2010. január 19. Közélet

Az elemzés sorozatunk harmadik részében igen sarkalatos pontjait elemezzük ki a Jobbik programjának, mint a honvédelem, nemzetbiztonság és a külügy kérdése.

Honvédelmi kérdések a Jobbik programjában

A Jobbik Magyarországért Mozgalom honvédelmi alapvetései között egy ütőképes, a honvédelemre minden körülmények között alkalmas katonaság felszerelését szorgalmazza, mely a hivatásos állomány mellett egy jól képzett szerződéses katonai állományból áll, kiegészülve tartalékos katonasággal. Mindemellett elengedhetetlennek tartják, hogy a magyar ifjúság megismerkedjen a honvédelem alapjaival. Az elképzelés és a program hibátlan, a megvalósítása után Magyarország a környező országokkal szemben bármikor képes lehet az önvédelemre.

A program buktatóit és hiányosságait az adja, hogy nem lehetnek ismereteink azokról a katonai objektumokról, amelyek még ma is a honvédség tulajdonában vannak, hiszen ezeket az ingatlanokat az elmúlt 20 évben sorra elprivatizálták, mára már a katonaság tulajdonában szinte semmilyen, jelenleg használaton kívül lévő katonai objektum sincsen. Amelyek mégis a honvédség kezében maradtak, azok lepusztult, szétlopott állapotban vannak, hiszen a fémtolvajok ezeket az ingatlanokat sem kímélték. Ennek a problémának a megoldása is lehetséges a majdani elszámoltatással. Hiszen ahogyan majd átvizsgálják a jogtalanul eladott földterületeket, úgy a katonai tulajdon gyanús privatizációs ügyleteire is fény fog derülni, ahol az elherdált állami tulajdonokat vissza kell venni a magyar köztulajdonba.

Nagy problémát jelent még, hogy a honvédség felépítését az alapjaitól kell újra kezdeni, hiszen az említett öt lövészdandár felállításához nincs megfelelő tiszti és tiszthelyettesi háttér sem. Így nem elég csak közkatonákat toborozni, hanem tiszteket is képezni kell. Egy tiszt kiképzésének időtartama a legoptimálisabb esetben is 4 év, és ez már egy választási cikluson túlmutat. Mindezek mellett a katonatiszt képzésnek sincsenek meg a feltételei, a Népligetnél található Bólyai Főiskola helyén most bevásárló központ épül. Az ingatlan hiánya mellett a tanári kar hiányával is számolni kell.

A Jobbik programjában a régi technikák hadrendbe állítását helyezi kilátásba, de ezek számáról és állapotáról sincsenek információink. Honvédségi informátoraink szerint a régi technikát, mint a T-72-ek vagy a BM-21 sorozatvető eszközöket nagy számban adták el fejlődő országoknak, a meglévő technikát pedig összevonták és mindenféle megóvás nélkül az enyészetre hagyták. A tüzérséget Tápiószecsőre, a híradástechnikai eszközöket Gödöllőre és nagyon sok eszközt Nyírtelekre vonták össze. Ezek számáról még a honvédség magas köreiben mozgó informátorunk sem tudott biztosat mondani. Ha a megmaradt, el nem adott technikákat, mégis hadrendbe állítanák, akkor ezeknek a kezelésére a mai katonai állomány alkalmatlan lenne.

Szakértőink viszont nagyon jó és támogatandó elképzelésnek tartják a Magyar Nemzeti Gárda létrehozatalát, hiszen ezzel hatalmas űrt töltenének be, nemcsak a honvédelemben, hanem a katasztrófavédelemben is. Ma Magyarországon a sorkatonai állomány teljes hiányában egy katasztrófa idején senki nem tudná a rendet fenntartani. A Magyar Nemzeti Gárda békeidőben a katasztrófavédelmet tudná ellátni, háborúban pedig a hadsereg támogató ereje lehetne.

Nagyon szükséges lépés lenne a kiképzőbázisokból újból egy országos hálózatot létrehozni. Ám azzal a Jobbik szakértői nem számoltak, hogy ehhez nagy kiképzőszemélyzet szükséges. Erre részben megoldást jelenthet a nyugdíjas katonatisztek visszahívása, akik ki tudnák képezni a szükséges tiszti gárdát, ráadásul a régi technika hadrendbe állításakor ők az egyetlenek, akik ki tudják képezni ezek használatára a katonaság állományát. Mindezek mellett a Magyar Nemzeti Gárda tagjainak kiképzésére is alkalmasak.

Szakértőnk véleménye szerint célravezetőbb lenne az öt lövészdandár helyett hármat felállítani és az említett két nagy lövészdandár helyett lövészzászlóaljakat létrehozni, amelyeket az ország különböző pontjain lehetne állomásoztatni, így egy esetleges minősített helyzet esetén ezek azonnal reagáló egységek lehetnének. A Magyar Nemzeti Gárda tagjaival kiegészülve a stratégiai fontosságú pontok, mint pl. a Duna-hidak, Tisza-hidak, erőművek védelmét tudnák biztosítani.

Egyértelműen hiányoltuk a programból a sorkatonaság visszaállítását és annak módszertani leírását. Valamint azt a fajta megoldást, ahogyan a honvédség a hátrányos helyzetűeknek segíthet az integrációban.

Összegzésképpen el lehet mondani, hogy a Jobbik programja alapos, ám megvalósításához nem elég a GDP 2%-a. Sokkal nagyobb pénzügyi befektetés lenne a honvédség ilyen irányú megreformálása. De az átalakításhoz szükséges pénzt a Jobbik hatalomra jutásakor, átcsoportosításokkal elő lehet teremteni.
Azt is tudjuk, hogy Magyarország nem honvédelemre, hanem honvisszafoglalásra készül, és ehhez még a Jobbik által előirányzott 70 ezer fős hadsereg sem elég.

Nemzetbiztonsági kérdések a Jobbik programjában

A Jobbik nemzetbiztonsági programja mindenképpen hűen tükrözi az egész program nevét, a radikális változást.

Csak egyet lehet érteni azzal a ténnyel, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatokat meg kell reformálni, de ez szakmailag nagyon bonyolult feladat. Nem lehet elintézni annyival, hogy feloszlatjuk a jelenlegi NBH-t, és majd újat hozunk létre. Ezt egy többéves folyamatként lehetne csak kivitelezni. Ez nem egy focicsapat, amit feloszlatunk, majd hosszabb-rövidebb ideig szünetel, míg nem áll fel újra a keret. Mindenképpen új emberekkel kell feltölteni az állományt, de azok az emberek teljesen tapasztalatlanok, és újoncok lennének, a mostani jelenlegi öregrókák helyett. Természetesen le kell őket váltani minél gyorsabban, de azért ebbe ésszel kell belemenni, mert egyfajta átmenetnek kell lennie. Gyakorlatilag semennyi ideig sem működhet egy ország hírszerzés, szakszolgálatok nélkül. A feladat az lenne, hogy úgy kellene új, valóban a nemzetbiztonságáért dolgozó szakembereket bevonni, hogy a régiek munkáját folyamatos ügyelet tartani, és szépen, fokozatosan leszerelni őket a titkosszolgálattól.

Az új Főigazgatóság létrehozása, ami alá integrálva lennének a különböző szolgálatok szintén használható gondolat, ugyanúgy mint a további centralizálási és strukturális elképzelések.

Nagyon pozitív, hogy a hangsúlyt az önálló titkosszolgálatra helyezik, ami ténylegesen a nemzet biztonságán munkálkodik, külön kiemelve a természeti kincsek megőrzésének feladatát.

Kevés utalást látok azonban a korábbi akták kivizsgálására. Első években mindenképpen szükséges lenne egy olyan csoportot felállítani, ami nemcsak a program által is említett Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) visszaéléseit vizsgálná ki, hanem az összes politikai töltetű ügyet, legyen szó egy apró megfigyelésről, vagy egy nagyobb horderejű, valószínűsíthetően titkosszolgálati machinációról. Nyilvánosságra kell hozni, hogy kiket figyeltek meg és mi módon, kinek az utasítására. Kiket milyen hátrány ért, és kárpótolni azokat, akiket szükséges.

Kihagyta szintén a program a jelenlegi "partnerszolgálati" kapcsolatok felülvizsgálatát, csak érintőlegesen foglalkozik a szövetségi rendszerek felülvizsgálatával. Tudjuk nagyon jól, hogy a mostani a kis-antant országok titkosszolgálatainak egyszerűen kiszolgáltatja a magyar titkosszolgálat az országot, de főleg a nemzeti erőket, ami tekinthető folyamatos hazaárulásnak is. Ezeket is ugyanúgy felül kell vizsgálni, és meg kell nézni, hogy mekkora nemzetstratégiai kár keletkezett így az elmúlt 20, de akár az elmúlt 65 év során.

Érdekes, hogy miért hivatkozik a program ezen része a NATO és USA ellenségeire, mint a mi ellenségeinkre is, akikre fel kell készülni. Persze nem szeretjük az iszlámot, és ne jöjjön ide, de attól még nekünk Irán nem ellenségünk. Az USA-val és a NATO-val való kapcsolatokon inkább lazítani kellene, mintsem közös védelmi politikában gondolkozni, ami persze a külügy dolga is.

A civil kontroll igénye ellenben nem jogos, persze ez már ideológia kérdése. Ha demokraták vagyunk, akkor minél jobban korlátozott és ellenőrzött titkosszolgálatot akarunk. Ha azonban az a célunk, hogy egy erős államunk legyen, nemzeti érzelmű vezetéssel, akkor a titkosszolgálatok egyedül a mindenkori kormánynak lennének felelősek, és nem mindenféle civil bizottságoknak. Lehet diktatórikusan hangzik, de a nemzet érdekében kellhet a diktatúra, amiben komoly szerep hárul a szolgálatokra is.

Összességében nagyon jó a Jobbik ezen programja, kisebb hiányosságokkal, illetve - a terjedelem okán - felszínes leírásokkal, ami célok megfelelőnek tűnnek, de a megvalósításuk komoly szakembereket igényelne. A Jobbik kommunikációjában is teljes mértékben vállalhatóak a gondolatok, jól illik a párt többi elképzeléseibe.

Barcsa Gábor

Külpolitika kérdések a Jobbik programjában

A párt külpolitikájáról már sokat lehetett hallani az elmúlt egy évben. Ezeket az elképzeléseket tartalmazza átgondolva, jobban kidolgozva a most megjelent, választási programjuk is.

A Jobbik ebben a kérdésben is teljesen újragondolja Magyarország helyzetét és új irányt jelöl ki. A program központi eleme, hogy a magyar érdekeket tartsuk szemünk előtt minden esetben, és Magyarország egyirányú, egyes országoktól túlságosan függő külpolitikáját egy több pólusú, kiegyensúlyozott külpolitikával kívánja felváltani.

Nagyon okosan felismerték a program készítői, hogy a világ több nagyhatalomból áll, nem csak az USA-ból. Létezik Oroszország is hatalmas piaccal, és Kína is egyre nagyobb. A származásunk, geopolitikai helyzetünk, új és nagyobb piacok miatt belső Ázsiára való koncentrálás is okos gondolat. Szerencsére Irán-t elhagyták a jobbikosok, de helyett kapott az önálló palesztin állam gondolata, ami azért érdekes (de attól még támogatandó), mert ez ütközne a többi, egyébként a program által felszámolni nem kívánt szövetségekkel, mint például a NATO-val, vagy az USA-val.

A program gyengesége talán ebben az első ránézésre ellentmondásos szemléletben rejlik: úgy kíván Kína, Oroszország és az USA szövetségese egyszerre lenni, hogy közben európai értékekre hivatkozik. Ehhez a külpolitikához olyan diplomáciai manőverek szükségeltetnek, amik valóban embert kívánnának, de nem lenne lehetetlen, csak éppen nehéz, és kockázatokkal teli.

Az Európai Unión belül elutasítja a Lisszaboni Szerződést a program, ami mondható már nemzeti minimumnak is. Szerencsére az elutasítás mellé odatették a kilépés lehetőségét is, vagy mint másik lehetőségként a Nemzetek Európája formációra való áttérést. Azonban véleményem szerint lehetetlen az EU-t belülről megreformálni, ha csak nem minden egyes bejutott képviselő hasonlóan gondolkozna, tehát előfeltétele lenne az összes európai országban egy tényleges jobboldali hatalomátvétel.

De a kilépéssel mégsem foglalkozik annyira a program, inkább a további, Unión belüli feladatokra koncentrál, amik szintén fontosak, de egy esetleges kilépés nyomán nem is kellene foglalkozni vele. Ilyen kérdés a földmoratórium kérdése is, amit törvények által védenének a jobbikosok.

Nagyon helyesen kiállnának az EU-n belül is a határontúli magyarságért, de az aktív külpolitikánkban is nagyobb szerepet kapna a trianoni utódállamokkal szembeni erősebb fellépés. Komoly feltételekhez kívánják szabni Szerbia és Ukrajnai EU-s csatlakozását, ami mindenképpen támogatandó gondolat.

Azonban se a határontúli magyarok résznél, se a külpolitikainál nincs utalás a legnagyobb és legerőteljesebb, a jelenlegi határokon átívelő, számos külkapcsolattal rendelkező szervezetről, a Hatvannégy Vármegye Ifjúság Mozgalomról, de szó van a már haldokló, többnyire idősek által irányított Magyarok Világszövetségéről, mint támogatandó szervezetről a kérdésben.

A Jobbik Balkán-politikája is egy olyan gondolat, ami teljesen új elemként jelenik meg a rendszerváltás utáni pártoknál. A Jobbik komoly szerepet szán a magyar tőkének és termékeknek a Balkánon, ami történelmi hagyományokat nézve teljesen logikus és támogatandó.

Összességében a program külpolitikai része nem támaszt irreális vágyakat, olyannyira nem, hogy véleményem szerint, még kicsit visszafogott is lett (pl. nem a minden áron való kilépés gondolata). De pont ezért adható el az utca emberének is a program. Átgondolt, jól felépített rész, ami ha sikerülne, akkor valóban beszélhetnénk hosszú évtizedek óta először magyar külpolitikáról. Ez az új külpolitikai hozzáállás pedig rengeteg új kérdést vet fel, aminek megválaszolása majd a Jobbik szakembereire tartozik, ha oda jutnak.
Barcsa Gábor

( Szentkorona Radio alapján szerk.)