Amikor Magyarországra rászabadult a Vörös Hadsereg, föléledt az egyszer már 1919-ben rövid időre garázdálkodott gyűlöletsajtó, amelynek legfőbb feladata volt gyalázni mindent, ami a magyar múltban, szellemiségben, értékrendben, meggyőződésben nemzeti volt. Nekiestek a Horthy-korszaknak, meg sem álltak Szent Istvánig. 

Szerencsére a Szent Korona nem volt „otthon”. Ez a téma és stílus moderáltabb formában előkerül még manapság  is jelentéktelen kiadványokban és interneten Magyarországon, de aligha talál érdeklődőt. De mint visszajáró kísértet, új virágzásba szökött nyugaton, nagynevű, nagy olvasottságú lapokban a butító bolsi duma a magyarországi állapotokról, újra és újra, mint fontos tudnivaló a nyugati közönség számára, ami mellett más hír a jelentéktelen országról nem is jelenik meg. 
A német Spiegel Online részletesen beszámol a Horthy-szoboravatásról és „a náci idők írójának”, Nyirő Józsefnek végül meghiúsult újratemetéséről. A lap szerint a folyamatok jól illeszkednek az év elején hatályba lépett új Alaptörvény történelemszemléletébe is, amely „ezeréves magyar államról”, „Szent István koronájáról”, „szellemi és lelki egységről” és hasonlókról szól. A vezető német lap szerint mindez „visszanyúlás a két háború közötti idők szellemébe, amikor Horthy Miklós kormányzó egy autoriter, ultrakonzervatív, nacionalista és revizionista rezsimet teremtett”. A Spiegel tudósítója úgy látja, hogy Orbán kormányzása alatt ugyanez a szellemiség tér lassan vissza. Azután persze jön az „indokolás” arról, hogy milyen szörnyű állapotokat teremtett Horthy. 
A szovjet megszállás első éveiben még érthető volt ilyen hajsza Magyarországon, ami azt szolgálta, hogy lehessen felszabadulásnak nevezni a megszállást és a bolsevista uralmat, de mi a fenét akar elérni a német lap a magyar történelem egy régi időszakának mai olyan emlegetésével, ami már akkor is nyilvánvalóan hazug bolsi propaganda volt. A lap azt állítja, hogy Horthy „notórius antiszemita” volt, aki „a fehér terrorért” és „400 ezer magyar zsidó deportálásáért” egyaránt felelőssé tehető. A lap megemlíti, hogy a szoboravatás után Debrecenben Bölcskei Gusztáv, református püspök a helyi – a Spiegel szerint – „Evangélikus Kollégium” falán Horthy-emléktáblát avatott. A Spiegel beszámol arról is, hogy Budapesten – amit Horthy mindig is „judeobolsevik” városnak tartott – szintén terveznek szobrot állítani a kormányzónak, mégpedig a Várnegyedben egy lovas szobrot. A lap idézi Czene Gábort, a Népszabadság publicistáját, aki „lopakodó Horthy-kultuszról” beszél.
A Spiegel szerint az új Horthy-kultusz és Nyirő újratemetése egy népnemzeti reneszánsz része, amit a magyar kormány is buzgón támogat. A lap cikke erdélyi kijelentései miatt bírálta Kövér Lászlót. Nyirőről a Spiegel publicistája azt írta, hogy Horthy prominens kultúrideológusa volt, ami persze otromba butaság.
Természetesen a célzott személy Orbán és kormánya. A megjelenés pedig nemzetköziek nemzetközi összjátéka. Minden nyugaton megjelenő Magyarország-ellenes publikációt Budapesten fogalmaznak meg. Egyik szakértő Bauer Tamás szerint – aki a Népszabadságban közölte okoskodásait Trianonról annak évfordulós napján – Orbánnak már egy évtizede „a magyar nemzet határokon átívelő egyesítése” a vezérlő eszméje. Ezt támasztja alá a Trianon-törvény, az „egységes magyar nemzet” illúziójának építése, a parlamenti gesztusokkal az iskolai kirándulásoktól a „Kárpát-medencei nemzeti örökség” ápolásáig, „tudatosan figyelmen kívül hagyva, hogy a szomszéd országokban élők jogi és politikai értelemben is más állam polgárai”. 
Értjük ugye, tehát nem magyarok. Ehhez a kurzushoz illeszkedik a Horthy-kultusz elfogadása és támogatása – Bauer szerint –, hiszen ugyanazt képviselte Horthy a két világháború között Hitler szövetségében, az akkori nemzetközi feltételek által lehetővé tett eszközökkel, amivel Orbán a huszonegyedik században, a most rendelkezésére álló eszközökkel próbálkozik.
Mindezeket olyan beállításban adja, mintha a régi törekvések már akkor is szörnyű támadást valósítottak volna meg a nemzetközi rend ellen, mint ahogy ilyen alapon igyekeznek a nagyon másképp gondolkodók a mai magyar törekvések ellen külföldi beavatkozást elérni.  Mindenki tudja, akit érdekel, hogy a magyarországi „tűrhetetlen helyzet” említésével foglalkozó újságcikkek megfogalmazói budapestiek, akiknek valamiért nagyon fontos megbuktatni a nemzeti érdeket felvállaló kormányt, amely most végzi igazi történelmi szerepét, igyekszik megvalósítani az elmaradt rendszerváltást. 
Amennyire érthető, ez az összjáték a hazai bukott bolsevisták és nyugati elvtársai között, annál érthetetlenebb a strassbourgi döntés vöröscsillag ügyben.*A vörös csillag tiltott viselésével kapcsolatos ügy előzménye, hogy Fratanolo János egy 2004. május 1-jei pécsi szakszervezeti rendezvényen – egy Magyarországon tiltott önkényuralmi jelképnek számító – ötágú vörös csillagot viselt, majd nyilatkozott a helyi televíziónak, így a kitűzőt a nézők is láthatták. Emiatt Fratanolo János ellen 2007-ben büntetőeljárás indult, és megrovásban részesítették. ő azonban a strasbourgi bírósághoz fordult, amely jogsértőnek minősítette az elítélését. A testület álláspontja szerint Magyarország megsértette a korábbi pártelnök szabad véleménynyilvánításhoz való jogát. A magyar államot arra kötelezték, hogy a vöröscsillag viselése miatt elmarasztalt Fratanolo Jánosnak 4000 euró kártérítést, továbbá 2400 euró perköltséget fizessen június 8-ig.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete Fratanolo János ügyében márciusban emelkedett jogerőre. Ezt követően, április végén Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter határozati javaslatot nyújtott be a Parlamentnek: eszerint a kormány kitart a vöröscsillag-viselés tilalma mellett és nem ért egyet a strasbourgi bíróság vonatkozó ítéletének végrehajtásával. Az igazságügyi tárca szerint, mivel a hatályos büntető törvénykönyvnek az Alkotmánybíróság által 2000-ben megerősített passzusával ellentétes a strasbourgi ítélet, a határozat végrehajtásával kapcsolatban az Országgyűlésnek kell döntést hoznia.
Múlt pénteken Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára Várpalotán, az 1952-es várpalotai kitelepítések 60. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen azt mondta: nem kerül ki a büntető törvénykönyvből a vörös csillag mint önkényuralmi jelkép. Úgy fogalmazott, hiába mondta ki a strasbourgi emberi jogi bíróság, hogy a vörös csillag nem önkényuralmi, hanem mozgalmi jelkép, itt, Közép-Európában a vörös csillag önkényuralmi jelkép, amelynek a nevében embereket gyilkoltak meg bírósági ítélet nélkül. Kijelentette: bármifajta nemzetközi nyomás is nehezedik Magyarországra ezzel kapcsolatban, „sem azoknak, akik vörös csillagot hordtak magukon, mi kártérítést, amíg polgári kormány van Magyarországon, fizetni nem fogunk, sem a büntető törvénykönyvből mint önkényuralmi jelképet kivenni nem fogjuk, a sarló-kalapáccsal együtt”.
Az önkényuralmi jelképek használatának tilalma a Büntető Törvénykönyvben a BTK269/B. § (1) bekezdése[1] szerint „Aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vöröscsillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet a) terjeszt; b) nagy nyilvánosság előtt használ; c) közszemlére tesz; ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő.” Az idézett jogszabály (2) bekezdése szerint „nem büntethető az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény miatt, aki azt ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból vagy a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás céljából követi el.” A (3) bekezdés szerint „az (1)-(2) bekezdés rendelkezései az államok hatályban lévő hivatalos jelképeire nem vonatkoznak.”
Ez már a második eset. Egyszer már közölte a strasbourgi emberi jogi bíróság, hogy csupán politikai véleménnyilvánításnak tekinthető a vörös csillag nyilvános viselete. Ezzel adott igazat Vajnai Attilának, a Magyarországi Munkáspárt 2006 alelnökének, aki azért fordult ehhez a fórumhoz, mert a Fővárosi Bíróság jogerősen elmarasztalta a csillag viseléséért.
Akkor jogi vita keletkezett, egyik érdekes hosszászólás (Karsai Dániel, Élet és Irodalom 2008/31. szám) „okos” megoldást sugallt:
„Vajon a Vajnai-ügyből következően minden önkényuralmi jelkép szabadon hordható ezentúl, mint azt sokan felvetették az utóbbi időben? A válasz strasbourgi nézőpontból rendkívül egyszerű: a bíróság csak és kizárólag a vörös csillag viselésével kapcsolatban foglalt állást, más önkényuralmi jelképpel kapcsolatban nem. A Btk. 269/B. paragrafusából most csak az »ötágú vöröscsillagot« szövegrészt kell eltüntetni. Egyelőre bent maradhat a törvényben a szvasztika, SS-jelvény, nyilaskereszt, sőt a sarló-kalapács viselésének tilalma is. Természetesen a bíróság érvelését olvasva bizonyos következtetésekre lehet jutni más önkényuralmi jelképek viselésének tilalmával kapcsolatban is, de a téma elemzése meghaladja jelen cikk kereteit.”
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete Fratanolo János ügyében márciusban emelkedett jogerőre. Ezt követően, április végén Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter határozati javaslatot nyújtott be a parlamentnek: e szerint a kormány kitart a vöröscsillag-viselés tilalma mellett, és nem ért egyet a strasbourgi bíróság vonatkozó ítéletének végrehajtásával.  Az igazságügyi tárca szerint mivel a hatályos büntető törvénykönyvnek az Alkotmánybíróság által 2000-ben megerősített passzusával ellentétes a strasbourgi ítélet, a határozat végrehajtásával kapcsolatban az Országgyűlésnek kell döntést hoznia.
Nyári Zsoltot a Zöld Baloldal szóvivőjét és társait a vörös csillag viseléséért – önkényuralmi jelkép használata miatt – a rendőrség előállította. Nyári Zsolt a nepszava.hu-nak azt mondta, eddig is minden rendezvényen viselte, ezután is hordani fogja a vörös csillagot, az ugyanis szerinte nem önkényuralmi, hanem munkásmozgalmi és szolidaritási jelvény. (Népszava Online) 2012. június 06.
Néhány tipikus internet hozzászóló véleménye:
[Barka] [2012. máj. 1.] „Felhívnám Navracsics úr figyelmét arra az egyszerű tényre, hogy a Strasbourgi Emberjogi Bíróság ítélete minden tagállamra nézve kötelező: Sem az Alkotmánybíróság sem az Országgyűlés nem bírálhatja felül. Ebből megint balhé lesz fidesznyik urak!”
[tovaris] [2012. máj. 1.] „Egyet lehet tenni – tömegesen kell viselni. Mindenkit nem zárhatnak be. Akiket emiatt bevisznek, megbírságolnak, az politikai üldöztetésnek minősül. Navracsics úrral meg még külön elszámolok, ha találkozom vele.” 
D. Magyar György ügyvéd, tanácsadó: „Az önkényuralmi jelkép használata továbbra is bűncselekmény Magyarországon. Azok, akiknek véleménynyilvánítási szabadságát a büntetőjogi felelősségrevonás az Egyezmény 10. cikkébe ütköző módon korlátozta, Strasbourgban kártérítésre számíthatnak. Pernyertességük esetén a Legfelsőbb Bíróság (januártól: a Kúria) felülvizsgálati eljárás során fel fogja őket menteni – ugyanis az állam az egyéni jogsérelem orvoslására is köteles egy strasbourgi ítélet alapján.”
A kérdés tehát az: ha a Kúria elé kerül az ügy, valóban figyelembe veszi-e a strasbourgi döntést, és annak megfelelő ítéletet hoz? Gellért Ádám nemzetközi jogász furcsának találná, ha a Kúria nem „Strasbourg-konform” ítéletet hozna, mivel korábban egy hasonló ügyben a Legfelsőbb Bíróság már felmentette Vajnai Attilát, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnökhelyettesét az önkényuralmi jelkép használatának vétsége alól.
Ebből látható, hogy joggyakorlati gabaly van vöröscsillag ügyben, ezt mi nem gombolyítjuk tovább. Van ennek az ügynek más vonatkozása is, ami az Európai Unió tagjainak egyéni érdekeit érinti sok olyan kérdésben, amiben egységes álláspontot kellene kialakítani. Sok szó esik arról, hogy egyöntetűségnek kell lennie, ha Európa közös államot akar alkotni. Azonban az egyöntetűség nem jelentheti azt, hogy a nyugati tagállamok mondják meg a keleti tagállamoknak, hogy milyen ideológiát tiszteljenek illetve vessenek el. Pedig most ez történik. Eurocomfort a neve az utasításrendnek, amihez a később csatlakozó államok kötelesek alkalmazkodni. De így van-e. Mert ha így van, akkkor sérül az egységesülési elv, és ha ez kötelező jellegű, akkor ez az unió hasonlatossá válik ahhoz a másik unióhoz, amit végre fölemésztett a sok belső hazugság. 
Ez az ítélet felveti azt a kérdést, hogy az elfogadott és elutasított szimbólumok vonatkozásában egy ország, egy nemzeti közösség nem dönthet szabadon. Milyen közös Európa az, ahol közösségi értékeinket bírálják felül, ahol valaki jogot formál arra, hogy megmondja egy másik népnek, hogy történelmi tapasztalata alapján mit tekinthet, vagy mit nem tekinthet társadalmi nyugalmát zavaró jelképnek. Magyarországon egyszer már alaposan megrágták a kérdést, aminek alapján jött létre a nyilvános használattól eltiltott jelvények fesorolása.
Ilyen jelek láttán vetődik fel a kérdés: mi lesz a magyar nemzet sorsa a mindent integrálni akaró Brüsszel árnyékában? Erről a témáról közölt kerekasztal beszélgetést a Magyar Hírlap. Schöpflin György, Sinkovics Ferenc és Kántor Zoltán járta körül a témát. A tartalmas beszélgetésből megtudjuk, hogy „a liberális internacionalizmus, az univerzalizmus hívei azt remélik, hogy tényleg eltűnik a nemzet, s a negatív jóslataikkal megpróbálják előrevetíteni és sürgetni ezt az eltűnést. Újságok, tévé- és rádiócsatornák próbálják az emberek tudatába sulykolni: haldokolnak a nemzetek, új korszak kezdődött, amelyben el is fognak tűnni.” 
Válaszoltak arra a kérdésre is, hogy miért olyan olthatatlanul ellenségesek a szocialisták és a liberálisok a nemzettel szemben? „Bizony azért mert a nemzetek továbbélése eleve megkérdőjelezi a liberális, illetve a szocialista projektet. ők azt mondják például: egységes az emberiség. Mert egységesnek akarják látni. Klasszikus baloldali tünet, hogy erősen keverednek náluk a valóság és a vágyak elemei. Be akarják váltani az álmaikat, majdhogynem akármilyen áron.”
Megállapodtak a beszélgetők abban, hogy elmúlt a baloldali eszmeiség elfogadottsága arról, hogy az osztály a társadalom legfontosabb eleme. „De a szocialisták benn ragadtak saját csapdájukban, szükségük van az osztálytudat kapaszkodójára, nem akarják elfogadni, hogy csak tévedésből léteznek. A nemzeti gondolat alapköve az összetartozás és a másikért vállalt felelősség, a szolidaritás. Az állam feladata pedig éppen az, rendes körülmények között, hogy az oktatáson, a kultúrán és a szimbólumokon keresztül folyamatosan reprodukálja ezt az összetartozástudatot. Ez az alapja egész Európában a külhoni nemzettársak támogatásának is, a számukra biztosított állampolgárság; ez nem magyar sajátosság.”
Schöpflin György, a Fidesz EP-képviselője fogalmazta meg a lényeget: „Az integrációs folyamat legitimitása, elfogadottsága érezhetően csökken. Egyre több hatalom halmozódik föl Brüsszelben, és ez nem is mond ellent a logikának, hiszen sok kérdést csak központilag lehet megoldani. No de e hatalom fölött nincs rendes polgári ellenőrzés. Ez probléma! A nemzet összetartó ereje sokkal erősebb, mint az Európai Unióé, a nemzetek még az unokáink idejében is létezni fognak.”
Utóbbi időben mindinkább megnyilatkoznak nemzetellenes szándékaikkal azok a nyugateurópai politikusok, akik a 70-es években különféle marxista szervezetekben tombolták ki ifjonti vagányságukat, most pedig nagy egyetértésben nyomják az Európai Unió szekerét a liberalista globalizmus vágányaira. Érdemes betekinteni az egyéniségüket kialakító bibliájukba, ami az alábbi, azóta sokat idézett szavakkal kezdődik: „Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete.” Befejezésül ebből idézünk két mondatot:
„A népek nemzeti elkülönülése és ellentétei már a burzsoázia fejlődésével, a szabadkereskedelemmel, a világpiaccal, az ipari termelés és az ennek megfelelő életviszonyok egyformaságával egyre inkább és inkább eltűnnek. A proletariátus uralma még inkább eltünteti majd őket.” (Karl Marx & Frederich Engels, A Kommunista Párt kiáltványa. London, 1848.)

Megjelent a Magyar Élet 2012. június 14-i számában

Szabad Hirek