2011. január 30. Közélet

Az érintett némiképp meglepődött, amikor neve elhangzott, mivel az esetről most hallott először.

Fehér M. István tudományos emberhez valóban méltó, rendkívül visszafogott hangú olvasói levélben reagál a Magyar Narancs legújabb számában Heller Ágnes két héttel korábbi, személyével kapcsolatos, ugyanott közzétett kijelentésére.

„ Nem élek vissza az akadémiai világban betöltött szerepemmel" idézi Heller kifogásolt szavait a levélíró, s hozzá annak eredeti magyarázatát is: „Amikor például Fehér M. Istvánt javasoltuk akadémikusnak, eszembe sem jutott mérlegelni, hogy az ő politikai álláspontja távol esik az enyémtől, mert a teljesítményével vitathatatlanul kiérdemelte az elismerést".

E tényállításhoz képest levelében Fehér M. István ugyan készséggel vállalja, hogy mint embernek, jól esik neki minden meleg hangú elismerés, még ha miként most, az megkésve érkezik is. Állítása szerint ugyanis Hellertől azt, hogy teljesítményével „vitathatatlanul kiérdemelte az elismerést", fájdalom, de csupán most hallja először.

És pont e tudósszomorítóan csúnya ügy kapcsán, teszem hozzá már jómagam, ezért talán az sem véletlen, hogy a levélírónak éppen egy Kádár-kori csalafintaság jut eszébe az egészről. Akkor járta tudniillik a rendkívül ravasznak gondolt politikai praktika, miszerint ha valamire nem tudsz kellő befolyást gyakorolni, úgy azonnal állj az élére!

Fehér M. Istvánnak láthatóan a helleri, többes szám első személyben megfogalmazott „ javasoltuk" kitétel értelmezése esik nehezére, pedig a hermeneutika jeles szakértőjeként tudhatóan már eddig is számtalan obskúrus szövegen volt alkalma átrágni magát bizonyított sikerrel.

Heller Ágnes neve ugyanis egyáltalán nem szerepelt az őt akadémiai tagjelöltnek az előírások szerint írásban ajánló három személyé között, viszont a jelölésről döntő akadémiai osztály titkos szavazásán „ csupán" 75-80 százalékos volt az igenek aránya.

Hogy az a körülmény, miszerint a sikeres beválasztást követően a régi hagyomány szerint megtartott bensőséges szakmai ünneplésen, az új akadémikus köszöntésén Heller Ágnes nem jelent meg, vajon csupán hab volna valamely jelképes tortán, avagy, miként az leveléből jobban kitetszik, tüske az ünnepelt talpába, annak eldöntését mi magunk inkább a nyájas olvasóra bíznánk.

Ám mielőtt még személyünket bárki is valamely, az éppen sokfelől támadott Heller Ágnessel szembeni végletes elfogultsággal vádolna, van itt azért valami olyan is, ami egyértelműen az ő szavait magyarázza.

A mai fiatalok már csak egy talán számukra nem is olyan könnyen érthető viccként ismerik a példát, amit pedig az érintettek - lásd éppen Biszku Béla esetét - a lelkük mélyén, egykoron legalábbis, igencsak komolyan gondoltak. Tudják, a történet Brezsnyev/Kádár elvtársról, aki visszadobta a kertjébe rúgott labdát a gyerekeknek, pedig akár közéjük is lövethetett volna... (hetivalasz.hu)

Kommentál

Érintett nem beszél mennyi kártérítést nyújt az államnak. Az okozott károk megtérítésére a saját vagyonából.

JOBBOLDALI GONDOLAT