Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához:

“… Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”

(Lk. 2,22-40)

7. És mikor imádkoztok, ne legyetek sokbeszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.

8. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.

9. Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

10. Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

11. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

12. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

13. És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!

(Mt. 6.)

Milyen kiút van a keresztény ember számára a válságból? Ha nagyon rövid és lényegre törő szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy egyetlen kiút van egy keresztény ember számára, az pedig az imádság, a hit, a Krisztussal való személyes kapcsolat. Ennél okosabbat nem lehet mondani, mert ez a valóság, ez az igazság, eszerint kell az életünket alakítanunk, azaz Isten rendelése szerint kell élnünk. De elég-e csupán úgy élni, vagy legalábbis megpróbálni úgy élni, ahogy egy keresztény embertől elvárható? Mit kellene még tenni ahhoz, hogy a mi keresztény életformánk követendő példává váljék mások számára?  Nem szabad talán dohognunk, nem szabad politizálnunk, nem szabad a nemzet bajai miatt szót emelnünk?

Szó sincs erről. A keresztény ember nem ostoba, és nem néma, és nem süket, és nem vak. Maga Jézus is kikérte magának amikor megütötte a szolga. (Amikor ezt mondta, az ott álló szolgák közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt: “Így felelsz a főpapnak?” Mire Jézus így válaszolt neki: “Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?” Jn. 18, 22-23.) Miért ne kérhetnénk ki magunknak, ha az ISTEN ELLENES HATALOM ÜT ARCON BENNÜNKET NAP MINT NAP? Vannak jogai és vannak kötelezettségei, és rá is vonatkozik minden törvény, ami a nem keresztényekre vonatkozik. És sajnos a gazdasági válság is éppen úgy érint bennünket, mint a nem keresztényeket. Illetve egy kicsit jobban, hiszen a nem keresztény lelkiismeret furdalás nélkül lop, csal, hazudik, öl, veszti el még a rászorultaktól, a gyermekektől és az öregektől, az elesettektől is amijük van. A nem keresztény embernek nincs lelkiismerete, mert nincs viszonyítási alapja. Nem ismeri Krisztus tanításait, és nem fogadja el az alaptörvényt, azaz, a tíz parancsolatot. A nem keresztény ember lelkileg sivár, mert nem hiszi, hogy van lelke. Az ő istene a pénz, a hatalom, a gazdagság. És öngyilkos lesz, ha olyasmi éri, amit mi egy „jaj Istenem”- mel vagy egy „Jézus segíts!”-sel elintézünk, mert nekünk van hitünk. Ők azonban Júdás útjára léphetnek csupán, mert minden ember krisztust követőnek születik, benne van a kód Jézushoz, de tudatosan tagadja meg, mert könnyebb Isten nélkül, Istent ellen élni, mint Istennel és az Ő parancsaival.

Tehát ennyi lenne, ha röviden a lényeget kellene e jelzett témában elmondanom. Ennél azonban többet kell mondani, amikor a válságról, a válság okairól, annak kezeléséről beszélünk. Mert mi is voltaképpen ez a válság, Nem valamiféle közgazdasági szükségszerűség, hanem a nemzetközi pénzvilág szándékos támadása a keresztény világ ellen. A keresztény Európa ellen, a még megmaradt keresztény értékek, A KERESZTÉNY ERKÖLCS ellen. Isten ellen, Jézus ellen, és persze ellenünk… akik követjük az Urat.

De mióta is tart ez a válság? Körülbelül kétezer esztendeje. Hiszen akkor szakadt meg a szövetség, és akkor köttetett egy szövetség. Egy új szövetség köttetett, amelyben mindazok, akik elfogadják és követik Krisztust, szerződő felekké váltak a mai szóhasználat szerint, s akik nem fogadták el a Megváltót, azok az ördög atya fiai lettek. Jézus maga mondotta, hogy nem békét, hanem ellentétet, ellenségeskedést, de mindaz, aki hisz az üdvözül, és aki nem hisz az elkárhozik. Tehát mi a választott nép kell, hogy megharcoljuk Krisztusért a magunk harcát, egyénileg és közösségben egyaránt. A válság a szeretet és a gyűlölet közötti válság. Az önzés és az önzetlenség közötti válság, a hit és a hitetlenség közötti válság. S ezekből fakad a ma még erősebbnek látszó pénzhatalom felettünk győzni akaró sátáni mesterkedése, amelyből hiányzik a szeretet, az emberség, a segítőkészség, s amelynek a pénz az istene, az egyetlen célja és értelme. A hatalom a középpontja, és a gyűlölet a megtartóereje. Nincs irgalmasság e sátáni eszmerendszerben, és a gyilkosság éppen úgy megengedhető, mint az éheztetés, a gyermekek megrontása, az idős emberek magukra hagyása, az élet semmibevétele.

Kétezer esztendeje minden nemzedék megtapasztalta e sátáni összeesküvést, és a mai korban már, az államok, a népek vezetőiből marionett figurát csinált ez az isten ellenes, keresztényüldöző hatalom. Megvehetővé tette őket, és nemzetük, országuk árulói lettek.

A legnagyobb kárt a lelki és az erkölcsi válság okozza. Ez az Isten ellenes hatalom, amely kétezer esztendeje az emberi gyarlóságot használja saját uralmának előkészítésére, megtartására, nekünk, magyaroknak különösen nagy károkat okozott és okoz ma is.

Európa és a magyarság számára az igazi veszély az úgynevezett „nagy” francia forradalommal kezdődött, amikor a klasszikus értékeket, és az állam berendezkedését a szabadkőművesek a nincstelen és felbőszített néppel igyekeztek megsemmisíttetni. Igaz, nem sikerült első nekirugaszkodásra, de a tematika már ekkor kirajzolódott. Mindig a szegény, primitív, műveletlen és elégedetlen embert kell az első vonalba irányítani, majd amikor az forradalmat csinál, akkor átvenni a vezetést… Mit használ ki tehát ez a hatalom? Nem csupán az elégedetlenséget, hanem a mérhetetlen irigységet is. Ám, mi kellett ahhoz, hogy a társadalom eme legalsóbb rétegét fel lehessen lázítani? A Krisztust követő egyházak, tehát a kereszténység lejáratása, gyalázása, rágalmazása. Mert az egyszerű embernek a keresztény egyházak szeretete a normális életvitelhez tartozott. A parókiákon, a kolostorokban kapott enni, olykor munkát, s gyermekét is az egyház taníttatta, ha annak értelme volt. Nem azzal foglalkozott, hogy ezeknek van, nekem nincsen, hanem elfogadta a helyzetét, amely helyzeten sok esetben az egyházak segítettek, a papok tették jobbá, szebbé. És persze azok, akik a papoknak segítettek… a földesurak, a világi hatalmasságok. Mit tett a lázító? Feltette a kérdést: – te hiszel ezeknek? Nem látod, hogy nekik mennyi mindenük van, te meg itt döglesz meg a munkában, hogy nekik legyen… Mit tett erre a társadalom legalsó rétege? Elöntötte az irigység, a düh, és lemészárolta mindazokat, akik ellen felingerelték, hogy az övé lehessen a vagyon, a pénz, a gazdagság. Ám, nem lett az övé, mert azok tették rá a kezüket, akik felhergelték… igaz, ő is kapott valami keveset, de a felfordulás nyertesei, haszonélvezői a felbujtók voltak, akik viszont kihasználták az egész társadalmat. A keresztény erkölcs és a keresztény tanítás nem ez. És ezért van útban minden krisztust követő egyház, kivéve azokat, amelyeket maguk a felbujtók alapítanak és tartanak életben.

Hiszen a kereszténység a legnagyobb ellenfele, ellensége azoknak, akik ezt a ma már egyszerűen liberálisnak nevezett cionista, szabadkőműves hatalmat irányítják. Ellenség, és egyben olyan tükör is a kereszténység, amelybe nem mernek belenézni ellenségeink, mert látják az ő életvitelük és a kereszténység tanítását betartók, a hitvallók életvitele közötti hatalmas különbséget. Tehát a legegyszerűbb mód, ha a hatalom eltörli a föld színéről, megsemmisíti, tönkreteszi az egyházakat. Ezt is látjuk ma. Persze nem szemtől szembe cselekednek, hanem különlegesen fondorlatos módon.

Például politikai hatalmukat és főleg pénzüket felhasználva feldaraboltatnak egy országot csak azért, mert az keresztény ország. Olyan ország, ahol nem tudnak ugyan ellenségképet keresni és találni, mert itt mondták ki először a szabad vallásgyakorlás elvét, már hosszú évszázadokkal ezelőtt, de mégis megsemmisítik az országot, mert mi magyarok, képesek lettünk arra, hogy páratlan módon magunkává tettük a krisztusi tanokat. Tehát, miért is volt a válság 1920-ban? Hogy megszűnjék egy stabil keresztény szellemiségű nemzet egysége.

Számunkra válság volt a trianoni döntést megelőző világháború is (ami nekik haszon, hiszen a papírbakancsok hatalmas bevételt eredményeztek…), amelyben a magyar külpolitika nem kívánt részt venni, de a Habsburgok, akiket nem keresztény bankár-család tartott a zsebében, belerángattatták Magyarországot is azzal a nyilvánvaló céllal, hogy okot szolgáltassanak a későbbi nemzetfeldaraboláshoz, azaz Trianonhoz. A szabadkőművesek világméretű hálózata az 1850-es évektől kezdve olyan erővel indított háborút a kereszténység ellen, és Isten ellen, amelyről nyugodtan állíthatjuk: – eszmerendszerük, amelyet, mint mondtam ma egyszerűen és összefoglaló néven liberalizmusnak nevezünk, magának a Sátánnak az eszmerendszere, amely az ember rossz tulajdonságaira épít, azokat használja ki a maga javára.

Az emberellenes gépezetnek egy másik irányvonala volt a kommunista elvek és eszmerendszer elterjesztése. Hiszen, ha a mai kor eseményeit összevetjük az elmúlt évszázadban történtekkel, akkor világosan láthatjuk, hogy semmiben nem különbözött az, – ettől. Hiszen mit is művel a kommunizmus 1919-től napjainkig? Igen napjainkig, hiszen a végrehajtó hatalom ugyanazokból áll, mint akik a kádári nemzetirtást végrehajtották… A kommunista világnézetnek, azaz Lenin, Marx és Engels urak elvei 100.000.000 ember életét oltották ki a Földön 1917-től, de ez a szám még nem végleges, hiszen a mai kor Magyarországán a rablógazdaság miatt elhunytak számát is hozzá kellene adni… Ezt a számot viszont még nem ismerjük egészen pontosan.  Ma is halnak meg emberek a mai magyar kormány működése miatt…

Térjünk vissza a 2000 éve tartó válsághoz. Magyarországon tehát megtörtént egy borzalmas változás, ami lelki és szellemi, gyakorlati és gazdasági válságot okozott, s amit Trianonnak nevezzük. Ez a válság, amely úgy őrli máig a nemzetet, mint egy lassan forgó malomkő. Az 1920. június 4-i döntést megelőzte a Károlyi-féle királyárulás, a vörös terror, az ország teljes kirablása, a kommunista halálvonat, amelyben Sámueli Tibor utazott a Lenin-fiúkkal, s ahol kiszállt ott a halál tombolt. A magyarság szívét megmételyezte a gyűlölet érzése, mert ártatlanul öltek és kínoztak meg ezreket ama bizonyos 133 nap alatt.

Meggyőződésem, hogy ha a magyarság felülemelkedik az őt ért rettenetes, és máig tapasztalható fájdalmán meghasonlottságán, akkor Európa is megmenekül. Ugyanis Európa bűne a magyarság lelki, szellemi és hitbéli válsága.  Ehhez viszont az kell, hogy a magyarság felismerje végre azokat az égi jeleket, azokat történelmi és lelki rezdüléseket, amelyek kivezetik a ma már tébolyultságig süllyedt lelkiállapotból. Arra van szükség, hogy felismerjük Istent, és visszataláljunk kereszténységükhöz.

Az irány azonban sajnos nem, vagy csak részben ez. A társadalomból egy olyan energia szabadul fel, amely nem sokban különbözik az Isten ellenesek hadviselésétől. És ez nagy baj. Bármerre nézünk, gyűlölet tölti el az emberek szívét, a civil szerveződések, a pártok, az egyházakon belüli ellenségeskedések egyre csak erősödnek, az egyházellenesség pedig ma már a jobboldalon is divattá vált, mert valakik felfedezték, hogy a magyar őseredet kutatás, és ennek a ellenőrizhetetlen eredményei remek táptalajt adnak Krisztus, és a keresztény egyházak ellen, a felszínes műveltségű vagy tudatlan fiatalság számára. Féktelen a sátáni gonoszság ma Magyarországon, s mind a jobb-, mind a baloldali gyűlölködés egyetlen gyökérből fakad, ami nem más, mint az Istenellenesek – a liberális világhatalom – parancsai, cselszövései. Most egy olyan drámai pillanatban vagyunk, amikor minden eldőlhet. Nincs idő arra, hogy sokat mérlegeljünk, hiszen gyermekeink sorsa, jövője, nemzetünk megmaradása a tét. Nincs idő arra, hogy esélyeket adjunk ilyen-olyan eddig keveset bizonyított pártoknak, legyenek azok bár nemzetinek látszók. Ma egy új, tiszta szellemiségnek, egy új keresztény és magyar eszmeiségnek kell bátran teret adni ahhoz, hogy a magyarság ismét – csaknem ötszáz év után – összekovácsolódott és kitartó, egyetértő és a hazáért egységesen küzdő társadalom legyen a Kárpát-medencében.

A keresztény embernek most kiemelkedően sok feladata van. Egyéni életében a példamutatás, a közösségi életben az igazság megismertetése, a politikai életben egy olyan erkölcsi tartásról való tanúbizonyság tétele, amely 1945. óta ismeretlen ezen e területen. Az egyetlen dolog, ami számunkra ismeretlen fogalom és érzés kell, hogy legyen; – az elkeseredettség. Hiszen olyan erővel, olyan Istentől kapott felhatalmazással állunk harcba, amely másoknak, a nem hívőknek, a nem keresztényeknek nem áll a rendelkezésére.

Ez azonban olyan, mint egy elemmel működő műszer. Csak akkor használható, ha van benne táp, áram. A mi áramunk és hajtóerőnk a hit. A feltétel nélküli őszinte és igaz hit. A Krisztussal való személyes kapcsolat. A keresztény-keresztyén közösség ereje. Hiszen amikor mi együtt vagyunk, és nem akarunk ilyen-olyan vezetők, hangadók lenni, hanem minden társunkban az Isten képmására alkotott felebarátot látjuk, akkor Krisztus is közöttünk van. Ezt ő maga ígérte meg, és amit ő megígért abban nem kételkedhetünk. Bizonyára mindenki érezte már életében, a közvetlen isteni segítséget. Mindenki érezte már, hogy Jézus erőt adott a bajban, a nyomorúságba, a betegségben, a gyászban. Nos tehát a válságból való kilábalás csak a kereszténységen, a jézusi tanítások ösvényein keresztül sikerülhet. És sikerül is!

Mert mi tettek azok, akiknek nincs hitük, akik kétezer esztendeje Istennel akarnak küzdeni, de ez a küzdelem csak látszateredményekkel járt. Nézzünk szét magunk körül, nézzünk szét a Kárpátok gyűrűjében, és nézzünk távolabbra, Európára és Amerikára.

Családjainkban, ismerőseink, barátaink körében látjuk a házasságok tönkremenetelét, a hűtlenséget, a gyermekek és az idős szülők magukra hagyását, a munkanélküliségből adódó rettenetes nehézségeket, a szeretetlenséget, és a bajban való egymásnak esést, a veszekedéseket, a züllést, az italozást. Életek, családok, gyermekek lelkei mennek tönkre, hit nélkül.

A Kárpátok gyűrűjében és Európában olyan viszonyokat teremtett az Istentelen liberalizmus, amilyen a történelem során soha nem volt. Szodoma és Gomora! Hasonló dolgok jelennek meg a társadalomban – nagyban, mint a családokban – kicsiben, hiszen a kormányok, a liberális istentelen pénzhatalom parancsára szabad utat engedtek a magzatgyilkosságnak, amit én a legnagyobb bűnnek tartok, mert egy magatehetetlen embert, aki csak az édesanyjára számíthat, maga az édesanyja árulja el, öleti meg azzal a szakemberrel, aki az emberi élet megmentésére esküdött fel. Erre nincs magyarázat, nincs sem szociális, sem más elfogadható magyarázat. Szoktuk hallani a már e gyilkosságon túlesett nőktől, hogy nem voltál még ilyen helyzetben, nincs jogod megítélni, nem tudhatod milyen fájdalom ez, hogyan vállalhatnék úgy egy gyermeket, hogy az egész életében nyomorogjon… Nem magyarázat ez barátaim, mert Istennel a teremtésben vesz részt az asszony, akinek a hivatása az anyaság. Istennek minden magzattal megvan a terve. Isten tervét pedig csak úgy lehet keresztülhúzni, ha magára vállalja – ez esetben – az anya a büntetést is. És ez a liberális világhatalom legaljasabb parancsa az anya emberi jogaira hivatkozva. Persze vannak ostoba viták, hogy mettől élet az élet… ám, ez csak ostoba és értelmetlen szerecsenmosdatás. Hiszen az egynapos csecsemő éppen olyan gyermek, mint az épp megfogant életecske, aki az Isten akaratából jön létre, Isten terve szerint, amelyben az anya és az apa csupán közreműködő szereppel bír, de döntési joga az élet fölött ugyanúgy nincsen, mint a fogantatásban. A liberális, Isten nélküli sátáni erő tehát mindennapossá, elfogadottá tette a gyilkosságot, szembeszállva Istennel, és az Ő „Ne ölj” parancsával.

Nézzük végig a Tízparancsolat mindegyikét, és világosan láthatjuk, hogy az összest megszegi a modern világ életszemlélete, liberális ideológiája.

„Uradat Istenedet imádjad, és csak neki szolgálj!” – mi van ehelyett?

Szolgáld magadat, légy a magad ura, valósítsd meg önmagad, semmi más nem számít csak te – mondják. Mi az eredménye mindennek? Az önzés, a szeretetlenség, az öngyilkosság, a családnélküliség… a társadalom semmibevétele, az emberiesség fogalmának, a szolidaritásnak, a feledésbe merülése, és számtalan élet zátonyra futása.

„Isten nevét hiába ne vegyed!” - mi van helyette? A trágárság, a káromkodás. Senki nincs tekintettel, amikor beszél a gyermekre, a hívő emberre, a papra. Mert ez a modernség – mondják. A színházakban, a médiumokban, a hétköznapi életben, a Parlamentben olyan stílusban beszélnek, ami korábban – az 1920-as években büntetendő volt! Igaz, az irodalmi magyar nyelv immár csak nyomokban felismerhető, de a trágárság, az istenkáromlás a társadalom legalacsonyabb szintjétől az úgynevezett értelmiségiekig mindenütt elterjedt, használatos, a szókincs elmaradhatatlan része.

„Megemlékezzél arról, hogy az Úr napját megszenteljed!” – mi van ehelyett? „Vidám vasárnap” az ATV-ben a primitíveknek, vagy a másnaposság a diszkó után, az egész napos fetrengés az ágyban a heti fáradtságra hivatkozással, vagy „shopingolás”. Ma a társadalom túlnyomó része azt sem tudja már, hogy a vasárnap mit jelentett a hívő ember számára, a társadalom számára. Ahogy azt sem tudja mi az ünnep… hisz abból is csak az ajándékozás, maradt meg… a lelki táplálék, a lélek öröme elkopott. A liberális gondolkodásmód, a vallásüldözés e téren is precíz volt.

„Atyádat és anyádat tiszteld!” – ehelyett drámai tényeket tapasztalunk. Az öregotthonok tele vannak látogatatlan öregekkel, az idős emberek saját házaikban fagynak halálra, vagy menekülnek az öngyilkosságba… MERT NEM NEVELTÉK KERESZTÉNY SZELLEMISÉGBEN GYERMEKEIKET. A szocialista embertípus ugyanannak az Isten nélküli szellemiségnek a terméke, hiszen a szocializmusban vetette le magáról a gyarló és a kommunisták hazudozásait elhívő ember azokat az erkölcsi követelményeket, amelyektől embernek nevezték az embert. És a bűn magában hordozza a büntetést… Ezt látjuk most. A szülői tisztelet ismeretlen, és e sátáni világban a gyermeknek lehetősége van a szülőt följelenteni. Tehát, a család teljes szétzüllesztésében is a liberális istentagadók járnak elől.

A „Ne ölj!” – ről már beszéltem, de még egy szó e kérdéskörben. Ma a gyilkosságok napirenden vannak. Minden napra esik legalább egy Magyarországon, s Európai szinten elkeserítőek a statisztikák. Igazságszolgáltatás nincs, mert bár egyes nemzetiséghez kapcsolhatók a bűnelkövetések, az egyenjogúság és a pozitív diszkrimináció felülírja a mindenkire vonatkozó törvényeket. A nemzetiségi bűnözőnek a hírekben nincs nemzetisége, ám, ha ő az áldozat, akkor az elkövető rasszista, tehát az áldozatnak van nemzetisége.

E parancs okán ismét mondom, hogy az abortusz a legnagyobb bűn minden gyilkosságok között. És csak halkan megjegyzem: – nem látok a templomokon hatalmas molinókat, amelyek az abortusz ellen tiltakoznának!

„Ne paráználkodjál!” – Mit hirdetnek ma a liberálisok ehelyett? Elképesztő dolgokat. A paráznaság legbetegesebb, legelvetemültebb formáit. Az emberi szabadságjogokra hivatkozva az azonos neműek házasságát, és azt, hogy ezek a velejéig erkölcstelen istentelenek még gyermekeket is nevelhessenek. A magyar parlamentben felvetették a gyermekpornográfia ma még szigorú szabályainak könnyítését, azaz, hogy 14 éves kortól a gyermek beleegyezésével lehessen pornófilmeket készíteni, szerelmi kapcsolatot létesíteni, természetesen az azonos neműeknek. A fiataloknak már az elemi iskolában szexuális felvilágosítást kell tartani, és tisztelni kell mindezt, akkor is, ha ez az istenellenes, beteges hajlamúak (ugyanis a homoszexualitás gyógyítható!) felvonulnak a fővárosban, gyermekeink szeme láttára, gusztustalanul kelete magukat. A házasságtörés természetes, a csoportos szex divat a fiatalság körében, a nyitottnak nevezett házasság a modern világ alapja. Kell e többet mondani annak bizonyítására, hogy ez a világ a Sátán által uralt világgá lett? Azt hiszem nem szükséges.

„Ne lopj!” – mi van ehelyett? Mit tett nyolc évig a magyarellenes szocialista kormány és liberális párt? Lopott, csalt hazudott – bevallottan! Bevallottan, de felelősségre vonás és lelkiismeret furdalás nélkül. És ne higgyük azt, hogy a mai felelősségre vonások valós felelősségre vonások lesznek. Hiszen ügyészek, bírák, ügyvédek és a parlamenti politikai pártok közvetlenül vagy közvetve, de benne vannak az elmúlt húsz év alatt történt összes gazdasági bűncselekményben… Azt is látjuk, hogy lopni, csalni, hazudni, ma a politikai élet tartozékává lett. (Igaz meg kell jegyezni, hogy vannak politikusok, akik máig keresztényi kötelességüknek és esküjüknek megfelelően végzik munkájukat, tehát mondhatom: – tisztelet a kevés kivételnek.)

„Hamis tanúságot ne szólj felebarátod ellen!” – Nos, itt nem is kellene semmit hozzátenni. Bőrünkön érezzük, hogy egy nemzetet aláz meg folyamatosan hamis tanúságtétellel a liberális, keresztényellenes politikai alja-elit. Hiszen mi nem akarunk mást, mint keresztény országban élni, erkölcsös fiatalságot nevelni, hitben és magyarságunkban megerősödni. S minek neveznek bennünket mindezért? Fasisztának, nacionalistának, a másságot nem tisztelőknek, rasszistáknak, antiszemitáknak neveznek, és ha úri jókedvük tartja, kilövik a szemünket, megvernek, megkínoznak politikai parancsra(!). Vádolnak, alaptalanul rágalmaznak, és büntetnek, ha a magunk keresztény szellemiségből adódóan kifejezzük és közreadjuk véleményünket.

„Felebarátod feleségét ne kívánjad!” – Erről már beszéltünk, ám annyit még hozzá tennék, hogy ez olyan parancs, amit megtartani szintén nem akar és nem is tud az, aki nem ismeri a parancsot. A házasságtörés is, mint az abortusz beleivódott a természetes dolgok rendjébe a mai világban. Számos helyen divattá vált a feleségcsere. Néhány hétre elcserélik az asszonyokat, vagy társaságban, úgynevezett klubokban élik ki vágyaikat a házastársak… együtt és/vagy külön. Ezek a klubok engedélyezett és államilag adóztatott klubok!

„Se házát se mezejét, se másféle jószágát ne kívánjad!” – Nos, itt sem kell sokat hozzáfűznöm. Ma látjuk igazán a bankok önző és emberellenes manipulációit, a maffiával való összefonódást, a sokgyermekes, de részletfizetésre képtelen családok kiköltöztetését, és azt, hogy mindeközben a bankokat segíti az állam. Magyarán állami szintre emelték a parancs ellenkezőjét.

Az Európai Unió olyan szerződést fogadtatott el az unió tagországaival, amely elveti a kereszténységet, s a fentiekben elmondottakat tartja érvényesnek és követendőnek, immár uniós törvényként. Tehát, a Sátán hatalma kiterjedt az egész keresztény földrészre. Megszűnt a tagországok szuverenitása a törvénykezésben, a nemzeti önállóságban, a kultúrában, és főként a keresztény hit és vallás tekintetében.

Ez utóbbit vegyük górcső alá. Mi történik Magyarországon és világban? Mint mondtam, a Lisszaboni Szerződés kiiktatta a keresztény gyökerek említését, s egyes országokban fellépnek a kereszt nyilvános helyekre való kitétele ellen, a vallásszabadságra hivatkozva. Magyarországon a történelmi keresztény egyházak nem kapták vissza teljes egészében az 1950-ben államosított ingatlanaikat, helyette pénzzel váltották meg azokat, vagy még ez sem történt meg. Az egyházi iskolák nem kapják meg a kellő és szerződésben (konkordátum) foglalt állami támogatást, és minden tekintetben hátráltatják az egyházi intézmények működését. A papok ellen különféle vádaskodások látnak napvilágot, s ami erkölcstelenséget a társadalomra törvényekkel rákényszerítenek, ám ugyanazt keresztény pappal hozhatják kapcsolatba (homoszexualitás), azonnal nagy hírverést keltenek, és a keresztény egyházakat ócsárolják egyetlen ember bűne okán és által. Ami náluk díjazandó, az a keresztényeket illetően megvetendő és undorító. Sátáni kettős mérce ez, anélkül, hogy védeném a beteges hajlamú papokat.

Hadd beszéljek azonban egy másik hatalmas veszélyről, amely ma a jobboldalon is tapasztalható erőteljes keresztényellenességet létrehozta és növeli. Nincs kétségem afelől, hogy ezt is az istentelen liberális világhatalomra törők irányítják, így felhasználva az alulművelt tömegek hiszékenységét, műveletlenségből adódó irányíthatóságát, a bűnbakkeresésre, és az elégedetlenségből adódó gyűlöletre való alkalmasságát.

Miről is beszélek? Arról a magyarkodásról, amely a ma még homályos ősmagyarvallásról, a kereszténység bukásáról, Csaba királyfi visszatéréséről álmodik. Évekkel ezelőtt elkezdődött a magyarok őstörténetének a kutatása, ami önmagában jó és szükséges dolog, hiszen minden nemzet, minden család ismerni szeretné múltját, eredetét. Ám erre rákapott a liberális világ, és beépítette azokat a saját embereket, akiket ma látunk az interneten, akik nemzeti jelképekkel és viseletben szervezik a nemzeti találkozókat, látszólag a magyarság összetartásán és összetartozásán dolgoznak, valójában pedig a kereszténység jobboldallal való meggyűlöltetése a cél. Ennek sikerét sajnos nap-nap után látjuk az internetes cikkek alatt megjelenő hozzászólásokban, amelyekből a kereszténység ellen jobban fröcsög a gyűlölet, mint Rákosi és Kádár idején, a Szabadnép hasábjain. A liberális istentelenség tehát, ebben is győzedelmeskedni látszik ugyanazt a szerencsétlen és tudatlan, felszínes műveltséggel rendelkező társadalmi réteget használva fel céljai elérésére, amelyet mindig is felhasznált az erkölcs, a rend és a társadalmi béke ellen. Ma a kereszténység ellen veti be legalantasabb módszereit, de azt hiszem hiába.

A társadalmak ébredeznek szerte Európában, de már Amerikában is. Látják, hogy az a szennygödör, amelyet ma a liberális istentelenség a világ számára lakhatónak tart és követel, az szennygödör. És vissza akar térni eredeti tiszta, átlátható, és emberséges világába. Látja, hogy a család, a gyermekáldás, a társadalmi békesség, a szociális biztonság és az állandóság mindennél többet ér.

Kétezer esztendő kellett ahhoz, hogy a Sátán a tíz parancsolatot kifordítsa, eltorzítsa az emberek gondolkodásmódját, erkölcsi korlátait, de egy pillanat elég lesz ahhoz, hogy megváltozzék a világ, és visszatérjen Isten szeretetébe, hogy felismerje az Evangélium igazságait és azt, hogy Krisztus nélkül nincs élet, vagy amit annak neveznek az maga a sátánizmus. Hiszen ma még a gyűlölet uralja a nemzeti oldalt is, melyben a keresztényellenesség épp olyan erővel tombol, mint a kétezer éve sátánista liberálisok körében. Tevékenységük és módszereik kihatnak a jobboldalra, mert a tudatlan, de jó szándékú és elégedetlen tömegeket felülről irányítva fordítják Isten és a keresztény erkölcsiség, a jézusi tanítások ellen. És ebben az egyházak is hibásak. Hiszen nem kezelik kellően a felmerült problémákat, visszahúzódnak és védekeznek. Pedig az egyházak dolga nem a visszahúzódás, hanem mint oly sokszor a történelem folyamán láttuk, prédikátorok, szerzetesek, püspökök álltak a hadak élére és Isten nevében győzelemre vitték népüket. Én úgy látom, hogy sok esetben rosszul ítélik meg azt, amit tenniük kellene, hogy védekeznek, és nem követelnek, hogy bocsánatot kérnek azért, amit sem ők, sem a hívő nép nem követett el. Igaz, vannak ellenpéldák is, de a történelmi keresztény egyházaknak sokkal határozottabban akár a szószékről is irányítania a nyájat.

„- Az erősen szekularizált környezetben a keresztényeknek joguk van tanúságot tenni az evangélium igazságáról. Az evangéliumhoz való hűség nem korlátozza semmilyen módon mások szabadságát. Inkább szolgálja a szabadságukat, felkínálva az igazságot. A püspökök tehát küzdjenek továbbra is azért a jogért, hogy részt vehessenek a közvitákban a társadalom más tagjaival folytatott párbeszéden keresztül. Ezáltal nemcsak a kifejezés és az őszinte véleménycsere értékeit őrzik meg, hanem hangot adnak azok meggyőződésének is, akiknek nincs módja ennek kifejezésére. Amikor olyan sok ember kereszténynek tekinti magát, hogyan kritizálhatja valaki az Evangélium hallgatásához való jogot? A világ keresztény közössége egységes hangon kell, hogy megszólaljon annak érdekében, hogy Krisztus üdvözítő üzenetét meggyőzően közvetítsék a világnak. Ez különös odafigyelést igényel mindenkitől.” (XVI. Benedek után szabadon)

Mert a szószék nem csak Isten Igéjének a hirdetésére, de a tiszta szellem, az építő világi és politikai gondolatok közlésére is szolgál. Ravasz László, Ordass Lajos, Mindszenty, Zadravecz, Márton Áron, áldott emlékű Csiha Kálmán, vagy a szintén százszor meghurcolt néhai parajdi lelkész, Réthy Mihály ki merték mondani az igazságot, helyt mertek állni a bajban, és követelve hirdették az Evangélium igazságát, minden szenvedésük ellenére.  Mert Istenben bíztak, Krisztus keresztjét hordozták, és Isten irgalmát érezték. Egyszóval: Hittek! Nem tántorogtak sámándobos, ködös, ősmagyarnak mondott, csinált hitek felé, nem avattak szentté – sámánná(!) – egy szerencsétlen, és magatehetetlen öreg pálos szerzetest, nem nyitottak sámániskolákat, és nem kereskedtek a hittel. Tisztán és világosan Krisztus parancsait tanították, és arra ösztönözték az embereket, a nyájat, hogy érezze meg a nyáj Isten nagyszerűségét. Ennek a mikéntjéhez mutattak utat szenvedéseiket is vállalva. Hozzá kell tennem, hogy ma is vannak keményen harcoló papok, püspökök, ám róluk a média hazudja a megfutamodást, s úgy állítja be őket, mintha az egyházukkal együtt ők is inkább alávetnék magukat az istenellenesek akaratának. Mert a liberális, hazug média nagyhatalommá vált a sátáni erők kezében.

Mi tehát a keresztény ember feladata a válságban? Mi vezeti ki az emberiséget e kétezer esztendős harcból, mi vezeti győzelemre Isten népét, a választott népet, azaz a keresztényeket és általuk – általunk – a világot? Mi oldja fel hazánk és nemzetünk iránt érzett keserűségünket, Trianon fájdalmát? A hit, a remény és a szeretet. Nincs más feladatunk, mint hinni Isten kegyelmében, töretlenül reménykedni abban, hogy véghez tudjuk vinni feladatunkat, és szeretni ellenségeinket is. Mert gyűlölettel és karddal nem megyünk semmire. Csak Istennel.  Nem nehéz feladat az, amit ránk hagyott Krisztus. És gondoljunk vissza tíz évvel ezelőttre, amikor a Tiszát elárasztotta a cián, és pillanatok alatt kipusztult a halállomány, a növényzet és minden élet… akkor azt mondták még  tudósok is, hogy ötven év kell ahhoz, hogy regenerálódjon a természet… És lám, alig három esztendő múlva nyoma sem volt a tragédiának. A Sátánnak kétezer év kellet ahhoz, hogy a világot ennyire kifordítsa, hogy a tíz parancsolat ellenkezőjét fogadtassa el a világ nagyobbik részével normálisnak… Azonban, hiszem és vallom, hogy amint a Tisza, úgy Isten által, és hitünk erősödésével, a felismeréssel ennek a kétezer esztendős válságnak is vége lesz hamarosan.

Mindössze egyetlen dologra hívnám fel a figyelmet: – tudom, hogy nehéz, de a gyűlöletünket, amelyet a Sátán földi végrehajtói, kiszolgálóegysége ellen joggal érzünk, Isten segítségével küzdjük le, hogy ebben is Krisztus tanítását követhessük és kövessük. Mert részlegesen nem lehet valamit elfogadni, és aszerint élni, viszont más dolgokban a magunk érzéseit, elképzeléseit  követni.

Bízzuk Istenre a jövőt hittel és alázattal, de ne merjünk kicsik lenni. Legyünk nagyok magyarságunkban, hitünkben, hirdessük Isten örök és változtathatatlan Igéjét, éljünk példamutatóan és legyünk bizonyosak abban, hogy Krisztus ígéretei kétezer esztendő alatt is olyanok, mintha ma mondaná, mintha ma erősítene kétségeink között. Engem is üldöztek – mondja Krisztus, titeket is üldözni fognak… de máshelyen azt ígéri, hogy hajunk szála sem görbül. Vonjuk ki tehát hüvelyéből a mindent legyőző és mindennél erősebb fegyverünket, a szeretetet az Evangélium igazságát, és vigyük hitünk erejével győzelemre magyar nemzetünket és keresztény hitünket. Mert mi egy egész világ közös hadserege vagyunk. Krisztus győzedelmes hadserege… És, ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?

(internetfigyelo.wordpress.com alapján szerk.)