SZABAD HÍREK

SZABAD HÍREK hírei

Kire szavazzon a keresztény 2010-ben?

2010. január 23. Közélet

Elközelgett a 6. szabadnak mondott választás. A lehetőségeink leszűkültek, mármint a választási lehetőségeink. Pártok szűntek meg, mások beolvadtak harmadik pártokba, a

keresztények számára nem nagyon maradt választási lehetőség. Főleg nem akkor, ha szeretné megtartani kereszténységét, magyarságát, önazonosságát, nemzethez tartozását.

Van párt mely tagadja Isten létezését, mégis azzal hitegeti az embert, hogy rendelkezik hívő tagozattal. A két dolog egyszerre nem megy. Olyan ez mint a kettes számrendszer: vagy az egyik, vagy a másik. A kettő egyszerre nem megy. Ez a párt azt állítja, hogy szociálisan érzékeny és a közjót szolgálja, de az emberei nyomozati, vádemelési és bírósági szakaszban vannak, mert a bűn útját járták/járják, és elvették a saját hasznukra mindazt, ami a közösségé volt.

Van párt, mely mindig keresztény és Isten ellenes volt, bár a mai világban olyan párt színeiben jelennek meg tagjai és képviselői, mely kereszténynek indult, sőt még most is hirdeti, hogy az, de tettei és szavai bizonyítják, hogy Isten ellenessé vált az elmúlt 20 év alatt. Ez olyan mértékben jelenik meg náluk, hogy a keresztények jogait teljes mértékben megvonnák, mint az iskoláink támogatásának a csökkentése és életünknek a templomba szorítása.

Van párt, mely szélsőséges módon Isten ellenesként kezdte működését, de egyszer csak a "Damaszkuszi úton" találta magát és elkezdett keresztényként viselkedni. Mi ezt elhittük neki, mert el akartuk hinni, hogy minket is képvisel valaki, vagy képviselnek valakik. De csalódni kellett, mert látszatra tényleg keresztények lettek, csak életvitelük, tetteik mást bizonyítanak.

Van párt mely a nevében is keresztény, de működése során nem a keresztényi viselkedés jelent meg, ezért elfogyott a "levegő" körülötte, ezért kénytelen volt "gazdatestet" keresni, melyben megélhet. Talált is, felolvadt benne és már ott tart, hogy saját keresztényi gyökereit, tanításait is megtagadja - igaz nem látványosan, hanem csak csöndben, hogy nehogy észre vegyék -, de elvegetál. Feladja saját képviseletét és rábízza a damaszkuti utasokra a képviselői kijelölését.

És van párt, mely a többihez képest kilóg a sorból. Kilóg, mert zömében fiatalok alkotják, akik konzervatívnak és keresztényinek mondják magukat és a többivel szemben elítélik a bűnt és fel kívánnak lépni a bűnnel szemben, mindegy, hogy ki követi el.

Megkérdezem: a bűnt helyeselni, megtűrni vagy elítélni kell?

Keresztény emberként csak egy válasz lehetséges: "El kell ítélni a bűnt." És ki kell vetni életünkből, társadalmunkból. Mindegy, hogy ki követi el, ki kell vetni. Ez így radikális megoldás. De világunkban a radikális megoldásokat a politikailag korrekt - mint helyesnek mondott liberális - látásmód szerint el kell vetni. Pedig a keresztény ember tudja, hogy Jézus Krisztus volt az első, igazi radikalizmust elváró ember, amikor meghívta tanítvánnyá a jövendő apostolokat. Ehhez csak el kell olvasni a [Mt 9,9], vagy [Mk 2,13] vagy a [Lk 5,27] helyeket ahol Jézus hívja Lévit (Máté), hogy kövesse őt. De hasonlóan radikális változást vár el Simontól (Péter) is a [Mt 4,18] szerint. Mert mit jelent a radikális szó: "alapos, gyökeres, mélyreható" (az Idegen Szavak Szótára szerint).

Visszatérve a politika, illetve a társadalom - esetünkben a választás - szintjére, meg kell állapítani, hogy egy lehetséges választása marad a keresztény embernek: az a párt, amelyik elítéli a bűnt és szeretné megbüntetni a bűn elkövetőjét, és mellesleg radikális változásokat akar, radikálisan megjeleníteni gondolatvilágát a társadalom felé. Fontos megérteni minden kereszténynek, hogy ne féljen (II. János Pál: "...Ne féljetek, Isten veletek van...") választani, a megfelelőt választani, még akkor is, ha a média a konformitást (az ő érdeke szerinti azonosságot ) sulykolja belé. Mindenki gondoljon vissza az elmúlt húsz évre - különösen az utolsó nyolcra - és válassza azt az utat, amit Jézus is elvárt a követőitől, hogy radikálisan szakadjanak el az előző életüktől. Csak úgy követhették Őt. Emlékezzünk a gazdag fiú esetére [Mt 19,16-22]. Nem tudott szakítani előző életével (pontosabban nem tudott megválni a vagyonától) - nem tudott radikális lenni -, ezért Jézus le is mondott róla [Mt 19,23-29].

Ne feledjük el, hogy az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyház tanítása szerint gyakorolni kell jogainkat így a választásokon való részvételt is. A Hittani Kongregáció (2003. január 16-ai dokumentuma) szerint:
"A világi hívők mindenkor „keresztény lelkiismerettel” és az azzal megegyező értékekkel egyetértésben teljesítik általános politikai kötelességeiket, gyakorolják sajátos feladatukat, hogy az világi rendet keresztény módon átitassák. Emellett elismerik az evilági rend törvényes létét és önállóságát, és illetőségük, valamint felelősségük szerint együttműködnek a többi állampolgárral. A II. Vatikáni Zsinat tanításából következik, hogy „világi Krisztus-hívők, annak érdekében, hogy a világot keresztény szellemben átformálják, semmi módon nem mondhatnak le a „politikai életben” történő részvételről, vagyis arról a sokrétű és szerteágazó gazdasági, társadalmi, törvényhozói, adminisztratív és kulturális munkáról, melynek célja szervezett és intézményes módon a közjó előmozdítása”. E közjó magába foglalja az olyan javak támogatását és védelmét, mint a közrend, a béke, a szabadság, az egyenlőség, az emberi élet tisztelete, a környezetvédelem, az igazságosság, a szolidaritás, stb."

Nagyon fontos megjegyeznünk a Hittani Kongregáció útmutatását:
"A katolikus részvétel a politikai életben nem jelenthet kompromisszumot ezen a téren, mert akkor nem létezne a keresztény hit tanúságtétele a világban, valamint a hívők egysége és összetartozása. A modern állam alapját képező demokratikus rendszerek nagyon törékenyek ott, ahol nem az emberi személy áll a középpontban."

Befejezésül egy utolsó gondolat a Hittani Kongregáció dokumentumából:
"Az Egyház szociális tanításának egyes kiválasztott vonatkozása iránti politikai kötődés nem meríti ki a közjó iránti teljes felelősség vállalását. A katolikusok nem gondolhatják azt sem, hogy felelősségüket átruházhatják másokra, mivel Jézus Krisztus evangéliuma által arra hivatottak, hogy hirdessék és valóra váltsák az emberről és a világról szóló igazságot."

(neményi.net alapján szerk.)