2012. január 23. Közélet

"Beleharap a mérges kutya abba a kézbe, ami etette öt"..

Hazánk genetikus ellenségeinek alighanem legjellemzőbb tulajdonsága, hogy örökösen külföldön gyaláznak bennünket: így volt ez már 1919 után is, amikor Göndör Ferenc (Krausz Náthán), Kun (Kohn) Béla sajtófőnöke uszított Horthy kormányzósága és hazánk, 1945 után pedig emigráns magyar értelmiségijeink ellen, most pedig Konrád György, aki szerint bóvli ország vagyunk, kormányával és miniszterelnökével együtt.

Így minősítette az 1891-ben New Yorkban alapított „Amerikai Magyar Népszava” 2012. január 21-i számában korántsem csak Orbán Viktort, hanem múltjával és jelenével hazánkat is a szláv-héber-német keveréknyelvet, a jiddist a mienkénél inkább ismerő és szerető, ennek jeleként bennünket bóvlinak, azaz értéktelennek tekintő, a továbbá az „újpopulista, újfasiszta értelmiség”-től rettegő „legnagyobb élő magyar író”, virulensebbé téve ezzel az amúgy is egyre akutabb antiszemitizmust, abba a fészekbe piszkítva, amelyikhez ő állítólag tartozik.

Állítólag, mert hiszen ahogyan a fa gyümölcseiről ismerszik meg, úgy a hazánkat külföldön örökösen gyalázók is az iménti, mára már naponkénti brutális támadásaikról, akik állandóan rettegnek az őket befogadóktól, akik mindig csak kérnek, sőt követelnek, de érte semmit nem adnak, csak rágalmaznak, a régi jó recept szerint mindenkit, aki nincs velük, eleve antiszemitának, rasszistának, fasisztának, nácinak nevezve, nem tudván, hogy normális ember nem piszkít bele a saját fészkébe, vagy ha netán az mégsem az övé, akkor elhagyja.

Száz szónak is egy a vége: úgy tűnik, aki ezután tettük megbánását kívánná a mindenkori Göndöröktől és Konrádoktól, akár arra is vágyhatna, hogy a róka megutálja a saját alattomos vérengző életmódját, vagy a poloska búbánatba essék, mert csípéseivel háborgatta az alvót, hiszen ők sohasem békét, mindig háborút akarnak, mert természetüknél fogva csak árkot ásni tudnak, betemetni nem, brutálisan támadni eltartóikat, lehetőleg kívülről, természetesen. (Hunhir.info)

Szabad Hirek