részei a történelmünknek!” Ez kb. úgy hangzott, hogy a kínaiak ezt nem mondhatják el magukról. Mintha a németek büszkébbek lehetnének a történelmükre, mint a történelem nélküli kínaiak.

Xi védekező álláspontra helyezkedett válaszában: „Mi kiállunk egy harmonikus világ mellett. [..] Készek vagyunk mások fejlettségét átvenni, de a mi kultúránkra építve azt.” A válasz csak látszólag meghunyászkodó, ugyanis azt is mondja: Nem minden kultúra Kínára épül, kiváltképpen a könyvkultúra, ami Kínában született, 500 évvel Gutenberg előtt? A globalizáció korában pedig nem az az erős, aki a leggyorsabban és a legtöbbet tanul? „A kultúra befolyása túlnyúlik időn, terén és államhatárokon.”, tette hozzá Xi, nem mondva ki egyértelműen, hogy a kínai, vagy a nyugati kultúrát érti-e. Ezzel Xi megint erőt demonstrált.

Merkel végül enyhített kicsit a hangvételén: „A kínai kultúra Németországban viszonylag kevéssé ismert. Ezért csodálatos, hogy Kína [a Könyvvásáron] vendég.” A végén még egy fricska. Merkel ugyanis arra bátorította a németeket, hogy bátran kérdezzenek a kínaiaktól, olyan kérdésektől se riadjanak vissza, „amelyekről a kínaiak azt gondolják: Tudnak ezek egyáltalán bármit is az országunkról?” Ezzel a német fölényt akarta erősíteni: Aki nem tud semmit Kínáról, ne bánkódjon, mert a kínaiaknál a buta kérdések is megengedettek! (német felsőrendűség?)

Xi sokatmondóan reagált, utalva a globalizációra: „Az össze olvadással mindannyian színesebbek leszünk.” Az összeolvadás élettel telibbé teszi a kultúrákat, egyúttal fontos hajtóereje a világ békéjének, mondta. Xi szerint korábban a nyugatiak, mint Bill Clinton, vitték ezt az elméletet Kínába. A kínai vezetés most már elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy ezt ő maga hirdesse.

Merkel válaszában kételkedett ebben, mintegy lehűtendő a kínai lelkesedést saját sikereiken: „Bizonyos, hogy Kínában voltak gazdasági sikerek. Sok embert kihozni a szegénységből, figyelemre méltó teljesítmény.” Vagyis: csak ne bízzák el nagyon magukat a kínaiak!

Xi nem hagyta válasz nélkül: „Polgáraink számára biztosítjuk a legfőbb jogokat, biztosítjuk a létezéshez való jogot.” Ugyanaz a büszkeség, amivel Merkel is beszélt országáról.

A Frankfurti Könyvvásár szerdán nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt.

Megjegyzés:

Andrea Merkel jobban tenné, ha nem hivatkozna olyan nagyon buzgón egy olyan rendszer által biztosított szabadságra, ami lehetővé tette egy Germar Rudolf, Horst Mahler, vagy Ernst Zündel bebörtönzését, lábbal tiporva a valódi véleményszabadságot. De említhetnénk akár Thilo Sarrazint is, akinek egy elszólása a német bevándorláspolitikáról (nem dícsérte) a Szövetségi Bankelnökségben végzett munkájának a végét hozta el számára. A betiltott könyvekről már nem is beszélve.

(Altermedia Deutschland, TAZ.de, jövő.info alapján szerk)