2010. január 17. Közélet

Elemeztük a Jobbik programját. Mennyire következetes? Szakmailag megfelel-e? Kommunikálható?

Visszajelzést szeretnénk adni a pártnak, valamint egy kis útbaigazítást is nyújtunk a nemzeti oldaliaknak. Hiszen a program főként nem nekünk már "kiképzetteknek" szól, hanem a nemzeti gondolkodást kevésbé követőknek.

Morvai Krisztina kéri a Jobbik programjának bevezetőjében, hogy kommentáljuk, elemezzük, fűzzünk hozzá, gondoljuk tovább, beszélgessünk arról. Mi megtesszük, jobbító szándékkal, hagyományokat tisztelő alapon. Az adja elemzéseink valódi hitelességét, hogy nem vagyunk párttagok, csupán közös az érdekünk a Jobbikkal, így természetes szövetségesünknek tekinthető a párt.

Vegyük számításba, hogy a Jobbik mint párt sokrétű, és nyilván ez a program (minden egyes részével együtt), nem tükrözi, mert nem tükrözheti az egész Jobbik véleményét, hiszen egyes kabinetek alkották meg őket, és ez még akkor is így van, ha a közgyűlés elfogadta.

Az is lehetséges, hogy a vezetőségnek eltér a véleménye egyes kérdésekben, vagy magának a kabinetnek is akár, de kommunikációs szempontból ezt, és így tartották helyesnek megfogalmazni. Reméljük erről van szó sok esetben és ezért is merünk bírálatot megfogalmazni mint pártonkívüliek, mert visszajelzést szeretnénk adni a pártnak. Ezzel egy kis útbaigazítást is nyújtunk a nemzeti oldaliaknak, hiszen a program főként nem nekünk már kiképzetteknek szól, hanem a nemzeti gondolkodást kevésbé követőknek.

Végső soron mi leírjuk mindazt, amit szerintünk a Jobbik vagy nem mert megfogalmazni, vagy nem tartotta lekommunikálhatónak a programjában.

Az első részben a program Alkotmánnyal, közjogi helyzettel és a vallási kérdéssel foglalkozó részével foglalkozunk. További elemzéseket folyamatosan tesszük közzé, de nem ígérjük, hogy minden területet ki tudunk elemezni, hiszen nincsen minden szakterületre hozzáértő munkatársunk. Csak azokban a kérdésekben szólalunk meg, amiben tudunk, amiben lehetőségünk van.

Alkotmányossági és közjogi kérdések a Jobbik programjában

A program gyakorlatilag az utolsó helyre sorolta az alkotmányossági kérdéseket, pedig szerintünk majdnem minden baj forrása az, hogy illegitim államban élünk, egy olyan köztársaságban, ami hagyománytalan, senkinek sem kell, és nemzetidegen. Sajnos, nem ez az egyetlen hibája a program ezen részének, de ne szaladjunk ennyire előre.

A Jobbik nagyon helyesen deklarálja a programjában, hogy 1944. március 19. előtti alapokon áll, a Szent Korona Tanon, a jogfolytonosság híveként, a történeti alkotmány visszaállításáért.

Ez teljesen rendben is volna, azonban pár sorral lejjebb a programban az található, hogy a kommunista rendszer illegitim volt, és ennek joghatásaként minden általuk meghozott törvény is, és "a joghatással járó időmúlás kezdő időpontjának az önkényuralom utáni első, szabadon választott Országgyűlés első ülésnapját, 1990. május 2-át kell tekinteni."

Ez nem éppen következetes hozzáállás, mert ha illegitimnek tekintjük az 1944. március 19. utáni állapotokat, de legalább az 1946.I.-es törvényt, akkor kijelentjük, hogy megszakadt a jogfolytonosság (a Jobbik is ezt teszi a programjában), éppen ezért az utána lévő időszakok egyike sem tekinthető legitimnek, még akkor sem, ha "szabadon választott" az Országgyűlés, mert a jogfolytonosság nem állt helyre, aminek alapja és jogi forrása nem a nép, és a népi szavazgatás, hanem a Szent Korona tana.

A Jobbik programjában sajnos az köszön vissza, hogy a népfelség-elvének talaján állnak, vegyítve egy kis Szent Korona Tannal. A fenti, kiragadott eszmefuttatásból is látszik, hogy számukra a legitimációt a népnek a szavazata adja, ami köztársaság-pártiság. Persze, antidemokratikus nézeteket sem fogalmazhattak volna meg, mert egyből jön a párt betiltása, de legalább hagyták volna a kérdést homályban.

Persze homály így is van. A program teljesen nyitva hagyja az államforma kérdését, talán azért, mert ők is érzik, hogy a Szent Korona Tan, a jogfolytonosság igénye és a történeti alkotmány mellé nem lehetne mást tenni, csak a királyságot, hiszen csak az az államforma vezethető le ezekből, ha tetszik, ha nem, és nem a köztársaság. Azonban ciki lenne - és kommunikációban nem is szerencsés-, egy királysággal előállni.

Érthető, hogy nem akarnak monarchisták lenni, de azért a népfelség elvének túlzott hangoztatását elhagyhatták volna a megalkotók. Szintén jobb lett volna, ha nem pedzegetik az államfői (a programban csak államfő olvasható, ami lehet bármi, ezzel is érzékeltetve, hogy az államforma kérdése levegőben lóg) jogköröket. Erős állam és erős államfő kell, az fix. A Jobbik programja szerint is.

Azonban nem világos, hogy miért kellene népszavazásra bocsátani az erős jogkörű államfő megválasztását. Attól eltekintve, hogy ez is republikánus eljárás, még kijelenthetjük, hogy nem is működne így a kettő együtt. Azokban az országokban, ahol gyenge jogkörű a köztársasági elnök, ott valóban a nép választja meg, ahol erős, ott az Országgyűlés. Ez azért van így, mert a törvényhozó hatalom (Országgyűlés) munkáját gátolná egy olyan erős jogkörű államfő, akit nem az Országgyűlés választ meg. Egyszerűen még nagyobb káosz lenne a törvényhozásban. Persze megoldható a kérdés, meg is oldják némely országokban: elnöki rendszer, ahol a kormányfő és az államfő ugyanazon a személy. De ahogy a köztársági berendezkedés, úgy az elnöki rendszer is teljesen hagyománytalan lenne Magyarországon.

Jó szándékra vall az erős, pártok feletti államfőre való igény, és teljesen jogos ezen követelés, azonban ilyen módon nem lehetne megvalósítani. Vagy dinasztikus alapokon kellene állnia, vagy ha már mindenképpen népszavazásban gondolkodunk, akkor előtte más, szigorú feltételekhez kötni az indulást, hogy biztosítva legyen, hogy csak valóban nemzethez kötődő államfő-jelöltek közül lehessen választani. A kormánnyal való ütközést elkerülendő, pedig egyszerűen az államfő nevezhetné ki a tagjait. De akkor kiesik a szavazási lehetőség a kormány tagjairól... Lehet ilyesmivel kísérletezni, ahogy az elmúlt 70 évben, de inkább térjünk vissza az eredeti Magyarországhoz, és hagyjuk az effajta újításokat.

Jó ötletnek tűnik felülvizsgálni az illegitim berendezkedés alatt létrejött törvényeket, és kiszórni azokat, amik nem összeegyeztethetőek nemzetstratégiai szempontokkal. Aztán olyan sommás alkotmánylevelet elfogadni, ami a legfontosabb kapocs lenne a mostani kor és a legkorábban 1944-ben, legkésőbb 1946-ban megszakadt jogfolytonosság között, azonban nem értem, hogy ezt miért kellene népszavazásra bocsátani. A jogfolytonosság kérdését nem lehet népszavazáshoz kötni, mert azzal nem lehet helyreállítani azt.

Az sem érthető, hogy miért kellene népnek olyan hatalomgyakorlási jogokat adni, mint az egész parlament feloszlatása és egyéb szélsőséges gondolatok. Ezek az intézkedések gyengítik az államot, utat engednek a demokráciában, és az elmúlt 60 évben elbutított, bárki által manipulálható társadalmi önkénynek.

A Szent Korona tana nem ismeri a népszuverenitás elvét. Nem is volt soha ilyen az Apostoli Magyar Királyságban. Ugyanis nem a nép a hatalom forrása, hanem a Szent Korona. Ezt jelenti a Szent Korona tana. (Ezzel a kérdéssel már számtalanszor foglalkoztunk a Szent Korona Rádióban, lsd: kapcsolódó linkek.)

Nagyon jó kezdeményezésnek hangzik alkotmányba foglalni a nemzetellenes cselekedetek elleni fellépés lehetőségét, a privatizáció megakadályozását, az államadósság kérdését. Szintén alkalmazható tekintjük a Szent Koronára való fogadalomtételt a hivataloktól kezdve a felsővezetői szintig.

Szintén szükségszerű intézkedés lesz a kétkamrás Országgyűlés felállítása egy igazi rendszerváltással, amit a Jobbik is beleemelt a programjába.

Ezekhez az intézkedésekhez persze minimum 2/3-os többséget kellene a Jobbiknak elérnie, az új alkotmány elfogadásához pedig 4/5-ös támogatással kellene számolni. Amire azonban nem nyílik lehetőség az elkövetkezendő ciklusban. az biztos, és lehet, hogy egyébként sem. A parlamentáris tér valószínűleg kevés lesz ehhez...

A minőségi jogalkotás igénye is teljes mértékben jogos a Jobbik részéről, és e téren alig találni kivetnivalót, esetlegesen pontosításokra szoruló részeket, ami köszönhető inkább a terjedelmi korlátoltságnak.

Összességében a program ezen része is korszakalkotó, és az biztos, hogy nincs jelenleg egyetlen egy pártnak sem ilyen tervezete ilyen vonatkozásban sem. Már csak azért sincs, mert nem érzik és látják azokat a problémákat, amiket a jobbikosok már igen, bár a megvalósítás körül van még mit csiszolni.

Nagyon pozitív a Szent Korona Tan hangoztatása, a jogfolytonosság és a történeti alkotmányhoz való visszatérés igénye. Sajnos azonban ez a népfelség elve már meghaladott dolog a nemzeti oldalon is, mert láthattuk, hogy pont ezek az eszmék szülték a köztársaságokat, és összeegyezhetetlen is a Szent Korona eszme és a demokrácia, hiszen a legitimációs alap más a köztársaságban, és más a történelmi Magyarországon.

A program ezen része kommunikáció szempontjából tartható, kivéve azon részei (pl. erős államfő, erős legitimáció mellett), amiket a baloldali politológusok is ugyanúgy megcáfolnak majd.

Reméljük, hogy 4 év múlva előveszik ezt a kis elemzést (is) és figyelembe veszik, hogy nem a népfelségelvén talaján áll a jogfolytonosságunk, és úgy alkotják meg a következő programjukat.

Barcsa Gábor


Vallási kérdések a Jobbik programjában

A mai világban a vallás és a hitélet egyre jobban háttérbe szorul, ami közvetve és közvetlenül is hatással van az életünkre. Az Istentől való elfordulás, a hagyományok elvetése csak is destruktív hatású lehet, ezt mára hiába is próbálják tagadni a modernisták. A közerkölcs folyamatos romlása, a szinte elfogadottá vált vulgaritás, a különböző aberrációk és még hosszan sorolhatnánk, mind annak a ránk erőltetett relativizmusnak a terméke, ami megpróbál mindent egyenlőként feltüntetni, de ezt nem kell a kedves olvasónak túlzottan ecsetelnem. A vallást nem lehet igazából külön tárgyalni, az élet minden területét átszövi (át kellene szőnie), ezért tartom sajnálatosnak, hogy a Jobbik programjában csak nyúlfarknyi két oldalon foglalkozik ezzel a fontos témával.

Felmerül az összmagyarságban gondolkozó, egységes egyházpolitika, valamint az egyházi vezetés és a kormányzat közötti szorosabb együttműködés. A vallásnak rendkívül fontos megtartó ereje van az elszakított terülteken, így ennek az egységes szemléletnek a kialakítása tulajdonképpen nemzeti érdek. Egy erélyes külpolitika kiegészülve a helyi egyházi infrastruktúrával rengeteget tehetne elszakított testvéreinkért. Ennek eléréséhez fontos az említett szorosabb kapcsolat kialakítása vezetés és az Egyház között, a szekularizáció liberális dogmáját eltakarítva az útból.

Felvetődik Magyarország keresztény gyökereink alaptörvénybe foglalása, ami viszont csak egy átmeneti megoldás lehet, hiszen a jogfolytonosság visszaállításával a Szent Korona Tan ezt már önmagában feltételezi. A történelmi egyházak előjogait elismeri a program, támogatja a társadalomépítő, karitatív és oktatási tevékenységét.

Kiáll a házasság méltósága mellett, eltörölnék az élettársi viszonyt, és köztisztviselő jelenlétével hivatalos állami házasságkötésként fogadnák el az egyházi esküvőt. A hagyomány szempontjából ez rendkívül pozitív, mert a házasságkötés nem egy köztársasági papír kell hogy legyen, hanem egy férfi és egy nő Isten előtti egybekelése. A családnál maradva a magzatgyilkosság és az eutanázia kérdésében az életvédő oldalra helyezkednek, nem megfeledkezve arról, hogy ezeket nem lehet csak törvényileg szabályozni, elsősorban a társadalmat kell újra életpártivá alakítani.

A hit- és erkölcstan kötelező oktatása és a vallásos nevelés mellett állnak ki, növelnék a történelmi egyházak szerepét a közéletben, ami támogatandó a szekularizációt visszaszorítandó.

A büntetés-végrehajtás területén növelnék a lelkészi jelenlétet, valamint az egyházaknak kiemelt szerepet szánnának a cigányság integrációjában, állami segédletet adnának a cigánypasztorizációnak. A cigánybűnözés megszüntetéséhez elengedhetetlen a törvények szigorítása és az erőszakszervek erélyes fellépése rövid- és középtávon. Hosszútávon viszont változtatni kell a lelkületükön is, mert a szigor eltűntével így visszatérnének korábbi életmódjukhoz. Nem is beszélve arról, hogy ezen a terülten támogatás hiányában ma főként szekták folytatnak térítő tevékenységet a cigányság körében.

Megemlítik a különböző álvallásokat, ahol arra helyezik a hangsúlyt, hogy vannak akik üzletnek tekintik az egyházalapítást, ezért szigorítanák a bejegyzést és működésük folyamatos felülvizsgálatának szempontjait. Sajnos itt semmi konkrétumot nem említenek, mit értenek álvallás alatt, milyen lépéseket tennének ellenük? Fontos megemlíteni, hogy az országban előforduló különböző ál- és ellenvallások nem feltétlenül csak üzleti érvekből működhetnek, hanem előfordulhat néhány mögött sötétebb influencia is. A bejegyzés szigorításánál pedig szintúgy nem hoznak fel konkrétumokat, mi alapján döntenék el mit lehetne bejegyezni? Ez nem egy olyan terület, ahol kvantitatív módszerekkel, mennyiségekkel, létszámmal el lehetne dönteni valamiről, hogy az egy szekta e vagy pedig igazi vallás. A szektákkal szembeni erős fellépést hiányolom, főleg a perventív oktatás fontosságát, mivel ha valaki egyszer bekerül egy szektába, akkor már nehezen lehet rá észérvekkel hatni. Nem véletlen, hogy csak a nyugati világra jellemző a szektásodás, és ez addig folytatódni is fog, ameddig a tradicionális vallások vissza nem térnek az emberek hétköznapjaiba.

Az állam és az egyházak közötti megállapodásokat új alapokra helyeznék, rendeznék az utóbbi időben is sokat emlegetett egyházfinanszírozást és a Jobbik kezdeményezné a „Vatikáni szerződés-típusú” alapdokumentumok megalkotását a történelmi egyházakkal. Ugyanilyen szerződések megkötését kezdeményeznék a határon túli magyar történelmi egyházakkal. Itt is a konkrétumok hiánya merül fel, mely egyházakkal kötnének megállapodást a Vatikáni szerződés mintájára, mivel nem minden történelmi egyház rendelkezik a Magyar Katolikus Egyházhoz hasonlóan olyan akkreditált intézményrendszerrel, melynek támogatásáról beszélni lehetne.

A Jobbik egyházpolitikai programjában leírtakat összegezve, azt tudnám mondani, hogy eszmeiségében nagy hangsúlyt kap a keresztényi szemlélet, értem ezalatt az erősen családközpontú felfogást, a házasság szentségét megőrizni kívánó programpontokat a vallásos nevelés fontosságának támogatását, a feltétlen életpártiságot. A jelenlegi politikai palettán talán a Jobbik képviseli legjobban a keresztény érdekeket, viszont sajnos ezt még elég bátortalanul vállalják fel, nem elég karakán a kiállásuk. Voltak kényes pontok is, ahol inkább szűkszavúan fogalmaztak, de összességében nagyon bíztató és reményteli a hozzáállásuk.

Folytatjuk hamarosan a program többi részével!

(Szent Korona Rádió alapján szerk.)