2009.12.09. Külföld /Izrael

   Seth FRANTZMAN  Héber Egyetem Kutatója

A koncepció a "mást" jött uralni a nyugati filozófia, népszerű írásokat és a tudást.  Ez az egyik legfontosabb dolog az emberek beszélnek, ahogy a kisebbségek helyzetével, a rasszizmus, a diszkrimináció vagy konfliktus gondolatait kifejezik.

Annak ellenére, hogy eredetileg kidolgozott leírni milyen a zsidók helyzete Európában, jutott egyre kell használni a zsidók ellen, különösen Izrael, ahol a zsidó vallás tartják a kritikusok gyűlölet keltőnek, mint mások felé, különösen a hátrányos megkülönböztetést, és ahol a cionizmus tekintik egyedülállóan utálatosnak legyen a másik, legyen az arab vagy muzulmán.  De egy dolog, ami elkerülte mindazok, akik foglalkoznak az "egyéb" az a kérdés, milyen módon nyugaton, zsidók, keresztények vagy a cionisták, szemlélik egymást.  Nem a másikat is meg kell válaszolni az ők ábrázolásai az nekünk nem fontos?

A koncepció a másik kezdetben fejlesztette Emmanuel Levinas, egy litván származású zsidó filozófus, akinek életét felölelik a 20. században.  Más zsidó filozófusok, mint például az észak-afrikai születésű Jacques Derrida volt hangszeres átalakulásáról a másikat pedig egy közös eleme a nyugati filozófia és a gondolat.  Elfogadhatóságát az ötlet, hogy az európai értelmiség maga is bizonyítják, hogy már régen felhagytak volna a gyűlölettel a másikkal szemben.

Az ötlet vált központi írásai Edward Said, a Nyugat-művelt keresztény palesztin és szerzője Orientalista.  Az egyik híres nyilatkozatok, Said írta, hogy "cionizmus között, és a Nyugaton nem volt és még egy olyan közösség, nyelv és az ideológia, ahonnan az arabok nem tartoznak ide. A közösség erősen függ figyelemre méltó hagyománya ellenséges iszlám felé, különösen és az orientalizmus általában. "

Így tehát, a másik, amely kezdetben fejlesztette ki a zsidóknak legalább részben azért, mert úgy érezték magukat, hogy a végső "egyéb" Európában, már jönnek le a zsidók és a Nyugat, amelynek régóta van gyűlölete a másik iránt. Ebben az esetben az iszlám iránt.

Így például az egyik palesztin ismerősöm azt írta nekem egy, a közelmúltban cserélt: "keleti életforma és annak terminológiája hangsúlyozzák a szétválás a népek és civilizációk a Kelet és Nyugat, fölénye és a kisebbsége, a fejlettsége és elmaradottsága, a civilizáció és retardáció ... cionistáknak  biztosíték együtt a nyugatiak, hogy készítsen a magokat az építési és a civilizáció ellen, a keletiek ellen... Nekem van ebből levonva a cionista meghatározása, valamint a másik a Tóra, ami az alapja a cionisták "hite".

Ez csavarva a feje tetejére történelmet  közös a vitát Izraelben. A zsidók, akik a nácizmus áldozatai lesznek "nácik".  A zsidók, akik úgy "keleti" és a "szemita" lép a 19. és az első felében a 20. században vált a "fehér európai gyarmatosító" a Közel-Keleten.  A zsidók, akik áldozatai voltak árja supremacismus vádolják magukat a "kiválasztott faj", és hiszik magukat "superior", hogy más csoportokat már uralhatnak a nácizmus múltja miatt.

De míg ez a történelem sodrása érdekes, akkor is segítséget kihívást fogalmát a másikat, és azok, akik tették, hogy egy eszközt beüttek a Nyugat és Izrael közzé.  A koncepció a "más" nem csak jelen a Nyugat "hagyományos ellenségeskedés iszlám felé."Mi a hagyományos ellenségeskedés az Iszlám a Nyugatot és annak ábrázolása a kaffir, a másik a Korán. Nincsenek jelentős filozófus feltette volna ezt a kérdést.  Az egész közel-keleti tanulmányokat szervezeti egységek és az értelmiség körében, akik specializálódtak iszlám tanulmányok lesznek szorongatott találni a kutatás, amely megvizsgálja az Orient hagyományos gyűlöletet a Nyugat számára.  Bármi legyen is a sztereotípiák találhatók a Nyugat a "barbár" Kelet tükröződnek keleti hagyományok, amelyek egyformán ellenszenves sztereotípia a Nyugatnak.

Általában ezek a sztereotípiák a nyugatot ábrázolta, pozitív módon, mintha azok egy részét egyfajta felszabadító teológia érte volna.  Így ábrázolták a nyugatiak a zsíros és gazdag, mint cionbölcseinek pályája, a prostituáltak vagy a rasszista és fasiszta részei, és részlegesen az anti-gyarmati irodalom, amelyek közül néhány íródott a nyugatiak által, vagy azok által befolyásolt nyugati szellemi hagyományokkal (lásd: Albert Memmi a gyarmatosító és gyarmatosították vagy Frantz Fanon's Nyugat és Kelet harcai)

Edward Said, aki megszállottja a "keleti életforma" és azt állította, a Nyugat által ábrázolt arabok a barbár és brutális, és hátrafelé kellett volna jobban haladniuk.  Volt hozzáférése az irodalomban, amelyben a muszlim szerzők a 12. században írt a brutalitásról és a keresztesek vadságáról.  Ő is tudomása volt, ahogy a törökök gondoltak és kezelni a gyarmati témákban Kelet-Európában.  A leigázást a kelet-európaiak és leírása őket kaffir és kényszerítve őket, hogy adót fizet (az úgynevezett devirsme) formájában fiatal fiúk és lányok, hogy a szultán nem volt része az oszmán rendszer egyenlőséget, ez is része volt rendszer az erőfölény, hegemónia, fölény és erő.

A helyzet ma Szaúd-Arábiában (aki elfelejtette a híres autópálya vezet Mekkába, hogy elkülönítik a muzulmánok és nem muzulmánok) és a Perzsa-öbölben, ahol a külföldieket bántalmazott, jogokat megtagadják, hogy imádják, és lenéztek virtuális ingóság van szó, amelyet képviseli a gyűlölet a másik a legmagasabb formájában.  A tulajdonjog fekete rabszolgák volt státusszimbólum a vidéki nemesség a 19. századi Palesztinában.

Vagy Izraelben ahol leköpik mert külföldi, aki már alsórendű. Megtaláljuk, hogy miért? Minden pillanatban.

Megvitatását az "egyéb", és a feltételezett történelmi ellenségeskedés vele szemben csak akkor kezdődik, a felismerés, hogy minden kultúra és vallás tartalmazza ezt a fogalmat. Ha a cionisták ábrázolta az arab másik út, az egyik meg kell vizsgálni ugyanakkor, hogy az arab értelmiség nézett a zsidókat.  Az egyik sem fogja megtalálni a választ, hogy a másik  kedvében járjon.

Az író a Héber Egyetem kutatója

(jpost.com alapján szerk.)